![](https://magyartudat.com/wp-content/uploads/magyarkanizsa-emlekmu.jpg)
Az 1944/45-ös megtorlások magyar áldozataira emlékeztek csütörtökön a Tisza menti településeken (is), egyebek között Moholon, Zentán, Horgoson és Martonoson
Mindenszentek napján emlékeztek meg az 1944/45-ös megtorlások magyar áldozatairól a moholi katolikus temetőben lévő emléktáblánál és nagy keresztnél. A moholi plébánia és a Csobolyó Művelődési Egyesület szervezésében megtartott koszorúzási ünnepségen előbb Mester Dániel plébános imát mondott az áldozatokért, majd megszentelte a moholi kivégzettek névsorát tartalmazó emlékművet.
Ezután Egeresi Sándor, a VMSZ tartományi parlamenti képviselője mondott beszédet, amelyben többek között kijelentette: 1944 ősze fájdalmas sebet ejtett a vajdasági magyarságon, amely egy szörnyű kor szenvedő alanya volt. Szerbia vezetőitől várjuk az igazságot, az erkölcsi bocsánatkérést az ártatlan magyar áldozatokért, mert ez a magyarság részéről a szerb ártatlan áldozatokkal szemben megtörtént. Végezetül megköszönte Baranyi István moholi helytörténész munkáját, aki több mint 250 kivégzett moholi áldozatot azonosított.
A megemlékezés koszorúzással zárult. Az áldozatok emlékművénél koszorúzott az adai önkormányzat képviseletében Búcsú Attila, a tartományi képviselőház részéről Egeresi Sándor, a VMSZ képviseletében dr. Tóth Barna Elvira és Világos Tibor, a Magyar Nemzeti Tanács nevében dr. Ricz György, a Magyar Remény Mozgalom részéről Rusai József, Fekete Zsófia, Krizsák Katalin, valamint a Demokrata Párt nevében Tóth Tamás és Tóbiás József.
![magyarkanizsa-emlekmu2](https://magyartudat.com/wp-content/uploads/magyarkanizsa-emlekmu2.jpg)
Zentán a Felsővárosi köztemető kápolnájánál tartottak megemlékezést. Ceglédi Rudolf polgármester beszédében kiemelte, hogy ezen a napon nemcsak a hozzátartozók, ismerősök előtt rójuk le kegyeletünket, hanem közösségünk azon tagjai előtt is, akik a történelem viharos időszakaiban feláldozták életüket. Kiemelte, hogy egy többnemzetiségű kisvárosnak úgy lesz jövője, ha megismerjük és vállaljuk a múltunkat, és így emelt fővel vállalhatjuk hovatartozásunkat is.
Egeresi Sándor tartományi parlamenti képviselő beszédében megjegyezte, hogy úgy tűnik, hogy az 1944-es magyar áldozatok sorsa ma sincs tudatosítva a szerb közvélemény egy részében, a társadalomban.
– A szerb közvélemény egy része a revansizmus alapján még mindig egyfajta igazolást keres mindazokért a tettekért, amit a magyar hatóságok követtek el 1942-ben. Pedig az ártatlan áldozatok közt nincs különbség, legyen az magyar, szerb, horvát, zsidó vagy roma – mondta. Hozzáfűzte, hogy nem csak ma kell beszélni a tragédiánkról, hiszen a magyar közösségi emlékezetnek élnie kell azért, hogy az új, felnövő nemzedék megismerje tragédiánk valós képét, és soha ne felejtse el, s az utókor azzal a céllal tanuljon e véres korból, hogy soha ne ismétlődjön meg.
![magyarkanizsa-emlekmu3](https://magyartudat.com/wp-content/uploads/magyarkanizsa-emlekmu3.jpg)
Egeresi hangsúlyozta, hogy mi, magyarok szembe tudunk nézni a történelmünkkel: – Bocsánatot kértünk az 1942-es razzia és atrocitások elkövetéséért, de ugyanígy joggal várjuk el a szerb nemzeti közösségtől, hogy hasonlóképpen ugyanilyen együttérzést tanúsítson a mi ártatlan áldozataink iránt. Joggal várjuk el, hogy minden ártatlan magyar áldozatot rehabilitáljon a szerb állam, s utódjaikat meg kárpótolja – emelte ki a tartományi képviselő.
Ezt követően az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc, valamint az 1944-es ártatlan áldozatok emléksírhelyénél alkalmi műsort tartottak, majd a zentai önkormányzat, a községi intézmények és politikai szervezetek képviselői elhelyezték a kegyelet virágait.
A magyarkanizsai községben szerdán Adorjánon kezdődött, majd csütörtökön Martonoson és Horgoson folytatódott a megemlékezések sorozata.
A horgosi temetőben a ’44-es áldozatok emlékműve előtt Vass Zoltán történészhallgató egy megdöbbentő idézetet olvasott fel alkalmi beszéde során.
– A közvélekedésben ugyan jól berögzült a „reváns” a ’42-es razzia mintegy kétezer áldozatának, és ezzel a kérdés szőnyeg alá van seperve, pedig ez a végtelenségig leegyszerűsített és lebutított magyarázat. A teljesség megértéséhez nagyban hozzájárulnak a Vékás János könyvében publikáltak – mondta Vass Zoltán.
Vasa Čubrilović 1945 novemberében küldte meg a partizánhatóságoknak a kisebbségi kérdés megoldására, végleges és nem kevésbé végletes rendezésére kidolgozott programtervét. Ebben köntörfalazás nélkül a legkeményebb repressziót javasolta. A kisebbségekről így írt: „Ha Bácskából 200 ezer magyart eltávolítanánk, megoldanánk a magyar kisebbségi kérdést, a katonaságnak még a háborús tevékenység idején tervszerűen és könyörtelenül meg kell tisztítania a nemzeti kisebbségektől azokat a vidékeket, melyeket a mi népünkkel szándékozunk betelepíteni. Gyűjtőtáborokat kell létesíteni, vagyonukat elkobozni, családjukat szintén táborba küldeni, s az első adandó alkalommal átküldeni őket a nemzeti államukba. A kisebbségek tisztogatásánál külön figyelmet kell fordítani az értelmiségre és a gazdagabb társadalmi rétegekre. Tömegeinknek a kisebbségekkel szembeni gyűlöletét és leszámolási hajlamát konstruktívan kell kihasználni”.
Vass Zoltán szerint ezek tükrében már nemcsak a ’44-es vérengzésként aposztrofálhatjuk a történteket, hanem előre, jól kitervelt népirtásként, a Délvidéken lejátszódott holokausztként, egy új kommunista birodalom születésekor végrehajtott, nemzeti alapú tisztogatásként. Minderről azonban szó nem eshetett, családok tömegei nem adózhattak egy szál virággal szeretteik emlékének. De lassan közösségeink leporolták emlékeinket, jól példázza ezt a temetőben ez az emlékmű, a Csárda mögötti kereszt és hogy vasárnap emlékművet állítanak a kivégzett apátplébánosnak – mondta Vass Zoltán.
A megemlékezést követően a VMSZ, az önkormányzat, a helyi közösség, az MRM és a nagycsaládos-egyesület képviselői elhelyezték a kegyelet virágait az emlékműnél.
magyarszo.rs/magyartudat.com