Szlovák állampolgársági törvény- 55 ember komoly biztonsági kockázatot jelent?

Szlovák Állampolgársági törvény: Pfundtner Edit felszólalása a szlovák parlamentben.

Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Kollégák!

Az állampolgárság a modern állam egyik jellemzője, hiszen minden államnak a saját területén kívül megvannak a maga állampolgárai is. Az állam jellegét az államberendezés alapvető összetevői határozzák meg. Ezek elsősorban az alkotmány, az alkotmányjogi rendszer és az, ahogyan az állam az alapvető emberi jogok és szabadságok érvényesülését garantálja.

Nem vitás, hogy az állampolgárság az alkotmány által garantált jog, annak ötödik cikkelye szerint.
De hogyan garantálja jogrendszerünk az állampolgárságot, amikor már több, mint 4 éve emberek százai veszítik azt el?
Mindezt annak ellenére, hogy egyértelmű: A mai állapotokat kiváltó törvény azok ellen lett elfogadva, akik kis hányadát képezik csak az érintetteknek. Eddig 907 ilyen személyt ismerünk, közülük 55 vette föl a magyart, vagyis az összlétszám alig 6 százaléka Olyanok is károsultak, akikről a törvénymódosítás nem is feltételezte.

Ezért egyértelműen kijelenthető, hogy öngólt rúgtunk.
Tisztelt Kollégák, mindezek után felteszem a kérdést: Helyesen mérte föl a parlament a kormány által hangoztatott biztonsági kockázat mértékét?
55 ember jelent komoly biztonsági kockázatot ebben az országban? Számomra egyértelmű, hogy tévedés történt.

A szlovák parlament eddig 12 alkalommal próbálta enyhíteni a jelenlegi helyzet negatív hatásait.
Ma már a 13. próbálkozásnál tartunk, hogy helyrehozzuk, ami el lett rontva. Adósak vagyunk vele az érintetteknek és mindenkinek.

Az igazság az, hogy ezek a képviselői javaslatok jórészt a második olvasatig sem jutottak, mert hiányzott a politikai akarat.
Pedig kétségtelen, hogy az a törvény, melynek kijavítására ennyi erőfeszítés irányul, az egy rossz törvény.

Az egész történet 2010. május 26-án, a magyar állampolgársági törvény módosításával kezdődött, mely lehetővé tette a magyar állampolgárságot a határon kívüli magyarok számára.
Szlovákia még aznap – forró fejjel – ellenintézkedést fogadott el.

Ezt követően 2011-ben képviselőcsoportként az Alkotmánybírósághoz fordultunk, hogy az kimondja: a törvény nincs összhangban az alkotmánnyal.
Az Alkotmánybíróság 3 év után úgy döntött, hogy nem dönt sehogyan. Mindannyian tudjuk, milyen méltatlanul ért véget a történet.
A plénumban, mely 13 helyett jelenleg csak 11 bíróból áll, nem sikerült egyszerű többséget szereznie sem az egyik, sem a másik javaslatnak. Az Alkotmánybíróság nem mondta ki, hogy az érvényben lévő törvény összhangban van az Alkotmánnyal. Meggyőződésem, hogy ez alkotmányellenes állapot.

2010-ben Robert Fico miniszterelnök összehívta a Nemzetbiztonsági Tanácsot azzal az indokkal, hogy a magyar állampolgársági törvény biztonsági kockázatot jelent Szlovákia számára.
Ki kell mondanunk, hogy időközben maga a miniszterelnök úr is beismerte, hogy ez nem így van, amikor 2010-ben, mikor így nyilatkozott:
„Talán mindannyian alábecsültük a szlovákiai magyarokat és azt gondoltuk, hogy azonnal rohannak majd a magyar állampolgárságot felvenni, hogy elhagyják ezt az országot (…) Ez nem így van. Számomra ez egy nagyon kellemes meglepetés.”

Kérdezem ezért, mi volt az a nagyon komoly biztonsági kockázat, amely indokolta a törvénymódosítás rohamtempóban való elfogadását?
A kormány félelme a magyar állampolgárság esetleges tömeges osztogatásáról ugyanis nem nagyon állta meg a helyét. Mégis fennáll az az állapot, melyben polgáraink veszítik el állampolgárságukat akaratuk ellenére.

Nem kétséges, hogy az állampolgársági törvény módosítása elhamarkodott és átgondolatlan volt.
Elhamarkodott azért is, mert a magyar állampolgársági törvényt csak 2011. január 1-jétől alkalmazták.

A szlovák kormány az ellentörvény előkészítésénél tudta, hogy a szlovákiai magyarok elvileg csak a szlovák törvény hatályba lépését követő hét hónap után veszítenék el a szlovák állampolgárságukat.

Elég idő állt tehát rendelkezésre ahhoz, hogy ésszerű megoldást találjanak. Egyeztetésekkel, párbeszéddel, államközi tárgyalással, szem előtt tartva állampolgáraink érdekeit. Sajnos, erre nem került sor.

Ma látjuk többek között a 102 éves hölgy esetét, aki érzelmi okokból vette fel egy másik ország állampolgárságát, elveszítve ezzel a szlovákot.
Ez az idős hölgy viszont továbbra is itt él közöttünk, és itt szeretne élni Szlovákiában a sajátjai között, ahogy eddig is tette. De már, sajnos, mint idegen.

Vagy itt van egy professzionális sportoló esete, aki szintén felvette egy másik ország állampolgárságát, hogy megvalósítsa önmagát abban, amit a legjobban tud. A jelenlegi jogi helyzet viszont nem teszi lehetővé, hogy Szlovákiát képviselje.
Minden ehhez az országhoz köti. Az állampolgársági törvényünk viszont nem ismer kivételt, és azt sem vizsgálja, milyen viszonyuk van Szlovákiához azoknak az embereknek, akik egy másik ország állampolgárságát is felveszik.

Pedig a külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy erre van lehetőség. Az osztrák állampolgársági törvény szerint, ha valaki felvenné egy másik ország állampolgárságát, és emellett szeretné meghagyni az osztrákot is, kérvényezi a belügyminisztériumban. Az megvizsgálja, milyen viszonyban, kapcsolatban van az illető Ausztriával.
Eszébe jutott valakinek közülünk egy ilyen megoldás?
Miért mondunk le saját állampolgárainkról?
Sportolóinkról, művészeinkről, tudósainkról?
Azt gondolom, hogy ideje lenne megoldani ezt a helyeztet.

Nézzük csak meg, hány külföldi példa van arra, hogy a kettős állampolgárság nem jelent biztonsági kockázatot, és az ország érdekét sem sérti.
Az Európai Unióban, ahol minden állampolgár egyben uniós állampolgár is, teljesen normális dologról beszélünk.
Ha körülnézünk a környező országokban, a helyzet az, hogy sorra teszik lehetővé a kettős állampolgárságot.

Példaértékű javaslattal álltak elő a csehek is, akik 2014. január 1-el lehetővé teszik a kettős állampolgárságot anélkül, hogy az illetők elveszítenék a csehet.

A folyamatok tehát ellentétesek azzal, amik  Szlovákiában jelenleg érvényesek.
Azt gondolom, a 2010 előtt érvényes állampolgársági törvényünk minden előírásnak megfelelt, melyek a demokratikus Európában érvényesek.
Politikai akaratra van viszont szükség és megegyezésre a két ország között, legmagasabb szinten. Amíg viszont erre nem kerül sor, támogatom az  állampolgársági törvény mai módosítását.

Pfundtner Edit

Fotók:TASR

magyartudat.com

Kapcsolódó:

Felvidék – Nincs annyi papunk, hogy egy egyházközségben legyen egy magyar és egy szlovák pap is Üzenet minden felvidékinek: a holnap nem lehet a tegnap folytatása Összekapcsolták a magyar és a szlovák földgázhálózatot Felvidék- Vádat emeltek Malina Hedvig ellen