Prohászka Ottokár és az „álkeresztény tetű”

 

 

 

 

 

 

 

 

Megint célkeresztbe került Prohászka Ottokár. Az ok: Harrach Péter kereszténydemokrata frakcióvezető azt találta mondani, hogy a nagy püspök talpig becsületes ember volt, s nem volt „antiszemita”. Harrach azt is kijelentette, hogy a rasszizmus elleni legbiztosabb védelmet a kereszténység jelenti. A kereszténydemokrata honatya szavait természetesen a szokásos rituális felháborodás kísérte. A fészbukon az egyik hozzászóló így minősítette Harrach Pétert: „álkeresztény tetű”.

A KDNP frakcióvezetője elmondta véleményét Prohászka Ottokárról. S mi történt? A Népszabadság tollnoka, a jobb sorsra érdemes Csuhaj Ildikó, ezen annyira meghökkent, hogy vallatni kezdte a politikust. A vallatásból cikk lett, s a lap honlapján több mint kétszáz olvasó kommentálta Harrach „szörnyű” tettét. Itt tart ma Magyarország.

Ugorjunk vissza az időben. Nem oly rég az MSZMP elnöke nyílt levélben fordult Orbán Viktorhoz, s egyebek mellett azt írta, hogy „Prohászka antiszemitizmusa nem kérdés, hanem tény: nem vita tárgya”. Miért nem lehet vita tárgya? A felelet: mert a Párt ezt mondja.

Érdekes, Csuhaj elvtársnő akkor nem rohant el Mesterházy Attila MSZMP-elnökhöz, hogy kifaggassa: vajon miért nem lehet a nagy püspök állítólagos „antiszemitizmusáról” vitát folytatni? Miért csak a kereszténydemokrata képviselőt tisztelte meg kérdéseivel?

Ímhol liberális világunk szellemisége: aki nem az „egyengondolat” híve, az bűnös. Már nincs Recsk, nincs Gulag – a megbélyegzésnek kifinomultabb formáival dolgozik a régi-új világ.

Nemcsak Csuhaj elvtársnő írását érdemes elolvasni – tanulságosak a hozzászólások is. Ennyi gyűlölettől setétlő szöveget ritkán lehet olvasni egy csomóba kötve. Pedig a Népszabadságot állítólag az értelmiség olvassa….

Én most nem a Szabad Nép utódlapjának a hozzászólásaiból fogok idézni, inkább a fészbukon kotorásztam egy kicsit. Egyik kedvenc kotorászó helyem Dániel Péter oldala. Nem tévedtem: a bolond ügyvéd sem hagyta szó nélkül Harrach szavait, s közölte híveivel, hogy a frakcióvezető nem demokrata.

Dániel hívei persze egymás túllicitálva gyalázkodtak hozzászólásaikban. Egy Mária Gajda Horváthné nevű lény ezt írta Harrach Péterről:

álkeresztény tetű

Egy Gyorgy Gyori nevű ember, aki évtizedek óta a Corvinus Egyetem oktatója (s lelkes cionista, amint ezt fészbuk oldala is tanúsítja), „szolidabban” fogalmazott:

Szerintem meg Harrach nem ember.”

A lelkes cionista Gyorgy Gyori vajon mi mindenre oktathatja diákjait? A zsidó faji felsőbbrendűségre?

Szabó Zoltán MSZP

S végül jöjjön még egy idézet a dánieli szemétdombról. A hosszabb hozzászólás szerzője Szabó Zoltán volt szocialista képviselő, aki jelenleg a Gyurcsány-pártban keresgéli a húsos fazekat. Íme, Szabó szövege:

Tegyük hozzá, Prohászka 1927-ben meghalt, és akkor még nem volt se hungarizmus, se nácizmus, se holokauszt. Márpedig e szörnyűségek ELŐTT antiszemitának lenni sokkal megbocsáthatóbb bűn, mint ezek UTÁN.

MIndebből pedig az következik, hogy Prohászka, aki a holokauszt ELŐTT volt antiszemita, és nem lehetett tisztában eszméi következményeivel, sokkal kisebb gazember, mint Harrach, aki a holokauszt UTÁN mosdatja Prohászka antiszemitizmusát…

Szabó urunk szerint Prohászka is, Harrach is gazember – Prohászka azonban „sokkal kisebb” gazember, mert ugye ő az ún. „holocaust” (brrrr!) előtt meghalt. Aki nem tudná: egészen véletlenül Szabó Zoltán is zsidó (azért böffenti föl annyiszor a „holocaust” szót). Ettől még persze lehetne rendes ember is…

Szegény Prohászka Ottokár! Még ma is szabadon lehet gyalázni, mocskolni, gazemberezni (a katolikus egyház vezetői pedig hallgatnak). Mint látjuk, a nagy püspök ócsárlói között szép számmal lelünk zsidókat. Amiből persze nem az következik, hogy most „büdöszsidózni” fogok. Keresztény ember éppen abban különbözik az említett fajvédő zsidóktól, hogy nem gyűlölködik (ahogy például Prohászka sem gyűlölködött). Csupán azt kívántam jelezni: nem véletlen, hogy oly sok zsidó utálja manapság is Prohászkát. Mert amit a nemzet apostola és tanítója írt egykoron például a zsidó morálról, a zsidó erkölcsi öntudat hiányáról – az bizony ma is érvényes. Úgy is fogalmazhatnék: Szabó Zoltán és társai pusztán a létükkel, a viselkedésükkel visszamenőleg is hitelesítik Prohászka Ottokár bizonyos gondolatait. Éppen azokat az eszmefutamokat, amelyek olvastán-hallatán „antiszemitizmusról” rikácsolnak ezek a morál nélküli legények. Ebben az egész ügyben ez a legpikánsabb mozzanat.

És még ha tudnák ezek a műveletlen legények, mi mindent írt a zsidó erkölcstelenségről a nagy püspök! Például Prohászkánál olvastam először ezt a tulajdonnévből képzett igét: „eleszlárosít”. Rögtön beírtam a szótáramba. Igen, Tiszaeszlárra utal ez az ige, s a jelentése a szövegkörnyezetből pontosan megállapítható. Idézem a teljes bekezdést, amelyben ez az ige felbukkan:

Hogy nincs erkölcsi öntudata a zsidóságnak, az még abból is kiviláglik, hogy valahol csak pácba kerül a zsidó valami flagráns bűntény miatt, az egész zsidóság összeröffen s mozgásba helyezi valamennyi emeltyűjét, hogy a csávából kiszabadítsa. A sajtó, a magas financia, a ’tudomány’, az ’Alliance Israélite’, mind ez a sok tisztességes, nemes tényező szinte liheg az erőlködéstől, hogy a jog s a törvény folyását megakassza s a fenyegető csapást az igazság becsületére eleszlárosítsa, derék függetlenségi, a szent-magyar-szabadság zászlótartós ügyvédjei közreműködésével! Ez állapotoktól szinte borsódzik az ember háta, mikor látja, hogy a keresztény társadalom kebelében a zsidó örvend kiváltságos helyzetnek; mindenben őt dédelgeti ez a társadalom, bár más tekintetben megveti; ebnek tartják, mégis ölbe veszik; hiszen ez az előkelő szokás!

(Prohászka Ottokár Összegyűjtött Munkái. XXII. kötet. Iránytű. Bp., Szent István Társulat, 1929, 10. o.)

A fenti sorokat 1893-ban vetette papírra Prohászka: írásában arról értekezett, hogy a zsidó világnézet kezdettől fogva harcban állt a keresztény felfogással; a zsidó erkölcstan ugyanis az igazságot és az erkölcsi erényeket nem ismeri, „főelve a korlátlan egoizmus”. Ezt az egoizmust ostorozta kemény szavakkal a szerző – a keresztény társadalom védelmében. Ez utóbbi a lényeg: Prohászka valós veszélyt látott, s ez ellen emelte fel a szavát. Vagyis: nem jogot sértett, hanem jogot védett. A keresztény magyarság jogát védte – a jöttment idegenekkel szemben.

Ami pedig az általam kiemelt igét illeti: az „eleszlárosít” igazi nyelvi lelemény. Ajánlom az olvasó figyelmébe: tessék használni a jövőben, ez az ige gazdagítja a nyelvünket. Mert mi is történt a tiszaeszlári bűneset kapcsán? A nemzetközi zsidóság tényleg „összeröffent”, s mindent megtett annak érdekében, hogy a néhány egyszerű zsidó ellen emelt vád ürügyén Magyarországnak „antiszemita” hírét keltse. Tiszaeszlár ugyanis erről is szólt: a hihetetlen faji szolidaritásról, a minden egyéb szempontot mellőző zsidó összetartásról.

Prohászka után hadd idézzek egy másik szerzőt, a nagy püspök egyik híres kortársát. Veigelsberg Hugóról van szó, akit Ignotusként ismer a művelt magyar. Ignotus költő, író, kritikus volt, a Nyugat című folyóirat egyik alapítója és főszerkesztője. Olvasás közben című nevezetes könyve még a Nyugat indulása előtt jelent meg, nekem azonban csak a könyv második, 1908-as kiadása van meg, ebből idézek:

A zsidók tragédiájába vág bele az is, hogy tanítómestere kiki csak a saját fajtájának lehet, mert a tanító üt, ütést pedig idegentől nem tűrünk. Az igazság szobrának mindig valami talapzaton kell állania, s az igazság érdeke, hogy talapzatánál fogva föl ne dönthessék. Széchenyi István megadóztathatta a nemest, fölszabadíthatta a jobbágyot, s üthette tüzes ostorral az elmaradt magyart. Ő neki senkisem vethetett gáncsot, mert maga is magyar volt, maga is úr volt, ki magyar földön a maga földjén vetette meg a lábát. De gondoljátok el, hogy Ballagi Mórnak (zsidó származású református teológus, nyelvész – a szerk.) jutott volna részül hirdetni mindazt, a mit Széchenyi hirdetett! A zsidók gyakran kerülnek abba a hamis helyzetbe, hogy a maguk személyével ártanak az igazságnak, s az igazság hirdetésével ártanak a maguk személyének. Mert egyfelől, főképp még nemrég, legtöbb helyütt valóban idegenek voltak, más földről jöttek, és sokban ma is kívül szorulnak az uralkodó fajok és osztályok életén, s ezeknek sem erényeit, sem hibáit nem szívhatják teljesen magukba, s nem osztoznak sem átlátásaikban, sem elfogultságaikban. Másfelől jórészt alulmaradt nép és osztály lévén, az uralkodó társadalom hibáit vagy elfogultságait a maguk bőrén érzik. Tehát: egyfelől elfogulatlanabbul látják meg az elfogultságokat, másfelől elfogultabban nézik. Ilyenek azok az ellentmondások, amikből a tragikum fejlik.”

(Ignotus: Olvasás közben. Bp., Lampel, 1908, 196-197. o.)

Fontos mondatokat idéztem. A német nyelvű zsidó családból származó Ignotus több mint száz éve leírta: senki sem tűr idegentől ütést, mert ki-ki csak a saját fajtájának lehet a tanítómestere. S éppen ettől a hamis tanítói szereptől óvta a zsidóságot. Ignotus intelme ma is megszívlelendő: egyetlen nép sem szereti, ha idegen tanító méri rá az ütést. Helytelen tehát, ha közéletünk közismert zsidó figurái oktatnak ki minket arról, miért elfogadhatatlan Prohászka Ottokár (vagy bárki más, nekik nem tetsző történelmi nagyságunk). Ez az ország ugyanis még Magyarország – az övékétől merőben eltérő hagyományokkal, értékrenddel.

Fentebb azt írtam, a Népszabadság hozzászólásaiból nem idézek, de egyetlen rövid szöveggel mégis kivételt teszek:

Nekem nem szívügyem Prohászka és kiválóan megvagyok az emlékműve nélkül, de miért nem lehet elviselni valahol egy szobrát?

Csak egyetlen mérce létezik a világon: a zsidósághoz való viszony mércéje?

Igen, ez az egész „ügy” lényege. Egy-egy nagyságunk megítélésekor csupán egyetlen mérce létezik, a zsidósághoz való viszony mércéje? Semmi más nem számít, csak a „kiválasztottak” züllött maradékának beteges érzékenysége?

Igen, Prohászka jól látta a problémát: a zsidó erkölcs veleje a „korlátlan egoizmus”. Ez mutatkozik meg Prohászka Ottokár emlékének mostani gyalázásában is. Ez mutatkozik meg abban a törekvésükben, hogy a zsidósághoz való viszonyt tegyék meg egyetlen mércének. Ez ellen a törekvés ellen kell újra s újra fellépni, még akkor is, ha a hivatalos egyház hallgat. A mérce ugyanis nem a zsidóság. Soha nem volt az, soha nem lesz az. Előbb-utóbb majd csak megtanulják.

S az sem ártana, ha fajvédő zsidóink, és szélsőbalos társaik végre tudomásul vennék: Prohászka Ottokár életműve a keresztény magyarságnak ma is iránytű.

 Szalay László

nemenyi.net/magyartudat.hu

1 thought on “Prohászka Ottokár és az „álkeresztény tetű”

  1. A Hivatalos egyház csak hallgat… , hát persze, hogy hallgat mert besúgókból és zsidó származású a vezetősége.Ők nagyon jól ismerik a Rózsadombbi paktumot, hiszen részesei voltak annak, így miért is védenék Prohászka püspököt ? Ezt a magyar ellenes faji gyűlölettet nem lehet kesztyűs kézzel helyre igazítani.Mink csak irogatunk és tiltakozunk.Ez a terorista népség meg röhög rajtunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás