Mit tud egy német filozófus, szociológus Magyarországról?

Semmit. Csakhogy mindig a fél információ birtokában lévő, híressé vált emberek a leghangosabbak. Jürgen Habermas német filozófus, szociológus élesen bírálta Magyarországot az Eötvös Loránd Tudományegyetemen csütörtökön tartott előadásában.

A világhírű társadalomtudós kiemelte: az európai népeknek jó okuk van arra, hogy politikai uniót akarjanak, de távol áll tőlük bővíteni a “nemzetállamuk megszokott épületét, hogy egy ráépített emeleten más államokkal kelljen osztozniuk”.
Pedig egy ilyen politikai unió eleget tesz a demokratikus legitimáció követelményeinek, ahogyan az a nemzetállamban is ismert – tette hozzá.
Jürgen Habermas kifejtette: ellentmondás van a “világtársadalom”, azaz a globalizált világ és az “államvilág” továbbra is változatlan töredezettsége között.
Az állam még mindig az egyetlen közösségnek számít, amely demokratikus akarat alapján cselekedhet. De az állam egyre inkább belebonyolódik azokba az összefüggésekbe, amelyek nem veszik figyelembe a nemzeti határokat: a hálószerű összefonódásokba, a kölcsönös függési viszonyokba a globalizált világban. És ez minél inkább így van, a politikusok és a polgárok annál hevesebben kapaszkodnak a nemzetállamba – magyarázta.
A filozófus szerint erre a helyzetre adott válaszként egyre nő a befolyásos nemzetközi szervezetek száma, kialakult a kormányzás nemzetállamon túlmutató formája.
Csakhogy e szervezetek nagymértékben kivonják magukat a demokratikus ellenőrzés alól – vélekedett.
Úgy látja, ugyanakkor az EU útja helyénvaló. De az európaiak tartanak a politikai uniótól, ugyanis az elmúlt évek válságpolitikája jogos félelmet ébresztett a nemzetek felett álló paternalizmustól. Például a válságkezelés keretében szigorú feltételeket szabtak a görög nemzeti kormánynak, miközben “kiskorúként kezelték az állampolgárokat” – közölte.
Jürgen Habermas szerint azonban van reális lehetőség arra, hogy a demokráciát nemzeten túlivá tegyük, egyszerre föderális és nemzetek feletti szervezetben jelenítsük meg.
Egy ilyen politikai unió eleget tesz a demokratikus legitimáció követelményeinek – tett hozzá.
Mint mondta, ezt segítheti, hogy a részvételhez a közös demokratikus akaratképzésben nem szükséges az összes polgár homogenitása a származás, a nyelv és a vallás alapján. Kell viszont közös politikai nyilvánosság, közös politikai kulturális háttér és kölcsönös bizalom. A közös európai nyilvánosság megteremtéséhez elég, ha a tagállamok kölcsönösen tudósítanak azokról a vitákról, amelyek más országokban a minden polgárt érintő kérdésekről folynak. A közös politikai kultúrához pedig elegendő a liberális és demokratikus alapjogok egyöntetű elismerése és védelme. A kölcsönös bizalom azonban még hiányzik – mutatott rá.
Jürgen Habermas hangsúlyozta: az európai polgárok azt akarják, hogy a nemzetállamokból létrejött unió olyan, nemzetek feletti közösség legyen, amely legitim, demokratikus módon képes cselekedni és megoldja a világtársadalom sürgető problémáit. De csak azzal a feltétellel egyeznek bele ennek létrehozásába, ha a nemzetállamok garantálják a jog és a szabadság már elért színvonalát. Hozzátette: a múltat dicsőítő populizmusnak nincs helye Európában.
Jürgen Habermas Magyarországról úgy vélekedett, hogy az ország távolabb került Európától, pedig 1989-ben még elsőként bontotta meg a vasfüggönyt.
Az 1956-os magyarországi eseményeket a “legerősebb ellenállásnak” nevezte a szovjet elnyomással szemben, hozzátéve, ez után a magyarok viszonylag liberális rezsimet harcoltak ki maguknak. Ezért 1989 után a baloldal nem hiteltelenedett el teljesen az országban – mondta.
Közölte: később “kinyílt a mesés Nyugat sokáig zárt kapuja”, de ezt követően új szociális egyenlőtlenségek jöttek létre, sokak elszegényedtek, vidékek és termelési ágak sorvadtak el.
Hozzátette: aggodalmat keltett Európában, hogy a kormányváltást rezsimváltássá mélyítették el, és “a nemzeti populista miniszterelnök kiüresíti a jogállamot” és “illiberális demokráciát hoz létre”.
Jürgen Habermas a Goethe Intézet és az Európai Bizottság magyarországi képviseletének meghívására érkezett Budapestre. Előadására több mint ezren voltak kíváncsiak.

Jürgen Habermas semmit nem élt át azokból a kínokból, amelyet a magyar népnek el kellett szenvednie az uniós csatlakozás óta. A magyarok igenis féltik nemzetüket, gazdaságukat, kultúrájukat attól a sorozatos diszkriminációkat alkalmazó Európai Uniótól, amelynek mai napig tagjai. Egy globális hatalom érdekeit kiszolgáló, népet sanyargató folyamat részesei vagyunk, ahol szűk csoportok kénye – kedve szerint kellene feláldozni az országot az unió oltárán. A hazai politikai, gazdasági és társadalmi viszonyok megőrzésére irányuló törekvéseket nevezhetjük “illiberális demokráciának”, miniszterelnökünket kikiálthatják “populistának”, tény az, hogy ekkora, fegyverek nélkül vívott harcot még nem látott a világ.

Eljött az idő, amikor a jürgen habermasaz-féléknek, az uniónak és a világnak akár tetszik, akár nem, számolnia kell azzal, hogy nemzetünk nem kér több globalizációval járó harmonizálást, multis és bankügyletes sanyargatást, de még “jótanácsot” sem. Az egész Kárpát-medencének elege van a világtársadalom sürgető problémáinak megoldásából, a bankuniós mutyis ügyletekből, az euroövezet kialakításából, az alattomos, és a minden magyar polgárt érintő, összes liberális és demokratikus alapjogokból.

A választások során a magyar nemzet egyértelműen kinyilvánította: nem kívánja saját demokráciáját nemzeten túlivá tenni, még akkor sem, ha akár a Goethe Intézet, vagy más nemzetellenes szervezet meghívására érkezett habermasaz-félék ügyködnek. A szélsőséges erőkből köszönjük nem kérünk, és üzenjük a világnak: felnőttünk. Átlátunk minden ügyeskedést és tudjuk jól, mert a bőrünkön tapasztaltuk: a makroszinten hozott globális intézkedésektől semmi jót nem várhat az ország, és ha úgy tetszik, “nemzeti populisták” vagyunk, de az eddigi eu-s eszméktől, intézkedésektől egységesen elhatároljuk magunkat.

Címlapfotó: Die Presse

magyartudat.com