A párhuzamos társadalom újabb bizonyítéka, hogy a Kúria nem tartotta bűncselekménynek a katolikus szertartást gúnyoló „performanszt”, amelyet 2016-ban a Lengyel Nagykövetség előtt tartott néhány eszement fiatal, tiltakozásul a lengyel abortusztörvény ellen.
Amíg a miniszterelnök keresztény értékekről beszél, és valóban sokat tesz a kormány mind az üldözött keresztényekért, mind a megszállt országrészeinken élő magyar keresztényekért, addig a magyar jog szentélyében, a Kúrián nem tartják fontosnak a kereszténység védelmét, a keresztény – ez esetben a katolikus – jelképek gúnyolásának szankcionálását.
Ha ugyanez történnék egy Tóra-tekerccsel, vagy más zsidó jelképpel, akkor az egész liberális világ antiszemitizmusról beszélne és Orbán Viktor fejét követelné. Ezt azonban már megszoktuk.
A kettős mérce, a keresztényüldözés, a törvények átértelmezése, kiforgatása, ma már egész Európában természetessé vált.
Azonban, amit a Kúria tett, az mégis más. Az egy piros gomb, amelyet megnyomva a Kúria engedélyt adott a magyar keresztény állam felszámolására, a keresztény értékek szabad pusztítására, a keresztény jelképek gyalázására, keresztény emberek megalázására, az alapvető emberi jogok sárba tiprására, a vallásszabadság szentségére!
Az ezeréves keresztény államban, Mária országában, a nemzetmegtartó keresztyén testvérek országában, ahol a magyar Szent Korona a törvényhozás épületének fő helyén van!
A keresztény embereket ez a döntés mélyebben érinti. Hiszen a szentáldozás vagy az úrvacsora kigúnyolása magának Krisztusnak a kigúnyolása, és a Benne hívő katolikus és protestáns társadalom megsértése.
Az emberi jogokba való oly mértékű negatív beavatkozás, amelyet csak a keresztény ember ért és tud, s amely csak a keresztény embert sérti és alázza meg. Minden ezután következő keresztényellenes megmozdulás a Kúria engedélyével, a Kúria beleegyezésével történik tehát, s így egyedül a Kúria felelőssé tételét vonja maga után.
Azonban az érem másik oldala még elkeserítőbb. Számtalan lovagrendünk, vitézi székünk van, cserkészek hada jelenik meg egy-egy ünnepségen, s Csíksomlyón is ott feszítenek a botcsinálta, ilyen-olyan díszes egyenruhás rendi celebek, s magának a kormánynak is van államtitkársága, amely a keresztények védelmét hivatott ellátni.
Ám, napok óta csend övezi ezt a kúriai döntést – amelyet bár lehet, hogy nem is katolikus, nem is keresztény bíró hozott.
Csend van a döntés nyomán a katolikus sajtóban, a protestáns sajtóban, nem tiltakozik egyetlen civil szervezet sem, nincs rendi ruhás tiltakozás egyik lovagrend vagy vitézi szervezet részvételével, s papjaink is – kevés kivétellel – elengedték a fülük mellett, az őket is gyalázó kúriai döntést.
„Hitetlen papok és áruló főurak” passuthi országa lettünk tehát.
Mert ez a döntés a keresztény ember számára nem néhány kölcsönzői ruháról, nem a mise szövegének idézéséről szól, hanem a legszentebb áldozat kigúnyolásáról, és az Eucharisztia meggyalázásáról.
A Kúria magát Krisztust engedi e döntésével újra megostorozni, megfeszíteni. Magát Krisztust gyalázza porig, s az Őt követőket hirdeti hülyének és kigúnyolhatónak.
És az egyházak hallgatnak, a templomokban nagy cécó közepette felavatott és esküt tett hívek nem állnak ki a Mester mellett, mert gyávák vagy hitetlenek, árulók vagy esküszegők!
A döntés és az azt követő csend okán/miatt, kijelenthetjük, hogy nem vagyunk keresztény ország, nem vagyunk méltók az Eucharisztikus Kongresszus megrendezésére sem, és hazudunk, amikor a keresztény értékek védelméről harsogunk… ugyanis Krisztust nem védtük meg!
Krisztus mellett nem álltunk ki. Krisztusért nem tüntetünk… a Kúria előtt. Péterek és Júdások országa vagyunk csupán. Kúriástól, vitézi rendeken keresztül az ez ügyben némán tűrő papokig.
És ez szégyen! Szégyen a kormányra, az igazságszolgáltatásra, az egyházakra és a magyar keresztény nemzetre nézve.
Mert milyen jogon kérnénk Mária segítségét, ha Fia mellett nem állunk ki, s milyen jogon énekeljük, hogy „Isten áldd meg a magyart”, ha Szent Fiát szó nélkül hagyjuk megalázni? Eleink emlékét idézve a magyar megnevezésre sem vagyunk méltók Barátaim!
Mert kicsinek tűnik ez az ügy, de a gyökerei mélyre hatolnak, és egyben tükröt tartanak elénk, amelyre e Krisztus eláruló csend miatt csak köphetünk egyet!
Kormányostul, egyházastul, Kúriástul.
És nem is érdemlünk mást…
Stoffán György
Magyar Tudat Nemzeti Hírportál
Ha nem lenne internet, azt sem tudnánk ki ez a „Stoffán”, igaz, így sem.
Ő már „nagyon magyar, és nagyon magyar keresztény”, szinte már csak ő egyedül.
Borítékolom, hogy ő is lehet zsidó származású, vagy valamilyen szláv, vagy német,
mint errefelé jóformán bárki bárhol. Nagy úr az írói tehetségtelenség, mikor valaki
kínjában, erőlködve, kapaszkodva, acsarkodva próbál minden áron publicitást,
vágyva vmilyen tapsoló közönségre, de leginkább egy orbáni puszira 🙂