A magyar történelem szabadságharcaihoz Bocskai, Thököly, Rákóczi és 1848 dicsőséges sorához méltán csatlakozik az 1956-os Forradalom és Szabadságharcunk, mely mint annyi elődje ugyan elbukott a túlerővel szemben, ám 12 napig a szabadság fényének éltető erejével sugározta be a magyar népet.
Ismételten megmutatta önmagunknak és a világnak, hogy lehet a magyarokat a diktatúra erőszakával saját érdekeik ellen kényszeríteni – de csak egy ideig.
Azután viselnie kell minden elnyomónak, legyen az hazai zsarnok, török, német, szovjet vagy bárki más – tettei következményeit!
A modern kommunizmus rémuralmának gyökerei igazában véve a Francia Forradalomig nyúlnak vissza.
Ezt kevesen tudják, mert követői és utódai fennen lobogtatták a Liberté Égalité Fraternité feliratú trikolort, ám igyekeztek elrejteni azt a rettenetes tömegmészárlást, keresztényüldözést és anarchiát amit éppen a zászlót vivők és követői követtek el, addig amíg a forradalom Napóleon diktatúrájába nem torkollott, s bukott el.
A Francia Forradalom eszméje és gyakorlata a 19-század szociáldemokrata teoretikusai Marx, Engels és követőik munkássága révén jutott el az orosz radikális szociáldemokratákhoz, a későbbi Bolsevistákhoz, kommunistákhoz, Leninhez és csoportjához, akik ügyesen kihasználva az I. Világháború végi kaotikus állapotokat magukhoz ragadták a hatalmat Oroszországban.
Ugyanazt a zászlót lengetve, álnokul szabadságot, egyenlőséget és testvériséget hirdetve és ígérve, a Szovjet Unió a világtörténelem legvéresebb, legelnyomóbb, legrettenetesebb diktatúráját és keresztényüldözését valósította meg, csak sokkal nagyszabásubban, hatásosabban és hosszabban mint francia mestereik.
Míg a két világháború között a Szovjet Unió bezártan és izolálva igencsak ismeretlen maradt a világ nyugati része előtt, melynek igazi természetét csak a II Világháború vége felé a Szovjet hadsereg nyugat felé való nyomulása eredményeként Európa felszabadított, valójában elfoglalt, meghódított és bekebelezett keleti részei tapasztalhatták meg, melyek többsége már korábban kapott ízelítőt abból, hogy mit is jelent szovjet uralom alatt lenni, köztük a balti államok, a finnek, a lengyelek, románok és a magyarok.
Ami minket magyarokat illet: a trianoni békediktátumot, mely elrabolta népünk egyharmadát, s országunk kétharmadát, Lenin 1920-ban őszintén ellenezte s „imperialista békének” minősítette, és igaza volt.
Sztálin 1947-ben a párizsi békediktátumban meg maga követelte országunknak a trianoni békediktátumnál súlyosabb megcsonkítását!
Hol volt itt a híres elvszerű kommunista következetesség?
Sztálin tartott a magyaroktól, ismerve Habsburg-ellenes négy szabadságharcunkat, s az 1919-es magyar kommunista fiaskót.
Ezért a magyarokra külön politikát szabott: kicsivé, szegénnyé, erőtlenné, és kiszolgáltatottá kellett őket tenni.
Sehol annyi háborús bűnöst nem végeztek, ki mint nálunk; sehol annyi kirakatper nem volt mint nálunk; sehol annyira tönkre nem tették a polgári középosztályt és a jómódú parasztságot, mint nálunk; sehol nem üldözték olyan rafináltan az Egyházat, mint nálunk; talán sehol nem volt olyan magas a szovjet megszálló erők száma mint nálunk, és sehol annyira nem gyaláztak meg becsületében egy nemzetet mint nálunk!
S mi történt 1956 október 23-án?
Az amit a lélektan így ír le: minden bántás, verés és megalázás, megszorítás, tiltás, minden kifosztás, gonoszság és ördögi tett nem múlt el nyomtalanul – hanem a kollektív magyar lélek tudatalattijába süllyedt alá, s ott szép csendesen forrni kezdett, s amikor a feszültséget már nem lehetett tovább lefojtani – hirtelen robbant s ez tíz éves kommunista diktatúra után 1956 október 23-án következett be!
Legyen mindez mementó jelenlegi és jövőbeli elnyomóinknak!
Dr. Pungur József
Azt azért ne feledjük, hogy a Magyar Munkáspártot semmizte ki legjobban a magyar baloldal, amit „sikeresen” el is herdáltak miközben az MM P-sek legalább szegényen is hűek maradtak az eszméjükhöz, amin lehet vitatkozni, de minek. A mai világban ez nem semmi a sok szélkakas/széltyúk között.
No. hát ezért is felejthető a jópofa újgazdag Thürmer !
Jól tudja, hogy a visszarendeződés nem sikerülhet,
A 32 év relativ jólét és békeidők nem jön vissza,
mégis hajt a régi Kádár bázisra, a pártja fennmaradása
érdekében, „elfelejtve” a rengeteg áldozatot és igy
a jóizlésű lakosság emlékeit sértve kampányolgat.
60 éves a Szabadságharc, jobb ha nem látjuk a jópofát.
Lehet, hogy egyszer minden „ingyen” lesz és olyan vezetőink lesznek akiket mindenki kedvel itthon és a világon, de ehhez Thürmer Gyulának semmi köze
nem lesz.
Aki bármilyen orosz propagandát fejt ki
ma Magyarországon, az elárulja a saját hazáját.
Degenerált módon elfelejti a rengeteg magyar áldozatot, akiket az orosz irányitású rendszer
gyilkolt meg,
vagy nyomoritott meg egy életre.
Fasizmus, kommunizmus egykutya volt.
Valóban, az oroszok 50 évet vettek el Európa és igy
Magyarország életéből is.
Nem felejtünk ………….
(folyt) a jelszó a régi:
…… ” ruszkik haza ! „
Nem csak „10 év” diktatúra, hanem jóval korábbiak az előzmények.
Nagyszüleink, Szüleink megfélemlítve összehúzták magukat csendben (1920-1945)
a magyar – és német fasizmus, valamint az e miatt rájuk zúduló háború miatt.
1945 -ötben fellélegeztek, megúszták, túlélték szerencsésen, bár elvesztettek
rokont, barátot, lakást, de legalább vége az egésznek (3 millió magyar áldozat).
Erre kiderül, hogy a felszabadítás ürügy, a valódi cél a szovjet kommunista diktatúrának
való alárendelés, egy újabb változata a fogságnak, a nép megalázásának.
Hát ezért telt be a pohár, egy szabad független országban akartak élni.
Ezért menekültek el tömegesen, ezért tüntettek, majd ezért mentek neki
a szovjetek hazai kiszolgálóinak, még akkor is,
mikor józan ésszel lehetett tudni, hogy ez a felkelés csak vereséggel zárulhat,
esélyük sem lehetett a megszállóink túlerejével szemben. Erre 1990 -ig kellett várnunk,
míg végre sértődötten kikullogott innen a szovjet a saját romhalmazukba vissza.
Mi meg elkezdhettük az egésznek a leépítését a többi volt „szoc országgal” együtt,
” Játszd újra, Sam ! ”
A Világ nem felejtette el a magyar 56′ -ot, a nyugat Puskással együtt szokta
emlegetni, ahogy a lengyeleknek sem, hogy egyszerre harcoltak a megszálló
német fasizmus és a másik oldalról támadó szovjet kommunizmus ellen is,
bekebelezve őket is, és náluk is volt „56”, összeforrva a magyarral.
Kár hibáztatni a Nyugatot, hogy miért nem segített akkor.
Egyrészt váratlanul érte a magyar felkelés, másrészt józan
megfontolásból eszeágukban sem volt a fegyveres beavatkozás,
hiszen annak beláthatatlan tömeges mészárlás lett volna az eredménye.
Egyszerűen dörzsölték a kezüket, hogy így is gyengül a szovjet blokk.
A Szuezi csatorna államosításának ürügye sem állja meg a helyét,
ha az nincs, akkor sem jönnek ide nyugatról katonai erők, a józan ész
ennek ellent mond. Meg kellett várnunk Németh Miklóst 1988 – 90 -ig.
(Mi sem megyünk fegyverrel manapság az ukránok védelmére a volt szovjet ellen)