Az elmúlt napokban sok minden szóba került a szegregáció, lemorzsolódás vitájában, kivétel a szülői háttér illetve annak szinte teljes hiánya.
Tizenöt évet tanítottam egy olyan szakiskolában, ahol a tanulóim nagy százaléka érkezett nehéz körülmények közül.
Pontos rálátásom volt arra, hogy azokkal volt a legtöbb probléma, akikkel otthon nem foglalkoztak.
Akiknek a szülei nem követelték meg a rendet, a leckét, a felszerelést.
Csak példaként említem, volt olyan szülői értekezlet, ahol nem lehetett megválasztani a három fős szülői munkaközösséget, mert nem jött el csak két szülő.
Ki kell mondani, hogy az oktatás minősége nemcsak a rendszeren és az – egyébként ilyen típusú iskolákban – erőn felül teljesítő tanárkollégákon múlik.
Ha a szülő és a szülői háttér nem partner, akkor nem lesz jelentős javulás.
Azt gondolom, bizonyos esetekben vizsgálni és ha szükséges szankcionálni kell a szülőt, hiszen a gyermekvédelmi törvény egyértelműen fogalmaz, a gyermek érzelmi, értelmi, erkölcsi és testi fejlődéséért a szülő a felelős.
Tudomásul kell venni, hogy a gyermekvállalással a nevelés feladata is együtt jár, és azt nem lehet folyamatosan a társadalom vállára áthárítani.
Aki igénybe veszi az ingyen étkezést az iskolában, a családi pótlékot és az egyéb kedvezményeket, attól joggal várja el a társadalom, hogy saját gyermekét az elvárások szerint nevelje.
Pakusza Zoltán, önkormányzati képviselő, a Mi Hazánk Mozgalom Borsod-Abaúj-Zemplén megyei elnöke
Címlap fotó: 444
Magyar Tudat Nemzeti Hírportál
