![](https://magyartudat.com/wp-content/uploads/vajdasag1.jpg)
Teljes a zűrzavar a vajdasági (magyar) politikai színtéren. Most már nemcsak arról van szó, hogy megkapja-e a tartomány az alkotmányban meghatározott 7 százalékot a (módosított) költségvetésből. Vagy hogy a tartományi kormány az alkotmánybíróság elé viszik-e a 7 százalék ügyét. A magyar pártpolitika jövőjéről van szó.
A kérdés most az, mi most a teendő?
Új politikai alapvetésre van szükség. A szerbiai költségvetés módosítására vonatkozó parlamenti döntést megelőző politikai csörték során jól láthatóan három tendencia érvényesült.
A Tadić-féle Demokrata Párt (DS), maga is a káosz peremén, kitartóan küzd immár csak a Vajdaság költségvetésének megmentéséért, hiszen a pénzes Újvidék elvesztését követően a két-három korábbról már pénzzel kibélelt hűséges mágnáson kívül a DS csak a tartományi költségvetésre számíthat.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) egyelőre szintén a tartományi költségvetésre, a ma már szinte nem is létező nagyberuházási alapra építi politikáját. Elvben. Mert a gyakorlatban a DS mellett a VMSZ nemigen rúghat labdába. Pásztor István VMSZ-elnöknek mára csak a saját parlamenti elnöki széke maradt, meg a kétes értékű jogosultság, hogy ő és pártja is hősiesen kiállhat a DS mellett. A politikai kardcsörgetésből azonban sem 2012-ben, sem 2013-ban költhető csörgőpénz már nem lesz.
A vajdasági magyarság szempontjából fontos lehet egy harmadik tendencia is.
A párton belüli törés, a DS bukását követő a „hova álljak” dilemma a VMSZ-ben az érdekek olyan keveredéséhez vezetett, amelyet a múlt szombatra Magyarkanizsára összehívott tarka-barka koalíció titokzatos összejövetelén se tudtak kibogozni.
A vita lényege, hogy önkínzó formában meg kell maradni a hűtlen, de már ismert partner, a DS mellett, vagy a technikai koalíciózó régi VMSZ mintájára, újra a Szerbiai Szocialista Pártnak (SSP) kell teret engedni, netán a Nikolić-féle Szerb Haladó Párt (SNS) mögé érdemes felsorakozni?
Figyelemmel természetesen arra, hogy a VMSZ az egyetlen valamire való tisztséget (a vajdasági parlament elnöki posztját) csak a DS jelenlegi alelnöke, Bojan Pajtić tartományi kormányfő oldalán tarthatja meg.
Ez a pártbeli huzakodás a vajdasági magyarság egészét csak egy szempontból érinti. A kérdés az, hogy a VMSZ képes-e a magyarságon belüli vezető szerepre. Arra, hogy a vajdasági magyar politikai elit élén le tud-e számolni két illúzióval? Az egyik a Vajdaság autonómiája, a másik a csalfa „európai utas” DS.
A tét nagy. Most dől el, hogy a történelmi VMDK által a múlt század kilencvenes éveiben feltett lécet, amelyet a VMSZ megalakulása után gyorsan levert, fel tudjuk-e újra emelni?
Pásztor István ezt a lépést még nem tette meg, de mintha új mozgástér megnyitására törekedne. Miután Magyarkanizsán maga is belátta, hogy a VMSZ-en belül nincs, mert nem is lehet, egységes politikai akarat, bátor húzással, beállt a szerb hatalmi koalíció legerősebb pártja a Nikolic-féle Szerb Haladó Párt (SNS) mögé.
Történt pedig, hogy a Vajdaság számára kedvezőtlen pótköltségvetési törvény kapcsán, Pásztor sokak számára érthetetlen kijelentéseket tett.
A Tartományi Képviselőház elnökeként a módosított költségvetési rendszer alapjairól szóló törvény kapcsán felszólította Ivica Dačić kormányfőt, hogy vagy fogja vissza Mlađan Dinkić gazdasági és pénzügyi minisztert, vagy váltsa le. A Beta hírügynökségnek nyilatkozva Pásztor kifejtette: a kutyából nem lesz szalonna. Dinkić beszélhet akármennyit a regionalizációról, a lényeg a tettekben, és nem a szavakban rejlik. S hogy Dinkić viselkedése időzített bomba.
A kijelentés – inkább a szerb politikai színtéren – nagy port vert fel. A legdühödtebb reakció természetesen Dinkictől érkezett. Aki kijelentette a tartományi DS-es tartományi kormányfőnek hajlandó megmagyarázni, miért kell összébb húzni a nadrágszíjat, Pásztorral viszont szóba sem áll, amíg az, sértő kijelentéseiért, nem kér bocsánatot.
Miről van szó?
Pásztor most az egyszer két legyet ütött egy csapásra. Megfelelő pillanatban, kiiktatta magát a Vajdaság pénzforrásokért folytatott küzdelmeiből. Másodszor, s ez a fontos, azzal, hogy ujjat húzott Dinkić pénzügyminiszterrel, közvetve, de a politikában igencsak érthető gesztussal felsorakozott a hatalmi koalícióban zajló hatalmi harc legerősebb részvevője, az SNS mögé.
Az előállt helyzet – Pásztor közvetett színvallása – használhat a VMSZ-nek, de vajdasági magyarságnak is.
Ha ugyanis a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek érvényesítését tartjuk szem előtt, Pásztor István igyekezete, hogy csöndben, de hatékonyan leszakadjon a DS emlőiről, a vajdasági magyar politikai elit számára megteremtheti a lehetőséget az önálló politikai állásfoglalásra.
Ez eddig jó lépésnek tekinthető. Feltéve persze, ha Pásztor és a VMSZ az önkormányzatokban zajló politikai igazodás folyamatát, szabad kezet adva a községi szervezeteinek, másodrangú kérdésként kezeli. S ami még fontosabb, ha nem vár arra, hogy (soha napján) az SNS nyújt majd balkezet az újabb „stratégiai partnerség” létrehozatalára.
A VMSZ és a vajdasági magyar politikai elit egésze csak akkor húzhat hasznot a szerb politikai színtéren folyó politikai huzakodásból, ha akár Budapest segítségével, önállóan teszi fel a lécet. Ha a közös magyar politika kialakításában szembenézünk a ténnyel, hogy Szerbiában a mind keményebb nacionalista politikai túlsúly tartós tendenciának bizonyulhat.
Erre a felismerésre alapozva tehetjük csak fel mi, vajdasági magyarok, a VMSZ által még 1994-ben levert lécet.
Az, amire most szüksége van a vajdasági magyarságnak, nem egy újabb a titokzatosság ködébe burkolózó magyarkanizsaihoz hasonló dzsembori.
A kérdés az, képes-e a belső ellentétektől koránt sem mentes VMSZ felhagyni a Vajdaság körüli szélmalomharccal, s megszabadulva a DS-től, a magyar politikai elit potenciális vezető erejeként a maga (magunk) érdekében kilépni a magyar politikai autonómia felé?
Mindeközben vesszen a Vajdaság? Legyen ez a szerb politikai elit gondja! Látni kell ugyanis, hogy a szerb politikai elitnek enyhén szólva is csak nyűg a Vajdaság autonómiája. A Koszovó körüli nagy nemzetközi egyezkedésben a Vajdaságnak máris (értékes) váltópénz szerepe van.
Nekünk meg látnunk kell: a délvidéki magyar közösségnek Szerbiában tényleges magyar autonómia nélkül nincs esélye.
Ágoston András (VMDP Hírlevél)
vajma.info/magyartudat.com