Az 1946-os Valkó nagyközség elöljárósági iratok, a következő eseményekről adnak tájékoztatást.
Részlet dr. Tóth József által írt Valkó védelmezője című jegyzetéből:
„Valkó községet 1944. november 17-én szálták meg a szovjet csapatok, ezután öt héten keresztül dúlt itt a harc. A frontvonal a Borovicskás-völgy két oldalán húzódott: a zsidótemetőnél román-szovjet egységek, velük szemben a zsellérföldek szélén német-magyar egységek ásták be magukat”.
Az öt hét alatt, súlyos harcok folytak a Valkó-gödöllői erdőben, mely erdőterület azelőtt „korona uradalomként” volt nevezett és ismert.
A valkói temetőben a nap folyamán végzett feltáró munka során, a régi temető területén, két honvédsírt sikerült azonosítanunk.
Az első sír egy 1. világháborús vésett kő, melyet vitéz Kiss Zsolt nemzetes őrnagy uram és vitéz lovag Mikecz András Pest megyei törzskapitány találtak meg.
Alig felfedezhető és felismerhető módon fák, bokrok illetve gaz fogságában találva.
A sírkő egy puha mészkő, melyet valamikor fehérre meszeltek. Vésete eléggé meg kopva, a felirata a következő: „BOGÁCS JÓZSEF ÉLT 30 ÉVET MEGH. 1918 JAN 17 2 TESTVÉR MIHÁLY ÉS ANDRÁS HŐSI HALÁLT HALT SZERBIÁBAN”.
A Vitézi Rend egyik legfontosabb előirányzott alapelve, a magyar katonasírok minden körülmények között történő felkutatása, gondozása és ápolása, kik életüket áldozták a magyar hazáért.
Ennek tekintetében a sírkő teljes rendbetétele, fa és gaz mentesítése mielőbb kívántatik, mely munkálatokra a nap folyamán lefolytatott közös megbeszélés során tavasszal kerülhet leghamarabb sor.
A következő s egyben sajnos az idő szűke miatt az utolsó honvéd katonasírt, egy valkói lakos segítségével sikerült azonosítani.
Kiderült hogy a megannyi sírhelyek egyike egy honvéd katona nyughelye, melyre gyakorlatilag rátemetkeztek úgy, hogy azt megelőzően exhumálásra kerülhetett volna sor.
A visszaemlékezés szerint az 1960-as évek közepéig, a honvéd katona földi maradványait hozzátartozói gyakran látogatták és gondozták. Miután idővel ez mindinkább elmaradt, a sír gazdátlanná vált és újbóli megváltásra került sor.
A 2. világháború alatt a valkói harcok során (1944) elesett honvéd neve: Kövér József, aki a visszaemlékezések szerint Somogy vármegyei születésű volt. Sajnos ennél többet nem tudunk a nevezett személyről.
A temető gondnok M. Szabó László szerint és szíves segítsége révén, akivel alkalmunk volt a kérdésben tájékozódni, elmondása szerint: akikről lehetett tudni hogy az 1944-es valkói harcokban elesett katonák a temetőben lettek nyugalomba helyezve, azokat mind a valkói róm. kat. templomnak kertjébe lettek áthelyezve egy közös sírba. Összegzés képen elmondható, hogy a további katona síroknak az előfordulási esélye nem kizárható. Ugyanakkor elengedhetetlen a terület további gazmentesítése, irtása a jobb és eredményes kutatás érdekében.
A temetőt elhagyva rendtársaimmal megálltunk vitéz Horváth József emléktáblája mellett és örömmel nyugtáztuk, hogy Valkó közösség jelentős része méltóan állított emléket annak az embernek, aki szembe mert szállni a faluban 1944-ben garázdálkodó szovjet katonákkal szemben, mely tettéért a szovjet hatóságok 1946. januárjában Szibériába hurcolták, ahonnan már soha nem tért haza.
Ezt követően a nemzetes urakat, egy őz babgulyás elfogyasztása várta Zsámbokon.
A Valkón végzendő honvéd sírok elhelyezkedésileg történő további feltárása, felkutatása és folytatása komoly munkát fog igényelni, ezért a Pest megyei vitéz urak jövőbeni bevonása és segítségük elvárható a látványos eredmény elérése érdekében.
A Valkón történő vitézi hadisír kutató munka elkezdéséért, az önkormányzattal történő előzetes egyeztetés, illetve a további folytatásnak lehetőségéért köszönetet szeretnénk nyilvánítani Valkó község önkormányzatának.
Külön köszönet vitéz lovag Mikecz András Törzskapitány úrnak és vitéz Kiss Zsolt nemzetes őrnagy úrnak az időt és fáradságot nem sajnálva e nemes célér végzett munkában.
Zsámbok 2018. október hó 23.
Molnár Zsolt
Pest megye vitézi őrmestere
Tisztelt Nemzetes Uraim!
Bényi László vagyok,Bogács József a dédnagyapám volt,akit már én nem ismerhettem. Felesége Bogács Józsefné /Juhász Mária/ 1971-ben halt meg. A sírt én ápolom, mivel ez már a régi temetői részben van, a fák már nagyon benőtték ezt a területet.Sokan az elhervadt koszorúkat és virágokat is erre a területre viszik. Dédnagyapámról még van katonai képem is. Ha segítségükre lehetek,ezen a számon elérnek:06-209-241-221
Bajtársi üdvözlettel!
Bényi László
Jó látni, hogy van igény katonasírok gondozására. A napokban jártam a temetőben életemben először (ősök után kutatva) és megdöbbenve tapasztaltam a régi temetőt körülölelő áldatlan állapotokat. Amennyiben van terv a temető gaz és famentesítésére én magam is szívesen részt vennék benne, mert elképzelhető, hogy találok ott eltemetett rokonokat, ősöket. Ha segítségükre lehetek, kérem keressenek e-mailben. További sok sikert és kitartást munkájukhoz.