Egy nálam sokkal okosabb embert ezt írta:
„A csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.”
Igen így van és éppen ezért én is azt üzenem a hazaiknak , minden felvidéki magyarnak, az őszi hulló levélnek, emkápésnak és hidasnak, csemadokosnak és civilnek, hogy eljött a mi időnk.
Eljött az idő, amikor minden magyar számít!
Nem lehet, hogy tovább kísérletezzünk!
Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az összetartozásból széthúzás, ígéretekből csalódás legyen a hangadó.
El kell azon gondolkodni, hogy hol rontottuk el, mi lehet a megoldás bajainkra.
Vegyük végre tudomásul magyarnak lenni nem szégyen, de nem is dicsőség, hanem feladat.
Az emberi szabad akarat és a sose szűnő jelen ismerete nélkül,
nincs tényleges szabadság. Nem előrelátásra, hanem rálátásra van szükségünk, a jelen igazságára törekedve, mert az isteni igazság létezik és megkapható, mint a szabad akarat terméke, szabadságnak hívják. Nem lehet szabad az, aki nem akar az lenni. Szabadnak lenni pedig annyit jelent, hogy újból otthonra, hazára akarunk lelni. Felvidéken, a szülőföldön akarunk élni, s halni,
az ezeréves hazánkban, reverencia és a toportyánlelkűek nélkül.
Vereckei-hágón innen, Latorca völgyén túl, egészen Dévény váráig.
A legtöbbet a múlt hibáiból tanulhatunk. Legyünk bölcsek.
Amikor megjelenik a lehetőség azt meg kell ragadni két kézzel.
Azért neveztem be az elnökválasztási küzdelembe, azért kérem minden felvidéki támogatását, legyen az magyar, kevert családbeli, szlovák, vagy más nemzetiségű, hívő, vagy ateista, hitében megcsömörlött, vagy bátorságra érett, hogy egységesen küzdjünk az alkotmányos jogainkért, egységesen adjuk tudtára a többségi népnek, hogy mi nem ellenük vagyunk, hanem saját magunkért.
Ne várjunk; az idő sohasem lesz a legmegfelelőbb. Ahhoz, hogy valami hasznosat tegyünk el kell indulnunk egy olyan közös úton, ami nem szétválaszt, hanem egységbe tömörít, összezár minket. Induljunk onnan, ahol éppen állunk (én újból elindultam).
Az elnökválasztási kampányban bebizonyíthatjuk, tudtára adhassuk a többségi népnek, hogy a holnap nem lehet a tegnap folytatása. Ezért mi felvidéki magyarok függetlenül attól, hogy emkápésok, vagy hidasok, esetleg csemadokosok, vagy más civil szervezet tagjai vagyunk, el kell gondolkoznunk azon, hogy mi értelme van az életünknek? Miért vagyunk itt? Főleg kinek mit jelent az a szó, hogy EGYÜTTÉLÉS.
Mikor beneveztem ebbe a küzdelembe valaki azt írta válaszreakcióként: Én is rá szavazok. Egy EMBER aki mindig az itteni magyarságért tett, irt, harcolt. Pártoknál csak a zsebüket tömik a fejesek. Az eddigi jelöltek,csak ígérik a magyarok támogatását, aztán úgy lesz mint a múltban… Reméljük, Bósza jó belátásra téríti a két magyarkodó pártot,és rászedi őket,hogy működjenek együtt a választóikkal is…Jobban képviselné a Szlovákiát és népét,mint a mostani UJO ! (idézet vége)
Bevallom betyárbecsülettel jól esett olvasni ennek a hozzászólónak a véleményét, mert képes volt kiragadni a lényeget, hogy miért is neveztem be ebbe a küzdelembe.
Igen szeretném a pártjainkat jobb belátásra bírni, mert ha mi mindannyian nem egy irányba fogjuk tologatni a megmaradási szekerünket és főleg el az asszimilációs szakadéktól, akkor függetlenül attól ki jó, jobb magyar mi mindannyian vesztesek leszünk. Civil és független jelöltként indulok, de azt is tudom nem lehet a pártjainkat, sem a civil szférát megkerülni, nem is akarom, ezért nyújtom ki a jobbomat, ezért kell minden felvidéki magyarnak együttműködnie, mert számunkra más út nem létezik.
A választási jelszavam lényege is ezt tükrözi vissza, hogy „a holnap nem lehet a tegnap folytatása”. A múltat, meg kell hagyni a történészeknek, nekünk a közös jövőnket kell építenünk. Az utódaink csakis ezért lesznek hálásakat, csak ezt fogják megköszönni, ezért érdemelhetjük ki a tiszteletüket.
Nem akarok senkit semmire rábeszélni, de mivelhogy fiatal koromban a kedvenc tantárgyam a matematika volt, így én is eljátszadoztam a számokkal és ha …. ez vagy az történne.
Fico magasan vezet továbbra is.
Ha abból indulok ki, hogy a leadandó szavaztok két ötödét viszi (2/5), akkor a maradék 3/5 osztódik a többi jelölt között. Ha feltételezem, hogy Ficora nagyon kevés magyar fog szavazni, az én belépésemmel talán még kevesebb is és a maradék jelöltekre leadandó magyar szavazatok száma is elenyésző lenne, akkor a 10% magyarság szavazata dupla annyit fog érni, hogy a második körbe kerülhessek. Ha, több magyar menne el szavazni és ha a szlovák oldalról is jönne egy jól felépített kampány esetén akár 5% szavazat, amit a családi viszonyaim ebben az esetben pozitívan besegítenék, akkor akár 20% szavazatot is kaphatnák, ami második helyhez és a Ficoval való megmérettetést is elég lehetne. Nos, ha valaki most azt mondja ez lehetetlen, akkor erre azt mondom, hogy nem az, ez a matematika, ami sohasem hazudik. DE!!! persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a sok ismeretlent be kell helyettesíteni stabil számokkal. Melyek azok?:
1. Minden felvidéki magyarnak a maga módján ki kell vennie a részét a munkából. Senkitől nem kérek lehetetlen csak annyit menjenek el szavazni, segítsenek a 15 ezer aláírás összeszedésében, elég, hacsak mindenki 10 aláírást összeszed és elküldi a címemre.
2. Tudomásul kell vennünk, hogy nincs lehetetlen dolog, mindent lehetséges csak akarni kell és egységesen kell fellépni, erre az 5 hónapra tegyük félre az ellentéteket és a siker is meglesz.
3. Legnagyobb ellenfelünk nem a szlovákság, hanem a saját közömbösségünk, legyintésünk és nemtörődömség.
4. Nem rólam van szó, hanem arról, hogy bebizonyítsuk a többségi népnek, hogy érdemesek vagyunk a megmaradásra, mert ha sikerülne egy jó eredményt elérni, annak komoly üzenetértéke lenne, hogy nem vagyunk gyáva és megalkuvó nemzetrész, hanem tudjuk mit is akarunk és merünk érte tenni.
Én nem adom fel, ahogyan az elmúlt 8 évben sohasem adtam fel.
Miért?
Mert közösen jó ügyet szolgálunk és csakis közösen győzhetünk.
Nem én, csakis mi mindannyian.
…és üzenem a magyar magyaroknak, a holnap nem lehet a tegnap folytatása.
Össze kell fogni Pozsonytól Királyhelmecig.
Bósza János Öregkomáromból
magyartudat.com
