A Vajdaság újra olyan, mint a hullámzó tenger.
A tét kimondva, kimondatlanul az, hogy vajon a Koszovót a Vajdaságért tézis polgárjogot nyerve a megvalósuláshoz közeledik, vagy erre még várni kell.
Ebben a kavargásban nekünk magyaroknak nincs okunk a kárörömre, hiszen nagyon kis részben ugyan, de a bőrünkre is megy a nagy szerbiai játék.
De elkeseredésre sincs különösebb okunk.
Dačić szerb kormányfő pár héttel ezelőtt Újvidéken tartományi kollégájának, Pajtićnak, megígérte, hogy a Vajdaság pénzellátásával minden rendben lesz.
Csakhogy ma már más a helyzet.
Az év vége felé közeledve a tények szorításában a vajdasági kormányfő, aki különben Demokrata Párt (DS) alelnöke, a minap bejelentette: ha a pénzek átutalása a jelenlegi „iramban” folytatódik, december végére a Vajdaság kilenc milliárd dinárral (nyolcvan millió euró) kap kevesebbet, mint amennyi az alkotmány alapján neki járna.
Zoran Radoman, vajdasági pénzügyi titkár, jó tisztviselő módjára már azt panaszolja, hogy a szerb miniszterelnök „megszegte a tartományi kormány elnökével kötött újvidéki megegyezést”.
A tartományi kormányzat élt ugyan a gyanúperrel, s a Vajdaság pénzellátása ügyében megkereste Szerbia Alkotmánybíróságát, de e lépéstől senki sem vár gyors eredményt. Az eddigi gyakorlatra figyelemmel, jót sem.
A hiszékenyeknek Dinkić belgrádi pénzügyminiszter megüzente: a jövő év közepére elkészülhet a Vajdaság pénzeléséről szóló törvény javaslata. Ha derűlátók vagyunk, biztatásként könyvelhetjük el Jelko Kacinnak, az Európai Parlament szerbiai jelentéstevője nyilatkozatát is, amellyel Pásztor Istvánt, a Tartományi Képviselőház elnökét igyekezett elválasztani a nagyok Koszovóval kapcsolatos egyezkedésétől. Brüsszel nyugalomra inti Kacint, figyelemmel kíséri a Vajdaság helyzetének alakulását.
Nehéz lenne eldönteni, melyik biztató megnyilatkozás ér kevesebbet.
December végén meglátjuk, miben tudott, illetve akart Belgrád segíteni a Vajdaságnak.
Jelenleg az sem zárható ki, hogy a szerb kormány a Koszovónak tett kényszerű engedményeket, frissiben a Vajdaságon kívánja leverni.
Bocsánat, behozni.
Erre utal, hogy a 2006-os szerb alkotmány évfordulóján, az akkori kormányfő, Vojislav Koštunica, a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) elnöke, akit a dokumentum atyjának tartanak, ma is nagyra értékeli művét. Szerinte az alkotmány fő értéke, hogy Koszovót megtartja Szerbia keretei között.
Tény viszont, hogy Koszovó ma sokak által elismert szuverén állam.
Így hát Koštunica szeretett dokumentumát legfeljebb deklarációként foghatjuk fel, olyan óhajok gyűjteményeként, melyek megvalósulása egyre kevésbé valószínű.
A szerb-szerb vitába nekünk magyaroknak nincs okunk beavatkozni.
Nem így a VMSZ! Létezik a Vajdaságban egy politikailag meglehetősen súlytalan mozgalom, amely akár köztársasági szintre emelné a tartományt.
Szerbia a jelenlegi alkotmány módosítása után, föderációként lebeg e mozgalmárok szeme előtt.
Politikai paradoxon, hogy e politikai mozgalom társelnöke nem más, mint Egeresi Sándor, tartományi képviselőház volt VMSZ-es elnöke. Aki a minap a Kossuth Rádióban azt nyilatkozta, hogy sem ő, sem pártja nem vetik be magukat a föderáció létrehozataláért folytatott küzdelembe, de igyekeznek hozzájárulni a tartományi demokratikus erők tevékenységéhez.
Ezen a poszton?
A másik gond, a nyolcvan millió eurós mínusz, a köztársasági kormány alkotmányellenes mulasztásának a következménye viszont nem tűr halasztást.
Meg is alakult a helyzet megoldására hivatott tartományi egyeztető bizottság, csak még az nem világos kivel fog Belgrádban tárgyalni. Nem valószínű, hogy az IMF tárgyalódelegációját várva a köztársasági kormány a Vajdaság bajaival kívánna bíbelődni.
A kérdés csak az, nyakában varrják-e Belgrádban a jelzett veszteséget, vagy előbb kicsit kikozmetikázzák?
Ha a siránkozó tartományi pénzügyi titkárt figyeljük, ő reménykedik, hogy megoldható problémáról van szó.
Igen, a remény hal meg utoljára.
Végül, már csak a köztársaságot vizionáló politikai veteránok miatt is, szólni kell a Dveri nevű mozgalom-párt legújabb ötletéről. Ismeretes, hogy a politikai szervezet több volt tagja Újvidéken a Szerbiai Haladó Párt (SNS) oldalán, részt vett a DS-es hatalom októberi megdöntésében.
Ez a szélsőjobboldali tömörülés most azt ötlötte ki, hogy aláírásgyűjtésbe kezd. A Vajdaság megszüntetését, illetve az alkotmány ilyen értelemben történő módosítását szeretnék elérni.
Ha tudjuk, hogy a nem minden alap nélkül Szerbia egyik pénzeszsákjának tartott Újvidéken a legerősebb kormánypárt az SNS Újvidék „elfoglalásakor” mellőzve a politikai finnyáskodást, a Dveri átcsábított tagjainak segítségével jutott hatalomhoz, látnunk kell: az Egeresi társelnöki jogara alatt tevékenykedő tartományi demokratáknak nincs sok esélye.
Kivéve persze, ha Kacin jelentéstevő és az európai nagyok nem mennek bele a Koszovót Vajdaságért című politikai játékba.
De a Vajdaság–köztársaság vízió akkor sem találhat támogatókra.
Nem kellene inkább feltenni a lécet? Hogy a nemzetköziek ne a csöndes és megtört társutast lássák a vajdasági magyar politikai elitben, hanem a demokratikus követeléseket hangoztató, tényleges politikai autonómiára törekvő, a nemzetrész egésze által támogatott harcos politikai opciót?
Politikusokat, akik nyíltan kimondják: részt kérnek a Kárpát-medencében élő magyar közösségek határmódosítás nélküli politikai integrációjáért folyó küzdelemben.
Nem lenne jobb, ha a vajdasági magyar politikai elit mégis inkább a helyi magyar érdekeket, a tényleges magyar autonómiát, a magyar többségű közigazgatási körzetet, vagy éppen a magyar iskolahálózat legalább részleges kiépítését tűzné a zászlajára?
Kétli valaki, hogy csak a tényleges nemzeti politika kecsegtethet eredménnyel?
Többségünk bizonyára nem.
Csakhogy a döntés joga a VMSZ kezében van.
Mint ahogy a döntéssel járó felelősség is.
Félő, hogy ez a vergődés, a bizonytalankodás, hogy most kit válasszunk, végleg Bálám szamarává változtatja a vezető magyar politikusokat.
Ágoston András (VMDP Hírlevél)
Címlap fotó : delmagyar.hu
magyartudat.com
