Az Állami Számvevőszék értékelése szerint Magyarország többet kapott az EU-tól, mint amennyit befizetett az EU-nak, tehát megérte. „Az Állami Számvevőszék átfogóan bemutatja tanulmányában a Magyarország részére különböző jogcímeken és céllal juttatott uniós források és az uniós tagsággal járó befizetések pénzügyi egyenlegét és gazdasági hatását. Magyarország számára az EU-tagság nettó pénzügyi mérlege egyértelműen előnyösen alakult, és ez a tagság első évei után tovább erősödött” – számolt be egy kereskedelmi portál.
A 2004–2014 közötti időszakban Magyarország európai uniós pénzügyi mérlege nettó 8 088,9 milliárd forint volt, ami 10 679,9 milliárd forint kapott támogatás és 2 591,0 milliárd forint hazai hozzájárulás különbségéből adódott. (Összehasonlításképpen: Magyarország éves GDP-je 2014-ben szűk 32 ezer milliárd forint volt.) Magyarország a 2007–2013 közötti időszakban – több más EU-tagországhoz hasonlóan – nem tudta teljes mértékben felhasználni a rendelkezésre álló forrásokat. Így azok egy része nem tudta segíteni a fő célok teljesítését: a gazdasági növekedés élénkülését és a foglalkoztatás bővülését, derül ki az Állami Számvevőszék tanulmányából, amelyben a magyar EU-tagság pénzügyi és gazdasági hatásait vizsgálták.
A számvevőszék kiszámolhatja, mennyi pénzt kapunk és mennyit adunk az EU-nak, de hogy ezzel jól járunk-e, ez nekünk megéri-e, az nem ettől függ. Magyarország az EU-ba lépés kedvéért feláldozta nemzeti iparát, mezőgazdaságát és oktatását. Cserébe olyan pénzt kap az EU-tól, amit csak az általuk megszabott célra, az általuk meghatározott módon fordíthat. Azt a nemzeti vagyont, amit Magyarország a rend-szerváltás óta elveszített, nem pótolják – és nem is akarják pótolni – az EU projektjei. Az uniós támogatásokat sosem kapja meg a teljes ágazat, csak pályázatok útján nyerik el néhányan, és miközben a többi üzem és intézmény tovább pusztul, a pályázati nyertesek sem feltétlenül fejlődnek. Alapvetően nem tehetik azt, amit szeretnének, és a pénz nagy része az adminisztrációra, a végrehajtást levezető klientúra eltartására megy el. S mindennek tetejébe, a végén még meg is kell köszönni.
Elég a külföldi tőke uralmából!
– Egy fillér állami támogatást se a külföldi cégeknek! Minden erővel a magyar gazdaságot, a magyar mikro- és kisvállalkozókat, a családi vállalkozásokat kell támogatni!
– A kereskedelmet vegyük magyar kézbe! A külföldi bevásárlóközpontokat szigorúan ellenőrizni kell, majd fokozatosan le kell építeni őket.
– Szigorú törvényekkel és társadalmi ellenőrzéssel megakadályozni, hogy a bankok a lakosságra hárítsák át adóterheiket!
– Külföldi semmilyen körülmények között se vásárolhasson földet Magyarországon!
Független, semleges Magyarországot!
– Magyarország lépjen ki a NATO-ból!
– Induljon társadalmi párbeszéd Magyarország EU-tagságának tapasztalatairól! Ennek alapján a nép döntsön az EU-tagságunkról!
– Igazi keleti nyitást! Új viszonyt Kínával, Oroszországgal! A kormány nyisson az ázsiai országok, az arab világ, és Latin-Amerika irányába!
Thürmer Gyula
magyartudat.com
Nagyon jól értékel a Szerző, jól látja az összefüggéseket, a lelkekben, erkölcsben okozott rombolást is megérné kielemezni.
Mélységesen egyetértek az elöttem szólóval.
A költségek, melyek a hatalom fittogtatására pazarétoltatnak, e hatalom alapjait ássák alá. De a legrosszabb, legszemtelenebb kormány, ha azon kívül csapás nem éri, sokáig nem tartathatja fel magát!”Eötvös József Eszmék, gondolatok 1876. sorszámú gondolat.
“Már az is nagyon veszélyes, ha a kormányzat néha, mint Platón engedélyezte, hazudik. De mindinkább bizonyossá válik, nincs nagyobb veszély, mintha a kormányzat semmi egyebet nem tud, és nem tesz, csak hazudik, vagyis ha az egész államkormányzat a hazudozáson nyugszik.” Hamvas Béla
„… nem nevetséges-e ha egész államok, népek közösségben, hivatalosan hazudnak?”
Lukianosz.
„ A jókra nézve kóros állapot biz’ az
Ha egy hitvány, ki azelőtt egy nulla volt,
Nyelvvel megejtve népét, becsre, polcra jut”
(Euripidész— Oltalomkeresők 423-425.sor)
„Az államok akkor pusztulnak el, amikor már nem képesek a hitványakat a derekaktól megkülönböztetni” (Antiszthenész —12/VI.5.) Mi, most, megtudjuk-e? Határtalan a törvény mit lop Shakaspeare