A Kelet-Galíciában és Volhíniában élő lengyel (katolikus) lakosság számára 1943-ban érkeztek el az apokalipszis napjai, amikor a nacionalista Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) egységei megkezdték az e területeken élő lengyel népesség kiirtását.
Eltérő becslések szerint az ukrán nacionalisták mintegy 40-80 ezer lengyelt mészároltak le 1943-1944 során.
A volt Rzeczpospolita keleti területein szép számmal élt lengyel (katolikus) népesség még a 20. század első felében is, az egykori lengyel telepesek utódai (a lengyel történeti tudatban egyébként tetten érhető gondolat, hogy a katolikus/latin kultúrát képviselő nyugatos lengyelek egyfajta civilizációs missziót töltöttek be a Rzeczpospolita keleti szlávok által lakott, pravoszláv, illetve görögkatolikus területein).
Még 1926-ban is közel félmillió „lengyel” (bár jelen esetben a „katolikus” kifejezés közelebb állhat az igazsághoz, hiszen a prenacionális, vallási alapú identitásnak megfelelően a „lengyel” egyszerűen katolikust is jelenthetett, katolizált ukránt vagy beloruszt) élt az akkori Ukrajnában (melynek nyugati határai lényegesen keletebbre húzódtak 1939 előtt).
Az ukrán nacionalisták második világháború során végrehajtott lengyelellenes akcióinak egyik legvérfagyasztóbb mozzanata a Belzsec (Bełżec) – Lwów között közlekedő személyvonat utasainak lemészárlása volt 1944. június 16-án.
Ezen a napon Zahar Procjuk mozdonyvezető Rava Russzkaja (Rawa Ruska) településtől nem messze, Lubycza Królewska falu közelében egy előre megbeszélt helyen megállította a szerelvényt.
A vonatot már várták az UPA banditái, akik nemzetiségi alapon elkezdték válogatni az utasokat.
Az ukránok és a németek továbbutazhattak, a vonat lengyel utasait azonban bestiális módon meggyilkolták a közeli erdőben.
Grzegorz Motyka lengyel történész szerint az akciót Dmitrij Karpenko, az UPA „Héja” becenevű tisztje vezette.
Karpenkónak 2007-ben szobrot állítottak az Ivano-Frankivszk megyei Kamjankában.
A tömeggyilkosság hamarosan a lengyel Honi Hadsereg (Armija Krajowa) tudomására jutott.
Az alábbi képeket a Honi Hadsereg fotográfusa, Tadeusz Żelechowski készítette.
Halottak az erdőben.
A gyerekeket sem kímélték.
És a nőket sem.
Ennek az embernek az arcát is szétverték.
A lengyelellenes akciók során gyakran vágták le az áldozatok kézfejét baltával.
(képek forrása: stowarzyszenieuozun.wroclaw.pl)
oroszvilag.hu/Magyar Tudat
Dezinformáció, hatásvadász álinformációk és egyebek helyett ha érdekel vkit:
A tömeggyilkosságot a szovjetek azon lengyel (főként) tartalékos katonatisztek ellen követték el, akik a második világháború kirobbanásakor, 1939 szeptemberében a Lengyel Köztársaság keleti területein védték hazájukat az országba hadüzenet nélkül betörő szovjet agresszor ellen. (Ezzel gyakorlatilag lefejezték a lengyel értelmiséget, hiszen tartalékos állományban jobbára a középosztálybeli férfiak szolgáltak.)
Bővebben lásd „Katyńi vérengzés” cím alatt itt, //hu.wikipedia.org/wiki/Katyńi_vérengzés
A lengyelek egyedülállóan harcoltak a náci németek, és a kommunista szovjetek ellen
a 2.VH -ban, be is kebelezte őket is a sztálini szovjet túlerő, ők is 1990 -ben szabadultak.
A szovjet öszetett népgyűjtő, a nagy többsége orosz volt.