Beszélgetés a kitüntetett Harmath Károly atyával
„Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.”(Máté 25:40)
Dr. Harmath Károly, az újvidéki Ferences Rendház házfőnöke a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapta az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából. Vele beszélgettünk a Lurkóházakról és a jótékonyságról.
– Úgy érzem, hogy azoknak, akiknek vannak képességeik, segíteniük kell azoknak, akiknek nincsenek. A hátrányos sorsú gyerekek nem hibásak a sorsukért, nagyon gyakran a szülő sem tudja másként megszervezni az életet. Gyakran a szülői feladatot sem tudja ellátni. Krisztus Urunk az evangéliumban azt mondja, hogy bármit is tesztek eggyel a legkisebbek közül, velem tettétek. Azt gondolom, hogy ez rám is vonatkozik.
Ha másoknak teszünk jót, akkor mi is jó emberré válunk
Önt mi késztette arra, hogy a szegény sorsú gyerekekkel foglalkozzon?
– Engem elsősorban a vallási meggyőződésem térített ilyen ötletre. Úgy érzem, hogy ezzel közreműködök a Jóistennel. Nekem az a tapasztalatom az életben, hogy az Isten nem jön le az égből, hogy pofozkodjon, vagy irányítsa az életünket, hanem a másik ember által működik. Én úgy értelmezem az életet, hogy mi az Isten kinyújtott keze vagyunk, hogy fölkaroljuk azokat, akik nehezebb helyzetben vannak. Emberileg nézve is – ha nem is a vallás, a hit szempontjából közelítjük meg a témát – úgy gondolom, hogy ez az egyedüli járható út az életben. Mert ha másoknak teszünk jót, akkor mi is jó emberré válunk. Ha pedig hasznosaknak érezzük magunkat, akkor az élet is sokkal szebb, és jóval könnyebben viseljük el a nehézségeket, a problémákat. Mást segítve magunknak is jót teszünk.
Hány kisgyerek jár a Lurkóházakba?
– Három Lurkóházunk van: Dreán, Hajdújáráson és Óbecsén. Az iskolaév végén hatvanhat kisgyerekkel foglalkoztunk. Napközben tartózkodnak ezekben az otthonokban, éjjelre hazamennek. Gyakran vannak kellemetlen tapasztalataink, mert sokuknak otthon tisztálkodási problémáik vannak, gyakran ennivalójuk sincs, és a szeretet, az elfogadás is hiányzik. Emiatt sokan csak késő este távoznak tőlünk.
A szeretet mindent legyőz
Lehet hosszútávon segíteni rajtuk?
– Mi nem ítélni akarunk, hanem kitörési lehetőséget akarunk adni nekik. Tudatában vagyok annak, hogy nem sikerül minden gyereket megmenteni. Viszont azt is tudom, hogy nélkülünk sokan nem tudnák, hogy létezik egy másfajta életmód, és nem tudnának eligazodni az életben. Mi most is tapasztaljuk azt, hogy amikor a gyerekek a Lurkóházban egy nyugodt légkört, elfogadást tapasztalnak, akkor a tanulásban is hirtelen javulnak. A szeretet mindent legyőz. Nincs nagyob erő a világon a szeretetnél. Mindent meg tud oldani.
Mi családként működünk. Nálunk a gyermek jól érzi magát, elfogadjuk olyannak, amilyen – akár piszkosan, büdösen és tudatlanul is.
A Lurkóházak alapítványi pénzekből és adományokból működnek. Tudnak így elegendő anyagi hátteret biztosítani a működésükhöz?
– Teljes egészében alapítványi pénzekből élünk. Mindig is azt hangsúlyoztam, hogy nem az a lényeg, hogy sokat tudjunk adni, hanem hogy rendszeresen. Elég, ha havonta adunk száz dinárt. De akkor adjunk minden hónapban. Gyakran könnyebb azt mondani, hogy adok évente 1200 dinárt és leráztam ezt a gondot. A jótékonyság nem gond, hanem egy állandó örömforrás. Adjunk keveset, de rendszeresen. Jusson eszünkbe az, hogy nekünk köszönhetően ma egy gyerek jóllakott, vagy kapott füzetet, illetve ötösre felelt az iskolában, esetleg már arra buzdítja a szüleit, hogy máshogy éljenek. Nagyon sok minden rejlik emögött. Így marad ébren bennünk az a gondolat, hogy a jó emberei legyünk. Arra biztatok mindenkit, hogy szerveződjenek kis Poverelló–csoportokba. Adják össze havonta a száz-száz dinárt, és küldjék el nekünk. Igy minden hónapban fölébresztik magukban azt a tudatot, hogy én a jó embere kell hogy legyek.
Jergić Julianna
vajma.info/magyartudat.com
