Orbán Viktor gondolatai Helmut Kohl: „Aggodalom Európáért – felhívás” című könyve alapján.
Az évfordulók úgy működnek, mint a szőnyegbombázás: elárasztanak minket tanulságokkal. A határnyitás és a berlini fal leomlásának, a német újraegyesítésnek a 25. évfordulója különös aktualitást kölcsönöz annak a most megjelent könyvnek, amely a XX. századi történelem nagy alakítója, Helmut Kohl személyes tapasztalatait, sőt politikai programját foglalja magában. A könyv alcíme világosan fogalmaz: „Felhívás”, vagyis a könyv nem más, mint a volt német kancellár ajánlata a közös cselekvéshez. A nagy német politikus írását mindvégig az a gondolat hatja át, hogy Európa közös sorsunk, közös felelősségünk, amelyet értelem- és érzelemvezérelten kell alakítanunk.
A szerző szerint a béke és a szabadság Európa lételeme, egyúttal az előfeltétele minden másnak: demokráciának, emberi jogok védelmének, jogállamnak, társadalmi stabilitásnak és jólétnek, az Európáért és a világért viselt felelősségünknek. Osztozom a kancellár úr meglátásában. Az én meggyőződésem is az, hogy az uniót nem valamilyen utópikus rögeszme, hanem egy nagyon is valós, mondhatni kézzelfogható, gyakorlati cél hívta életre: a béke megteremtésének igénye. Ebben az igényben nincs semmi utópikus. Éppen a XX. század veszélyes és bukott utópiáival szemben született meg az európai egység nagyon is gyakorlatias gondolata.
Kohl rávilágít azokra az aktuális folyamatokra is, melyek szerinte aggodalomra adnak okot. Kíméletlenül rámutat a problémák gyökerére, a hibás döntésekre. Összegzése nem éppen pozitív: „Európa nincsen jó helyzetben.” Ennek okait a kancellár a nagy összefüggések iránti érzéketlenségben, a kishitűségben, a hiányzó előrelátásban, a folyamatos válságszónoklatban és a történelem ignorálásában látja. S hogy mennyire igaza van a XX. század nagy tanújának, jól mutatja a XXI. század Európája. Nekünk, a jelen alakítóinak meg kell értenünk, hogy az Európai Unió számára az a kérdés, hogy bekerül-e a világtörténelem elhibázott utópiáinak sorába. Ha nem vigyázunk, az unió újabb tanulságos példájává válhat az elhibázott utópisztikus kísérleteknek. A mi felelősségünk, hogy ez ne következzen be.
Helmut Kohl Európa nagy építőmestereinek egyike, aki kancellári megbízatása során európai partnereivel közösen, fáradhatatlanul dolgozott a kontinens újraegyesítésén. Írása választ ad számos olyan kérdésre, amelyet mi, magyarok is felteszünk az európai folyamatok tanulmányozása során. A könyv olyan pontokon is segítségünkre siet, ahol talán nem is várnánk. Ne feledjük, ma ugyanazon politikai erők képviselői aggódnak Magyarországnak „az európai értékektől történt elfordulása” miatt, akik – mint ahogyan az Kohl kancellár könyvéből is kiderül – kormányzásuk idején rövid távú pártpolitikai előnyök oltárán feláldozták Európa gazdasági-pénzügyi stabilitását és külpolitikai megbízhatóságát is.
Nekünk, magyar olvasóknak az is fontos útmutatás, hogy a kis tagállamok ugyanannyit érnek, mint a nagyok, az ő véleményük, látásmódjuk is az európai közösség építését szolgálja. Kohl kancellár úrral együtt vallom, hogy Európa legfőbb értékei a nemzetek, méghozzá a sokszínű nemzetek. Európában a nemzetek a valóság, az Európai Egyesült Államok az utópia. Itt Európában utópia. Mert több ezer éves nemzeti gyökerek vannak, amelyeket elvágni egyenlő lenne az öngyilkossággal.
Meggyőződésem, hogy a nemzeteket jobban be kell vonni az unió munkájába. Évtizedes intézmények nem érvényteleníthetik az emberi együttélés évszázados kereteit. Eleve kudarcra van ítélve, ha Európát nemzeti sajátosságok nélkül akarjuk létrehozni. Senkinek nincs joga azt kívánni a népektől, hogy mondjanak le a saját identitásukról. Mi, magyarok egyetértünk a kancellár úrral: nem akarunk önálló, bürokratikus, központi irányítású „mamut intézményt.” Az intézményesült Európa nem távolodhat el a tagállamoktól és a polgároktól. Mi itt, Európában mindannyian egy keresztény gyökerű érték- és kultúrközösség részei vagyunk.
A kancellár úr bátran kimondja: Európa nem néhány álmodozó ideája, nem poézis, nem folklór. Nem az álmodozók építik Európát, ezért mi sem lehetünk hurrá-európaiak.
A kihívásokkal és a problémákkal kíméletlenül szembe kell nézni, kérlelhetetlen egyeneséggel keresve a jó válaszokat. Ehhez viszont tudnunk kell, hogy mit akarunk. Szükség van a cél iránti alázatra, egy világos és egyértelmű vízióra, és az irányt megszabó és azt tartani is képes erős politikai vezetésre. Így jutunk el az Európáért érzett aggodalomtól a közös cselekvés kiindulópontjáig. Köszönet érte Helmut Kohlnak!
Orbán Viktor
Fotó: Burger Barna/Miniszterelnökség
magyartudat.com
A kis önzések szétrágják az Unió Fáját a „farontó bogarak” szívósságával! A fa „kidőlése pusztulásukat okozza” de ezt nem tudják, mint a farontó bogarak!