Diósgyőrben máig suttogják: nem baleset volt Vályi Péter rejtélyes halála. A Minisztertanács elnökhelyettese 1973 őszén zuhant az izzó öntőformák közé. Vajon segítettek neki?
Politikai gyilkosságot emlegetnek sokan ma is Diósgyőrött, amikor Vályi Péter egykori miniszterelnök helyettes halála kerül szóba. Mondván, a reformbarát politikus útjában állt a keleti tömb országaiban 1973 őszén éppen rendcsinálásra készülő Szovjetuniónak. Így a KGB keze lehet a dologban… Érdekes módon a nyugat felé kacsingató lengyel miniszterelnök- helyettes néhány nappal előtte ugyancsak titokzatos baleset áldozata lett, elütötte egy autó.
S aztán Vályi Péter is életét vesztette egy rögtönzött üzemlátogatáson.
A minisztertanács elnöke 1973 szeptemberében négynapos vadászatra érkezett a környékre, méghozzá azért, hogy kilőjön egy kapitális szarvasbikát. A Lenin Kohászati Művek igazgatójának akkoriban amiatt főtt a feje, hogy hamarosan átadják ugyan az új nemesacél hengerművet, de a régi, korszerűtlen martin acélmű nem tudja majd azt ellátni anyaggal. Ezért eszébe ötlött, ha meghívná egy üzemlátogatásra Vályi Pétert, bizonyára nagyobb eséllyel valósulna meg az acélmű sürgető fejlesztése. Nosza hát, össze is hozták a dolgot, ahogy a korabeli szigorúan bizalmas jelentés fogalmaz.
„Az üzemlátogatás előtt dr. Énekes Sándor LKM vezérigazgató elvtárs irodahelyiségében szűk körű beszélgetést során Vályi elvtárs a magyar acélgyártás helyzetéről kért és kapott tájékoztatást. A nemesacélmű megtekintése után, 11.30 óra körül dr. Énekes Sándor a rögtönzött programon felül felajánlotta, hogy látogassák meg a martin üzemet is.”
Hát itt kezdődött a baj, az üzem legveszélyesebb szakaszára ugyanis általában csak úgy eresztettek be látogatókat, ha leállították a termelést. Ezúttal ettől az elővigyázatosságtól eltekintettek, s az öntőgödör felé vezető pallón tovább terelték a vendéget. Mivel az egyik kemence szikrázni kezdett, a gyáregység vezetője megállt jelzett. Az öntőgödör szélén, annak háttal álló miniszterelnök-helyettes viszont „ebben a pillanatban egyensúlyát vesztve zuhanni kezdett a gödör felé”. A vezérigazgató megpróbálta visszarántani, de ő is a mélybe esett. Vályi Péter szerencsétlenségére beszorult az öntőformák közé, s mire kihúzhatták, műszálas öltönye ráégett a testére. A kokillák hőmérséklete ugyanis 700 fok volt. Vályi Pétert 6-8 perc elteltével sikerült csak kimenteni, a kórházban hosszas szenvedés után hunyt el. A vezérigazgató is összeégett.
Az ügyet kivizsgálták: „A tragikus esemény bekövetkezésében a szándékosság kizárt, azonban nagyfokú gondatlanság, súlyos felelőtlenség állapítható meg. Ezért az üzem biztonsági helyzetét alaposan ismerő és a látogatást szervező Énekes elvtársat terheli a felelősség” – áll a titkos jelentésben.
Leszögezték azt is, hogy a nyomozást tovább kell folytatni.
Jó okuk volt erre, hiszen a baleset körülményei mindmáig igen rejtélyesnek tűnnek…
Palágyi Edit
magyartudat.com
A hirtelen felbukkanó és „baleseteket” okozó ZIL tehergépkocsik valóban KGB-s módszerek voltak. Mindenkinek megvan a kidolgozott módszere. A ’90-es évek elején az utcán menő, gyalogátkelőnél várakozó kisagyát rugdosták szét az „ismeretlenek”.