A Kézdiszéki Székely Tanács (KSZT) csütörtök délután a Katrosában, a Kászon vize és a Bellő-patak közötti 906 méter magas Bellő-tetőn mintegy harminc érdeklődő jelenlétében a hetvenkét évvel ezelőtt, 1940. augusztus 30-án a Belvedere-palotában aláírt II. bécsi döntésre emlékezett. A szervezet több alkalommal tartott már hasonló rendezvényt a Bellő-tetőn, de a II. bécsi döntésre első alkalommal emlékeztek. Az eseményen a Történelmi Vitézi Rend és az ozsdolai Láros Közbirtokosság is képviseltette magát.


Az Árpád-vonalhoz tartozó erődrendszer Katrosa-völgyi szakaszát 1940-ben építették, a futó- és lövészárkok, betonbunkerek maradványai és a géppuskaállások nyomai ma is jól láthatók. A tetőn, a megemlékezés színhelyén kettős cserefakereszt látható közvetlenül az egykori parancsnoki bunker közelében, melyen márványtáblába vésve az Örök dicsőség a hős székely határvadásznak felirat olvasható. A katrosai erődöt a 24/2-es székely határvadász század védte azzal a feladattal, hogy megakadályozza az ellenséges erők továbbjutását a Kászon völgyén. Ütközetre itt nem került sor, Románia időközben átállt a szövetségesek oldalára, ezért az itt állomásozó csapatokat a bekerítés fenyegette. 1944. szeptember 9-én az erődszázad a Bellő-tetőn felépített védelmi vonalat megsemmisítette és visszavonult.

Az ünnepségen Bíró Levente tanító, a KSZT elnöke elmondta: a II. bécsi döntéssel Magyarország 43 492 négyzetkilométernyi területet – a Székelyföldet is beleértve – kapott vissza, és mintegy két és fél millió lakos tért vissza az anyaországhoz.


Sajnos, a kis magyar világ csupán négy évig tartott, de ez is nagyon fontos volt, hiszen a magyarság visszanyerte jövőbe vetett hitét. Ma azzal kell szembesülnünk, hogy kevéske közösségi jogainkat, javainkat is veszély fenyegeti – hangsúlyozta az elnök. Arról is szólt, hogy most is kegyetlen háború dúl ellenünk, nem fegyverekkel, hanem a törvényt kijátszva, fondorlatos eszközökkel próbálják elvenni tőlünk azt, ami a miénk. Konkrét példaként a Mikó-ügyet említette, felszólítva a jelenlevőket, hogy Sepsiszent­györgyön vegyenek részt az Igazság-napi tüntetésen.


Történelmi visszatekintésében Bakk Dávid László, miután idézett Horthy Miklós kormányzó 1940-es kolozsvári beszédéből és a II. bécsi döntés jegyzőkönyvéből, a gyöngyösi honvédek 1940. szeptember 13-i kézdivásárhelyi bevonulását leíró idős polgárok vissza­emlé­ke­zéseiből olvasott fel részleteket. A hetvenéves Bodó Imre ny. főesperes, kézdiszárazpataki plébános a második bécsi döntéshez és az azt követő kicsi magyar világhoz kapcsolódó gyerekkori emlékeit elevenítette fel. Az ünnepségen Fejér Ameli Lilla Kiss Jenő 1958-ban írt, Folyók című versét szavalta el, illetve egy magyar népdalt adott elő, Sebestyén Rita pedig saját költeményét olvasta fel. A megemlékezés koszorúzással, a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget.

Iochom István
3szek.ro/magyartudat.com/erdely.ma

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük