Vitéz Sebő Ödön az apró hegyi hátaslovon (1944. február-március) Fotó: donci.blog
Tudtad-e, hogy Vitéz Sebő Ödön főhadnagy 1944-ben egy zászlóaljnyi katonájával a Gyimesbükki szorosban, az ezer éves határon, egy hónapon át feltartotta a teljes 2. Ukrán front közel egy milliós hadseregét?
Pedig így van.
1944. szeptember 23-án a szovjet hadsereg, az átállt román haderővel két helyen is átlépte a magyar határt. A magyar 2. hadsereg rövid, elkeseredett csatákban vereséget szenvedett. Ugyanakkor azonban a Csíki-havasokban, a Gyimesi-szorosban és környékén még tartotta magát és védte az ősi határt a 32. hegyi határvadász zászlóaljhoz tartozó harccsoport, Sebő Ödön főhadnagy parancsnoksága alatt. Hősiesen és olyan sikeresen harcolt, hogy a szovjet parancsnokság nagy erőket sejtett Gyimesbükk környékén.
Vitéz Sebő Ödön (Nagykanizsa, 1920. július 17.) magyar katonatiszt, főhadnagy. 1944 őszén a 32. hegyi határvadász zászlóalj tisztjeként embereivel hatalmas túlerő ellen védelmezte a Gyimesi-szorost.
Az ezeréves határnak ezt a szakaszát Sebő Ödön mihályszállási és gyimesbükki őrse próbálta megvédeni a rázúduló, aránytalanul nagyméretű szovjet túlerővel szemben. A gyimesi harcok három hétig tartottak. A Keleti-Kárpátok átjáróiban már mindenhol betörtek a szovjet csapatok, de Gyimes még mindig tartotta magát.
A Gyimesi-szorosból való kitörés után Sebő Ödön a 22. gyalog tábori pótezred zászlóaljának parancsnokaként a rábízott katonákat továbbvezette a Székelyföldön, Felvidéken, Csehországon át Németországig, állandó harcban, „halálra ítélt zászlóaljként”.
A sikeres kitörést követően két héttel, minimális veszteségekkel vonult amerikai hadifogságba. A fegyvert Németországban tették le, miután lőszerük nem maradt.
E példátlan haditett mindmáig oktatóanyag a katonai akadémiákon. Nemcsak a hozzáértés és rátermettség miatt, hanem eklatáns példájaként a haza iránti hűségnek.
2004. május 9-én hunyt el 83 évesen.
Forrás: Wodicska Tamás
Szócsinné Vitéz Léber Ottilia
Magyar Tudat
Örök emlék, és dicsősség a kis hálás népünktől ! Nagyapám is mesélt róla, hogy az oláhok elárultak minket.
Ha katonát akarunk látni, az a magyar. Annyival különbözünk némettől, hogy minket hagynak gondolkodni és ez néha az eőfölénynél is fontosabb.
Köszönöm ezt a híradást! A nagyszerű emberek nagyszerű tetteiről szóló hírekre szükség van.