Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek – Ady Endre A tűz csiholójából „választott igét” a Magyar Labdarúgó Szövetség. Ha az eredményt nézzük: bejött.
„Magyarországé, Magyarországé, lesz még Erdély Magyarországé” – zúgja a több százas kórus. – Hogy jön ez ide? – Nem tudom, de jól hangzik, nem?
Budapest, 2012. október 16. este hat óra, Stadion söröző. Valószínű, hogy ez lehet a legközelebbi hely az arénához, amely már elég távol van ahhoz, hogy még adjanak sört. Fogy is, rendesen. A B közép innen vonul zászlókkal, sálakkal a Puskás Ferenc Stadionhoz, ahol kezdődik a Magyarország – Törökország labdarúgó világbajnoki selejtezőmérkőzés. A szomszédos utcákból is dől a nép: megbosszuljuk a 150 éves török uramat – hallatszik amonnan is.
A török szurkolók csendesebben érkeznek.
– Mi lesz az eredmény?
– Simán nyerünk – vágja rá egy fiatalember, aki Musztafa néven mutatkozik be.
– Tényleg, hát a románokkal mi volt a helyzet?
– Az egy kisiklás volt, ma győzünk, és kész – mondja ellentmondást nem tűrő hangon.
Nem tűnik alkalmasnak vitába szállni vele.
„Mindannyian Attila unokái vagyunk” hirdeti magyarul és törökül a stadionban egy alighanem „hatóságilag” kifüggesztett hatalmas banner, hogy elejét vegye a helyzet kiéleződésének.
– Sok minden megváltozott 1984 óta, amikor idegenben, Mészáros és Eszterházy duplájával, Kardos és Bodonyi góljaival 6-0-ra lemostuk a törököket Isztambulba – mondja óvatosan a Székely Vágtát is a helyszínről közvetítő Knézy Jenő, az MTVA sportriportere, és elfoglalja helyét a közvetítőállásban.
Érződik: sokkal kevesebbel, akár egy gólocskával is beérné ma este.
– Jó estét és sok magyar gólt kívánok – szólal meg a hangosbemondóban Kristin László, aki már évek óta a „válogatott hangja”, majd felcsendül a szurkolók „hivatalos dala”, az LGT halhatatlan slágere, a Miénk itt a tér.
Vészjóslóan szerényre sikerül.
Aztán elkezdődik a mérkőzés. Úgy tűnik, idegenben játszunk, előrevágott labdán kívül nem sokat tudunk felmutatni. Pedig megállás nélkül zúg a Magyarok, magyarok! – a közönségen semmi sem múlik. 17 percig egyetlen lövés sem találja el a kapu területét, aztán a törököké kétszer mégis, egyikből gól lesz.
Ébresztő, ébresztő! vált regisztert a 25 ezer magyar szurkoló, és lőn. Komán szerencsés gólja után magára talál a magyar válogatott, és még kétszer eredményes.
Ünneprontásnak tűnhet, de az eredmény ellenére siralmas színvonalú meccs volt. A középpálya nem volt sehol, nem lehetett látni egy jó átvevést, egy szép egyéni produkciót, vagy egy átgondolt, ésszel felépített támadást, és nem a mi védelmünkön múlt, hogy nem kaptunk több gólt.
De a közönség ünnepelt. Énekelt és a csapatot éltette, mint a régi szép időkben. Ilyen túláradó szeretet láttán joggal merül fel: ezekért az emberekért talán futballozni is érdemes lenne.
Mint a régi szép időkben.
A D-csoport állása:
1. Hollandia 4 4 0 0 13-2 12
2. Magyarország 4 3 0 1 10-5 9
3. Románia 4 3 0 1 8-4 9
4. Törökország 4 1 0 3 4-6 3
5. Észtország 4 1 0 3 1-6 3
6. Andorra 4 0 0 4 0-13 0
A túlzottan is optimista román riói álmokat egy-kettőre szétoszlatta Bukarestben a holland válogatott, amely Lens, Martins Indi, Van der Vaart és Van Persie találataival 4-1-es győzelmet aratott a trikolórok felett, így a narancsmezesek továbbra is hibátlanok, míg a Piţurcă-legénységnek kilenc pontja van, csakúgy, mint Szalaiéknak. A magyar csapat jobb gólkülönbségének köszönhetően a D-csoport második helyén áll. A két kilencpontos együttes vélhetően kiélezett mérkőzéseket fog vívni egymással jövőre, minden bizonnyal tömött lelátók előtt.
Erdély András
Székely Hírmondó/magyartudat.com