A mesehallgatás, -olvasás nem csak a gyermek szókincsét fejleszti, hanem hozzájárul testi és lelki fejlődéséhez, hiszen olyan lelki folyamatokat indít be, melyekre szükség van az egészséges fejlődéshez. Vekerdy Tamás szerint a kisgyerekkorban hallott mesék olyan mintákat adnak, melyek a kamaszkoron túl is elkísérik a gyerekeket, és segítenek a válságos élethelyzetek meg- és feloldásában. Kérdés, hogy a mese hallgatva, olvasva vagy nézve jobb.
A megkérdezett háromszéki édesanyák nagy része az esti összebújás, az olvasás mellett teszi le voksát, de nagyobb gyerekek esetében mesefilmek megnézését is engedélyezik.
Pál Enikőnek két gyereke van, a kétéves Hanna és a hétéves Csanád. A sepsiszentgyörgyi anyuka minden este olvas mesét nekik, Csanád a magyar rajzfilmcsatornát is nézheti, korlátozott ideig.
– Az igazság az, hogy akadnak olyan, kivitelezésben is szemet gyönyörködtető és tartalmában is megfelelő, tanulságos mesefilmek, amiket jómagam is szívesen megnézek Csanáddal együtt. A kicsi még nem tévézik, neki az esti mesélés jut – teszi hozzá az édesanya.
A kovásznai Szántó családban nincs tévézés, az öt- és nyolcéves Péter és Csaba a szülők által kiválasztott DVD-t nézhet a számítógépen.
– Mi sem tévézünk, a fiúknak sem engedjük. Ha valamit meg akarnak nézni, megtehetik a számítógépen, de csak a mi beleegyezésünkkel – meséli Árpád, az apuka.
A pszichológusok szerint a szülő és gyerek közötti kapcsolatot erősíti, ha este anya vagy apa olvas mesét. Meglátásuk szerint ebben a formában a mese a gyermek fantáziáját, képzelőerejét is fejleszti. Nem látja el sablonokkal, előregyártott képi, vizuális élménnyel, mint a tömegkommunikációs eszközök közül a tévé, videó, mozi, stb. A meseélményben a gyerek tudja, hogy ami a mesetörténetben van, az irreális, mégsem kételkedik.
A nézett mesével kapcsolatban a szakemberek egyetértenek abban, hogy a kisgyereknek nagyon nagy a képéhsége, mert sok feldolgoznivalója van. De a picik még nem tudnak különbséget tenni belső és külső kép között. A külső kép nem járul hozzá a feldolgozáshoz, sőt feldolgozhatatlan információkkal árasztja el, és blokkolja a belső képkészítést. A feszültségek, indulatok így felhalmozódnak, feldolgozatlanul maradnak.
A képernyőt figyelve a gyorsan változó, villódzó képek nem hagynak időt és teret a gyereknek arra, hogy fantáziája, érzelmi feldolgozó munkája révén belső képeket készítsen. Nincs mód visszakérdezni, az izgalmas részeket újra és újra átélve, fokozatosan uralni a mesebeli bonyodalmak keltette szorongást.
Az tény, hogy a televíziót nagyon nehéz kizárni mindennapi életünkből, és mint mindenben, ebben az esetben is a mértékletesség a legfontosabb. Szülői felügyelettel a gyerek nézhet rajzfilmet, mesét, de az nem megengedett, hogy egész nap a képernyő előtt üljön.
Forrás : Székely Hírmondó
magyartudat.hu
