Délvidéki diákcsoport tisztelgett csütörtökön a madéfalvi emlékmű előtt, tizenöt délvidéki magyar település képviselői helyezték el a kegyelet koszorúit az 1764-ban történt székely mészárlás emlékoszlopánál.
A diákok többségének őse a madéfalvi veszedelmet követően menekült Bukovinába, majd onnan telepítették őket a 19. század végén a Bánság déli végvidékére, ahol megalakították Sándoregyházát, Hertelendyfalvát és Székelykevét.
Hét napot tölt Székelyföldön 38 délvidéki középiskolás diák. A ma Szerbiához tartozó magyar településekről érkező fiatalok Csíkszék nevezetességeivel ismerkedtek, késő délután a madéfalvi emlékműnél találkoztunk velük.
A csoport idegenvezetője Balázs Árpád, a Magyar Polgári Párt (MPP) székelyudvarhelyi irodavezetője volt, akitől megtudtuk, hogy a délvidéki csoport kirándulását a Nemzetstratégiai Intézet szervezte, Kövér László és Szász Jenő kezdeményezésére.
De hogyan kerültek a székelyek a mai Szerbia területére? Az 1764-es madéfalvi veszedelmet követően több száz csíki és háromszéki család menekült Bukovinába, közülük 1883-ban az akkori magyar kormány háromezer embert a Bánság déli végvidékére, az árvizektől mentesített dunai síkságra telepített – elsősorban gátépítés céljából. Így alakult meg adélvidék közepén a három magyar falu: Sándoregyháza, Hertelendyfalva és Székelykeve. A három település közül már csak Székelykeve őrzi tisztán magyar jellegét.
Halász Hargita, a csoport vezetője Hertelendyfalváról érkezett, és lelkesedve sorolta fel érdeklődésünkre azokat a székelyföldi helyeket, amelyekkel az elmúlt napokban megismerkedtek: Tusnádfürdő, Szent Anna-tó, Csíkszereda, Nyerges-tető, Csíksomlyó, Gyimes-völgye és Madéfalva. „Jó érzés székelyekkel találkozni, közös a nyelvünk, közös az észjárásunk. Köszönet mindazoknak, akik lehetővé tették ezt a kirándulást” – mondta.
Penov Marina édesanyjának lánykori neve Nagy volt, és innen, Madéfalváról származnak ősei. Amikor a Nagy család Székelykevére érkezett, már éltek ott bolgárok, így ő félig magyar, félig bolgár, de szülei magyarul beszélnek. A fiatal lány meghatottan lépett a madéfalvi emlékmű elé, sokat meséltek neki otthon Madéfalváról, de eddig még soha sem volt alkalma Erdélyben járni. Most ő vehette át Salamon Jánostól, az 1989-es fordulat utáni első madéfalvi polgármestertől azt az egyedi, csíkpálfalvi szövőasszonyok által készített faliszőnyeget, melynek főmotívuma a madéfalvi emlékmű, és amelyet Székelykevén ereklyeként fognak őrizni.
A madéfalvi megemlékezés a Himnusz és a Székely himnusz eléneklésével, illetve egy a Csíkszeredában megjelenő kulturális folyóirat által ajándékozott könyvcsomagok átadásával zárult.
A délvidéki fiatalok a következő napokban Gyergyó vidékére, a Gyilkos-tóhoz és a Békási-szoroshoz látogatnak, majd Székelyderzs, Bögöz és Székelykeresztúr lesz az úti cél, vasárnap pedig ökumenikus istentiszteleten vesznek részt Székelyudvarhelyen.
Forrás:(szekelyhon)
magyartudat.com
Külön meg köszönném, a Nemzetstratégiai Intézetnek, hogy Kövér László, és Szász Jenő urak kezdeményezésére, lehetőséget adtak a vajdasági ifjaknak, hogy őseik földjére látogathattak Székelyföldre, amelynek célja -erősíteni a nemzettudatot, mert Halász Hargita, a csoport vezetője Hertelendyfalváról, meghatottan nyilatkozta, hogy -„utunk elérte célját 100%-ban, mindenkinek mindent köszönünk szépen , viszontlátásra Székelyföld!!!”.