Tatár József: A magyar föld a spekulánsok kezére kerül

 

 

 

 

 

 

 

 

2012. december 7-én (pénteken) a Kormány, szinte a semmiből beterjesztett egy alaptörvény módosító javaslatot, amely a “családi gazdaságok és a szövetkezetek” lényeget meghatározó formula helyett “integrált mezőgazdasági termelésszervezést” nevesít.

Miután ebbe a fogalomba minden belefér, fogalmazzunk konkrétabban: Senki sem tudja, – még a szakemberek sem – hogy mit jelent az “integrált mezőgazdasági termelésszervezés”, legkevésbé azok az “igennel” szavazó kormánypárti képviselők tudják, akik az Ángyán professzort kritizáló miniszterelnöki dörgedelem (is) “határozott” állásfoglalásra bírt.

Így zajlódhatott le a “választók akaratából” december 10-én és 11-én “családi gazdaságok és a szövetkezetekről” szóló “általánosan és részletesen vita”, majd a magyar törvényhozás december 17-én, alaptörvény módosítással, kétharmados törvényeként rögzítette a nagybirtokoknak kedvező föld- és birtokpolitikát.

Ez a döntés – valóban megalapozott, valóban szakmai vélemények szerint – azzal a következménnyel jár, hogy a magyar vidék jövőjét ezentúl nem a családi gazdaságok, a helyi közösségek határozzák meg, hanem a nagybirtokrendszerrel összefonódó nemzetközi pénzpiac spekulánsai.

Ezzel a döntéssel azt hiszem, egyértelművé válik a vidék Magyarországának teljes kifosztása, a tradicionális magyar társadalom utolsó bástyájának, – a kisbirtokos gazdatársadalomnak – felszámolása. Furcsa, hogy ebben a sorsfordító kérdésben leginkább a pozdorjává zúzott, porig alázott, szétaprózódott, kisbirtokos gazdatársadalom, hallgat, akiket – ha ez nem változik – a közös érdekeket érvényesítő szemléletmód hiánya fog végkép ellehetetleníteni. Jó ha tudják: Csak a jelenlegi helyzet fenntartásával tudja birtokaikat kivásárolni, családjukat cselédsorsra juttatni a spekulatív pénzpiac.

Még szomorúbb, hogy Mi, – a magyar társadalom – hagytuk, hogy idáig fajuljon a helyzet. Mindegy hogy félelemből, gyávaságból, vagy hitványságból, de hagytuk.

Ám ezzel az önostorozó megállapítással, még nincs elintézve a dolog.

Azzal, hogy kiengedjük a kezünkből a magyar anyaföldet, el kell számolnunk a múltnak, a jelennek, de leginkább az utókornak, amely sokszorosan meg fogja szenvedni történelmi kudarcunkat.

Bűnösök vagyunk, mert bűnös felelőtlenségünkkel alighanem egy eljövendő, – kívánom ne teljesedjen be a jóslat – földért kirobbanó magyar szabadságharc keserű, és fájdalmas magvait vetettük el, amelyben gyermekeink, unokáink, dédunokáink véreznek el.

Mi, most élő, erőnk teljében lévő magyarok, közösségként mindeddig nem álltunk helyt, ezért egyszerűen nem tudtuk, nem tudjuk megőrizni, megvédeni az őseink által reánk hagyott kincset, tudást, bölcsességet. Ha tehetjük inkább – tisztelet a kivételnek – egymás zsebét figyelve, irigykedve, ármánykodva szívjuk el egymás életerejét, a helyett, hogy örülnénk a másik magyar tehetségből, szorgalomból elért sikereinek.

Arra mindig odafigyelünk, más hogy gyarapodik, arra viszont legyintünk, hogy együtt, közösen mire juthatnánk hazánk kincseiből, a magyar föld tápláló szeretetéből.

Hagytuk, hogy történelmi hagyományainktól idegen szemléletmóddal mérgezzenek bennünket, idegen szokásokat vettünk át üveggyöngyökért.

Azért vásárolhatták fel apránként idegenek nemzeti, közösségi vagyonunkat, mert homályos tekintettel mindig találtunk kifogást arra, miért nem tudunk többet tenni közösségünkért, miért reménytelen az ellenállás, ám ugyanakkor a legvadabb indulattal, farkasként marunk egymás húsába még akkor is, ha legnagyobb kincsünk, a magyar föld megvédése a tét.

A kellő bölcsesség hiánya miatt tisztán látható, hogy a ránk szabott történelmi korszakban egyszerűen nem álltuk meg a helyünket, és ha továbbra is elhárítjuk a felelősséget magunkról megbélyegzett generáció leszünk, a gyermekeink szégyellni fognak bennünket, az unokáink pedig elfelejtenek.

De még van egy utolsó esélyünk. Mindig van utolsó esély, csak élni kell vele. Az esély pedig a magyar földért való összefogásban rejlik.

Tetemre kell hívni, számon kell kérni, a magyar földet külföldieknek – akár zsebszerződésekkel, akár más furfanggal idegen kézre átjátszó agrárlabancságot, mozgósítani kell a kilátástalan helyzetbe hozott, becsapott, megzsarolt egykori és jelenlegi földtulajdonosokat, hiszen már 1 millió hektár magyar föld került külföldi gazdasági befolyás alá, 1 millió hektár föld van idegen kézben, a törvényeket kijátszva! És mindez a civil magyar társadalom tétovasága, báránylelkűsége miatt.

Nem más, Mi Hagytuk, hogy idáig fajuljon a helyzet, és lényegtelen, hogy tudatlanságból, gyávaságból, vagy hitványságból.

Hallatszik az agrárértelmiség felhördülése? Nem. Talán a vidék Magyarországát képviselő “honatyák” kiálltak a választóik érdeke mellett?

Nem!

Egyáltalán érdekel valakit a magyar föld sorsa néhány felelősségteljes, bátor emberen kívül, akik Kajászón fel merték emelni a hangjukat a földspekulációt támogató irányvonal ellen? Remélem, hogy igen, de akkor jó lenne végre hallani Őket!

Miért nem formálódik meg végre a kisbirtokosok érdekvédelmi és politikai szövetsége, az igazi kisbirtokos önvédelem?

Talán nincs rá szükség?

Talán attól félnek, a magyar gazdák, hogy ellenszegülésük miatt a hatalom, az intézmények, a hivatalok lecsapnak rájuk, és még azt a keveset is elveszíthetik, amijük van?

Nem jutnak támogatásokhoz, pályázati forrásokhoz, ha elmondják őszinte véleményüket?

Mitől félnek a lakosság képviseletére esküt tett képviselők?

Hogy rájuk förmed a Miniszterelnök, hogy most már elég legyen a különvéleményekből, mert egyben akarja tudni a frakciót?

Mi a magyar földet akarjuk egyben, magunkénak tudni könyörgöm!!

Létezhet, hogy bizonyos parlamenti körökben egy frakciófegyelmi lebegtetése nagyobb súllyal nyom a latba, mint a magyar föld megvédésének ügye?

De akkor mi a különbség az 1950-es évek, és az ezredforduló utáni korszak között?

Szálljunk magunkba és gondolkodjunk el a kialakult helyzeten, vessünk számot, mit tettek velünk, és mi mit tettünk magunkért, a családunkért, a hazánkért, azután, gondoljuk végig azt, hogy értünk mit tettek szüleink, nagyszüleink.

Majd vigyünk egy szál virágot az elesett Pesti Srácok sírjára, és mondjunk el egy imát értük is, Magyarországért is.

Köszönjük meg nekik, hogy reményt adnak a reménytelenségben.
Tatár József

HUNGÁRIA TELEVÍZIÓ/magyartudat.com

1 thought on “Tatár József: A magyar föld a spekulánsok kezére kerül

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás