Fogatlan oroszlán is lehet még vasgyúró. Vagy legalábbis Vass-gyúró. Semmi sem kell hozzá, csak hatalmas mennyiségű, régóta halmozódó nemzeti frusztráció, valamint olyan hallucinációs képesség, amilyenhez képest fél tucat befüvezett hippi pszichedelikus látomásai is lényeglátó, objektív aktuálpolitikai elemzésnek hatnak valamely mértékadó világlapban.
Annyi történt, hogy a magyargyűlölők panteonjában örökös bérelt hellyel rendelkező román pártvezér, a bukaresti parlamentből négy éve kibukott és emiatt most európai parlamenti mandátummal vigasztalódó Corneliu Vadim Tudor megtalálta magának Vass Ádámot, a tulajdonosa miatt magyar csapatként elkönyvelt és ezért a szélsőséges románok által lelkesen gyűlölt Kolozsvári CFR labdarúgócsapatának magyar középpályását. Konkrétan azért esett neki, mert Vass rengeteg tetoválása között egy magyar címer is látható, a nyakán.
De sebaj, van az a néhány ezernyi híve a valóságot sajátosan látó feketeöves sovinisztának, aki mindent vakon elhisz neki. Ha ő azt mondja, hogy Vass Nagy-Magyarország térképét varratta magára, akkor azt látják rajta, még akkor is, ha történetesen Aranyszájú Szent János vagy ad absurdum a románok által nemzeti hősként tisztelt Avram Iancu arcképe díszeleg rajta. Ja, hogy kissé bajszos, meg szőrmekucsma van rajta? Hát megemberesedett, na.
Vadim azt javasolta, hogy Vass ragassza le a címert, amikor Romániában játszik, ami nem is csoda, hiszen a fentiek is bizonyítják, hogy ha meglátja Magyarország – és a világszerte élő magyarok – szimbólumát, rohamot kap, és kontrollálatlanul ontja az ökörségeket. Azért kíváncsi lennék az első, spontán reakciójára, ha valaki közölné vele: a mai román címer alapjául szolgáló, 1921-ben alkotott címer tervezőjét Köpeczi Sebestyén Józsefnek hívták.