Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy egy szerencsétlen lányból nemzeti hőst csinálnak, csak azért, mert egy hajnalban egyedül mászkált olyan helyen, amiről közismert volt, hogy veszélyes környék, és egy aljas gazember állati vágytól felbujtva meggyilkolta!
Végtelenül elszomorít, hogy ilyen elvetemült (embernek nem nevezhető) férgek vannak közöttünk, és szabadon követhetnek el ilyen gaztetteket, de azért egy – valljuk be – kissé felelőtlen lányból ne csináljunk valóságos nemzeti hőst, és halálából nemzeti gyászt, mert nem az…
Álszentnek találom azt, hogy most valóságos zarándoklatot szerveznek a megemlékezésére. Nagyon elkeserítő, hogy ilyen siralmasan rossz a közbiztonság, de ez másra kell, hogy indítson bennünket.
El kell érni azt – és erre kell tömegeket mozgósítani! -, hogy akik megsértik mások alapvető emberi jogait, azokat fosszák meg ezektől a jogoktól, és csupán egy jog maradjon nekik, mégpedig a az Istentől kapott élet joga. Nem értek egyet a halálbüntetés visszaállításával, mert egyetlen embernek sincs joga más életét elvenni! Ez nem a mi hatáskörünkbe tartozik. Vigyázzunk, mert a halálbüntetés visszaállítása kétélű fegyverré válhat! Elég csupán egy ügyesen megkonstruált koncepciós vád alapján hozott ítélet a kivégzésre, és máris ellenünk fordíthatja a hatalom, ha netán valaki tiltakozni mer a kormány intézkedései ellen!
Ehelyett felül kell bírálni azt a teljesen torz és agyalágyult, hibás liberális és humánus nézetet és gyakorlatot, hogy a bűnelkövetők (tettük mértékétől függetlenül) jogokkal rendelkezzenek. Ezt a bűncselekmény súlyával egyenes arányban kell megvonni a bűnözőktől. Vagyis, aki a legsúlyosabb bűncselekményt követi el, az az életen kívül semmi egyéb joggal ne rendelkezzen. Ez azt jelentené, hogy aki szándékos gyilkosságot követ el (és nem önvédelemből vagy egy sajnálatos baleset következtében), az semmilyen kedvezményt ne kapjon, s a börtönbüntetése során, ne nézhessen televíziót, ne hallgathasson rádiót, ne olvashasson, ne internetezhessen, ne tanulhasson, semmiféle szórakozásra ne lehessen lehetősége, se testedzésre. Minimális orvosi ellátásban részesüljön (ami az életben maradásához kell), és mindenért fizessen (vagyis kénytelen legyen kőkeményen dolgozni), tehát a fűtésért, a vízért az élelemért, tisztálkodási szerekért, mindenért, mint ahogy ezt minden szabad embernek is tennie kell.
Olyan élete legyen a büntetése alatt, hogy legrosszabb rémálma is kellemes emlék legyen ahhoz képest, amit a börtönben kellett átélnie! Hogy örök életre rettegjen attól, hogy még egyszer visszakerüljön.
Mert az vérlázító, hogy vannak olyan börtönök, ahol a mai elítéltek úgy élnek, mint egy wellness szállóban.
Békés Tódor
Nemzeti InternetFigyelő/magyartudat.hu
