Sütő András (Pusztakamarás, Erdély, 1927. június 17. – Budapest, 2006. szeptember 30.) Herder- és Kossuth-díjas erdélyi magyar író.
Mezőségi szegényparaszti családból származott. A nagyenyedi református kollégium, majd a kolozsvári református gimnázium diákja volt. Első írását 18 éves korában közölte a kolozsvári Világosság című lap, Levél egy román barátomhoz címmel.
1949-ig Kolozsváron a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója volt, majd tanulmányait megszakítva a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője lett. 1951-ben Bukarestbe költözött, mivel a szerkesztőséget oda helyezték át. Nem tudott azonosulni az 1950-es évek politikai viszonyaival ezért 1954-ben lemondott állásáról és Marosvásárhelyre költözött, ahol 1989-ig helyi lapok, köztük az Erdélyi Figyelő főszerkesztői pozícióját töltötte be.
1965–1977 között parlamenti képviselő, 1974–1982 közt a Romániai Írószövetség alelnöke volt. 1980-tól kezdve a Ceaușescu-rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért 1980 és 1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. Ebben az időszakban ő és családja a hatalom és a Securitate folyamatos zaklatásainak voltak kitéve. 1990-ben a marosvásárhelyi fekete március idején a magyarok és románok között kitört etnikai zavargások során veszítette el egyik szeme világát.
Több tucatnyi magas színvonalú prózai és drámai műve a jelenkori magyar írók élvonalába emelte. 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapító tagja volt.
Darabjait 1971-óta Magyarországon is folyamatosan játsszák, Kaposváron november 19.én mutatták be a Pompás Gedeon című darabját. Az színháztörténeti jelentőségű ősbemutató rendezője: Komor István volt.
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 58.
Életének 80. évében, 2006. szeptember 30-án, hosszan tartó betegség után melanómában hunyt el. A marosvásárhelyi vártemplomban volt felravatalozva, majd a református temetőben helyezték örök nyugalomra.
Művei:
- Mezítlábas menyasszony (dráma) Bukarest, 1950
- Félrejáró Salamon (kisregény) Marosvásárhely, 1956
- Pompás Gedeon (dráma) Bukarest, 1968
- Anyám könnyű álmot ígér (regény) Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1970
- Istenek és falovacskák (esszék) Bukarest, 1973
- Egy lócsiszár virágvasárnapja (dráma) Bukarest, 1975
- Csillag a máglyán (dráma) Bukarest, 1975
- Káin és Ábel (dráma) Bukarest, 1977
- Engedjétek hozzám jönni a szavakat (esszé) Bukarest, 1977
- Évek – Hazajáró lelkek (cikkek, naplójegyzetek) Bukarest, 1980
- A szuzai menyegző (dráma), 1980
- Gyermekkorom tükörcserepei 1982
- Advent a Hargitán (dráma) Budapest, 1987
- Az álomkommandó (dráma) Budapest, 1987
- Szemet szóért (naplójegyzetek) Debrecen, 1993
- Heródes napjai (Naplójegyzetek az erdélyi magyarok exodusáról) Debrecen, 1994
- Balkáni gerle (dráma) Budapest, 1999
- Erdélyi változatlanságok (Esszék, cikkek, beszélgetések) Debrecen, 2001
- Létvégi hajrában (Esszék, jegyzetek, beszélgetések, levelek) Debrecen, 2006
- Hargitai vadászkalandok
Díjak, elismerések:
- Román Népköztársaság Állami Díja (1951; 1953, harmadik fokozat)
- Füst Milán-díj (1978)
- Herder-díj (1979)
- Alföld-díj (1986, 1987)
- SZOT-díj (1989)
- Bethlen-díj (1990)
- Kossuth-díj (1992)
- Erzsébet-díj (1993)
- Kisebbségekért-díj (1995)
- A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1996)
- Magyar Örökség díj (1996)
- A Magyarság Hírnevéért-díj (1997)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1997)
- Hazám-díj (2002)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (polgári tagozat) (2005) – az egyetemes magyar kultúrához való hozzájárulásáért, valamint az erdélyi magyarság szülőföldön való boldogulása, kisebbségi jogainak védelme érdekében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként.
- Magyar Kultúra Lovagja (2006)
Forrás : Wikipédia
magyartudat.com
