Skultéty László sirját gyalázták meg a román-szlovák történelem hamisítók

 

 

 

 

 

 

 

 

Skultéty László neve hallatán sokaknak alighanem az jut először eszébe, hogy Garay János róla mintázta meg Háry János alakját híres elbeszélő költeményében, Az obsitosban.
Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a Hadik-huszárezred kalandos életű zászlótartója a magyar hadtörténelem leghosszabb ideig szolgált katonájának számít, aki már életében a hazához és az uralkodóhoz való rendíthetetlen hűség jelképévé vált.
Május 21-én a román hatóságok megnyitották Skultéty László magyar huszár zászlótartó újaradi temetőben lévő sírját, holtteste maradványait exhumálták, és még aznap Szlovákiába szállították a szlovák légierő gépével, hogy a Trencsén melletti Hegyesmajtényban újratemessék születése 275. évfordulóján. A történtek nyomán Skultéty személyisége és hadtörténelmi szerepe kapcsán is felerősödött a vita.
Illésfalvi Péter hadtörténész elsőként azt emeli ki: a huszár zászlótartó a mai napig a magyar hadtörténelem leghosszabb szolgálati idejét töltött katonájának számít. „Nagy a valószínűsége annak is, hogy Skultéty László volt minden idők legtovább mundért viselő személye, bármely állam hadseregét is vizsgáljuk a modern korban” – mondja.
A legendás katona 1738. június 27-én, a Trencsén vármegyei Pruzsina községhez tartozó Hegyesmajtényban, Gábris Lászlóként született, apja is közhuszár volt. „Skultéty minden valószínűség szerint az ő közbenjárásával került úgynevezett ezredfiként a Hadik-huszárezredhez, bár erről nem állnak rendelkezésre egyértelmű források” – szögezi le Illésfalvi Péter. „Az viszont bizonyos, hogy egy 1757-es összeírásban már 20 éves, 1756. december 21-én besoroztatott katonaként szerepelt a neve, 1820-ban készített személyi adatlapján pedig egy 1756. szeptemberi dátum szerepel szolgálatának kezdeteként. A mundért egészen 1831-ben bekövetkezett haláláig viselte.”

Skultéty először a 18. század legnagyobb katonai konfliktusában, az 1756 és 1763 közötti hétéves háborúban harcolt közhuszárként. Két csatában is megsebesült: 1757-ben Kolínnál, illetve Berlin bevételekor egyaránt megsérült. „1787-től már tizedesként vett részt a török háborúban a Wurmser-huszárezredben, szolgálatáért ezüst vitézségi érmet kapott. 1790-ben előléptették strázsamesterré, és kinevezték ezred-zászlótartónak. 1792-től a francia háborúkban küzdött, kisebb megszakításokkal 1815-ig a Kienmayer-, később 8. huszárezredben” – eleveníti fel Skultéty életútját a hadtörténész. A zászlótartó a napóleoni háborúkban vonult utoljára a csataterekre, tényleges harcoknak később már nem volt részese.

Skultétyt nem Garay 1843-as költeménye tette ismert figurává, mert már életében is a császári hadsereg egyik legendás alakjának számított. Ezt elsősorban annak köszönhette, hogy ezredével 1825-től 1827-ig udvari szolgálatot teljesített Bécsben, I. Ferenc pedig felfigyelt a több mint hét évtizede szolgáló altisztre. Az uralkodó felajánlotta Skultétynek, hogy hosszú szolgálata elismeréséül tisztként helyezteti nyugállományba, a hagyomány szerint azonban az idős katona visszautasította a megtiszteltetést, és azt kérte: a császár hagyja meg zászlótartóként az ezrednél, hogy úgy halhasson meg. „A mélyen megilletődött I. Ferenc ezután utasította Luzsénszky Károly vezénylőezredest, hogy az agg vitéz az ezredben örökös zászlótartó legyen, de a legteljesebb szolgálatmentességgel, tiszti kiszolgálással és évi 100 forint pótlékkal” – mondja Illésfalvi Péter. „Ezt az összeget az ezred tulajdonosa, báró Michael Kienmayer lovassági tábornok még ugyanennyivel toldotta meg.”

Skultéty neve ekkor vált birodalmi méretekben is ismertté: a Császári-királyi Hadiföldrajzi Intézetben elkészített egész alakos lovasportréját nagy divat volt akkoriban nem csak a polgári otthonokban, de akár a legelőkelőbb arisztokraták szalonjaiban is kifüggeszteni. Katonatársai, sőt, elöljárói is mind tisztelték. „1865-ben megjelent az egykori ezredkáplán, Sztaroczek Mihály visszaemlékezése, aki leírta, hogy Skultéty kimagaslóan bátor, példamutatóan vitéz, s mindenekelőtt uralkodója, hazája és ezrede iránt rendületlenül hű volt” – idézi fel a hadtörténész. A mélyen vallásos zászlótartó a magyaron kívül tökéletesen beszélt tótul és németül, a franciaországi hadjárat idején valamennyire franciául is megtanult, gyónni pedig csakis latinul járult a paphoz.

Az ezredet 1827-ben Magyarországra vezényelték, Skultéty májusban érkezett be az alakulat törzsével Hódmezővásárhelyre, amelyet egy évvel később Ó-Aradra helyeztek. Utolsó katonai gyakorlatán, 1830 szeptemberében, 92 évesen vett részt, és még ekkor is a nyeregben ülve tartotta az ezred zászlaját. Állhatatossága, kitartása nem csökkent, a kor azonban őt sem kímélte: egészsége és ereje egyre inkább cserbenhagyta, így nem sokkal utolsó gyakorlata után a mai Kisszentmiklósra költözött az ezredszertárral. Végül az itteni ezredispotályban hunyt el röviddel 93. életévének betöltése után, 1831. augusztus 19-én.


Skultétyt katonai tiszteletadással helyezték örök nyugalomra Újaradon, sírjára az ezred költségén homokkő obeliszket állítottak. Utóbbit 1898-ban cserélték a temetőben ma is álló márvány emlékoszlopra, de 1855 óta szülőfalujában is emlékmű őrzi. „Kevéssé ismert tény, hogy nem Garay műve az egyetlen irodalmi alkotás, amiben megörökítették tetteit” – teszi hozzá Illésfalvi Péter. „Halála után az osztrák reformkor jónevű költője, Adolf Bäuerle Az öreg zászlótartó címmel hosszabb elbeszélő költeményt írt róla, amit a 8. huszárezrednek ajánlott. A német nyelvű műben mindvégig, hangsúlyozottan László keresztnévvel illette, így domborítva ki Skultéty magyar mivoltát.” A hős zászlótartó életéről 1992-ben Safáry Endre és Zachar József is írt egy igen alapos kötetet Nyolcvan nyár nyeregben címmel.

Skultéty első sírobeliszkjén az alábbi felirat állt Újaradon: „Skultéty László, / Egy huszár zászló / Nevezetes viselőjének / Hertzeg Coburg Ezredjének / Fedi ezen kő itt / Holt tetemeit / 96(!) esztendőt számlált / 80’ s egyet szolgált, / Mikor tőlünk elvált. / Moszkvával egy-, Törökkel kétszer / Burkussal hét-, Frantziával tizenkétszer / Hartzolt / E jeles holt. / Nyílt s egyenes volt szíve, / Fejedelmének mindig híve. / Emlékére e különös Hartz fiának, / A világ legidősebb katonájának, / A mint érdemelte, / E követ ezredese emelte. / Ez legyen jutalma / S itt örök nyugodalma. / Kis-Asszony-Hava 19-ik Napján 1831. / Gróf Esterházy Vince.”

(honvedelem)
magyartudat.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás