A Tisza 141 éve öntötte el Szegedet

A város 5723 (más adatok szerint 5595) épülete közül mindössze 414 épület nem dőlt össze. Reggel már csak a magasabb épületek látszottak ki a vízből.

Száznegyven éve, 1879. március 12-én hatalmas árhullám öntötte el Szeged városát. Mikszáth Kálmán így örökítette meg a végzetes pillanatokat: „Végtelennek tűnt az idő, amikorra virradni kezdett. De hát minek is virrad? A hajnal nem találta többé Szegedet, csak romjait.”

Szeged a reformkor évtizedeiben mélyreható változásokon ment keresztül. A 18. század második felében virágzó gazdasága fellendítette a város fejlődését. A dohánytermesztés, a gabonakereskedelem, az ipar és a hajózás fejlődése felkeltette a befektetők figyelmét.

A vasút fejlesztése mellett felmerült egy Pest-Szeged hajózható csatorna építésének gondolata is. 1833. szeptember 3-án Széchenyi István – a Vaskaputól érkezve – Duna nevű gőzhajójával látogatott a városba. A rendszeres tiszai gőzhajózás 1845-ben indult meg. Sorra települtek a városba a híres kereskedők, egymást követően alapították a gyárakat, s ezek némelyike világhírűvé vált.

A város történetének egyik legnagyobb hatású eseménye, az 1879. évi árvíz visszavetette ugyan a rohamos fejlődést, de páratlan lehetőségeket is nyitott, mert egyetlen éjszaka leforgása alatt megszüntette a város ősi életformáját.

Az árhullám méreteiben és hatásában felülmúlta a Pestet és Budát nagyrészt romba döntő 1838. évi árvizet is. Szeged vesztét végső soron a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása okozta. A munkálatok következtében megváltozott a folyó természete, megnövekedett a vízszint ingadozása. A Felső-Tiszán gyorsan áthaladó árhullámok a Közép-Tiszán megrekedtek, az árvizek egyre sűrűsödtek. A bajokat tetézte a gyors folyású Maros is, amely a város fölött torkollik a Tiszába.

1879 tavaszán – a téli havazás és a tavaszi áradás hatására – a szokottnál is magasabbra emelkedett a Tisza vízszintje. A vízvédelmi bizottság a folyón pontonhidakat veretett le, kötelezte a vasutat, hogy kétszáz kocsit tartalékoljon kiürítési célra, és a gátak megemelését is elrendelte. Mindez hiábavalónak bizonyult: március 11-én éjjel vihar söpört végig a környéken, a víz Szegedtől húsz kilométerre északra átszakította a petresi gátat.

Ekkor még nem is sejtették, mekkora veszélyben forog a város. A települést valósággal hátba támadó ár 12-én, hajnali fél kettőkor érkezett meg, a víztömeg először a Rókust, majd a Felsővárost, a belváros mélyebben fekvő részeit, végül az Alsóvárost árasztotta el. A katasztrófa során 165 ember vesztette életét. A város 5723 (más adatok szerint 5595) épülete közül mindössze 414 épület nem dőlt össze. Reggel már csak a magasabb épületek látszottak ki a vízből. A város 70 ezer fős lakosságának zömét más településekre költöztették, csak mintegy 10 ezren maradtak a városban.

A természeti csapás mélyen megindította a magyar és a nemzetközi közvéleményt. Ferenc József császár – Tisza Kálmán kíséretében – már március 17-én a városba látogatott. Ekkor hangzott el szállóigévé vált mondata: „Szeged szebb lesz, mint volt.” A király megbízásából a város újjáépítését Lechner Lajos tervei alapján Tisza Lajos vezette.

Szeged mai, egységes képe egyebek között annak köszönhető, hogy Lechner mintaterveket készített a háztípusokra, amelyektől eltérni csak „felfelé” lehetett. Miután a víz levonult, a várost töltéssel vették körül. Ekkor alakult ki a település körutas szerkezete. Az újjáépítés országos és nemzetközi összefogással valósult meg. Több európai nagyváros (Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs, Róma) segített, ezért a Nagykörút egy-egy szakaszát ezekről a városokról nevezték el.

A város gyorsan visszanyerte a térségben kivívott meghatározó szerepét, így lett az árvíz egyszerre áldás és átok, egy új időszámítás kezdete.

Mihaliczkó Mihály

Magyar Tudat Nemzeti Hírportál

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás