Vitéz nagybányai Horthy Miklós (Kenderes, 1868. június 18. – Estoril, Portugália, 1957. február 9.) az Osztrák-Magyar Haditengerészet tengerésztisztje, 1909-1914 között Ferenc József szárnysegédje, ellentengernagyként a flotta utolsó főparancsnoka volt. Az uralkodó a világháború végén altengernaggyá léptette elő. Az első világháborút követő proletárdiktatúra összeomlása után megszilárdította az államhatalmat. 1920. március 1-jétől 1944. október 16-áig ő volt a Magyar Királyság kormányzója. Portugáliai emigrációban halt meg 1957-ben. 1993. szeptember 4-én temették újra Kenderesen.
Horthy Miklós,- egy kilenc gyermekes (hét fiú,- két lány) középbirtokos család ötödik gyermekeként született. Apja (Horthy István) aktív közéleti életet élt, református egyházmegyei gondnok, és a főrendiház tagja volt. Édesanyja a háztartást vezette, de a gazdaság irányításában is részt vett. A gyerekek nevelésére és neveltetésére a szülők megkülönböztetett figyelmet fordítottak.
Horthy Miklós elemi iskolai képzése részben magánúton, részben egy debreceni tanintézetben történt, egy francia nevelő közreműködésével. Gimnáziumi végzettséget egy soproni német nyelvű intézményben szerzett. A magyar tisztikar létrehozását támogató édesapja kívánságára, István és Béla bátyjait követve, Miklós is katonai pályára lépett. 1882- ben _ szülei ellenállását legyőzve – felvételizett a Fiumei Császári és Királyi Tengerészeti Akadémiára, ahol Béla bátyja 1880-ban – baleset következtében – életét vesztette.
Kiváló sportember lévén nagy tekintélyt vívott ki magának. Kiválóan vitorlázott és eredményes középtávfutó volt. Vívásban hadseregbajnoki címet nyert. Emellett kerékpárversenyzőként és teniszben is kiemelkedően teljesített (párosban legyőzte az angol hadseregbajnok párost), valamint elsőosztályú lovas volt. Fenti sporteredményei, jó tánctudása, megnyerő modora és az általa beszélt nyelvek a társasági körökben szívesen látott emberré tették.
Huszonkét évesen Horthy Miklós zászlós a Saida fedélzetén két év alatt beutazta az egész világot. Perfekt német tudása mellett megtanult horvátul, angolul, franciául és olaszul.
1901-ben feleségül vette Purgly Magdolnát, egy Arad megyei katolikus birtokoscsalád leányát. Házasságukból két fiú és két leány született. Négy gyermekük (két leány és két fiú) közül az első leány (Magda) tizenhat éves korában, skarlátban meghalt, a második leány (Paulette) a TBC áldozata lett (1938-ban), az idősebb fiuk (István, a kormányzó- helyettes) repülőszerencsétlenség során hősi halált halt a szovjet fronton (1942. 08. 20.), Miklós fiuk pedig sportbaleset következtében, visszamaradt sérülései miatt,- élete végéig (1993. március 28-án hunyt el) csökkent munkaképességűvé vált.
Ferenc József császár és király Horthy Miklós korvettkapitányt 1909. novemberében személye melletti szárnysegédnek nevezi ki. Csaknem 5 évig tartott szolgálati ideje a bécsi Hofburgban. A császár közelében sok mindent tanult, ami később, mint Magyarország kormányzójának hasznára vált.
Az első világháború kitörésekor háborús szolgálatra jelentkezett és ezt engedélyezték is.
Különböző hajók parancsnokaként teljesített szolgálatot és a Monarchia szempontjából sikeres hadműveleteket irányított. Sikeresen törte át az antant blokádját Otrantónál, majd a Cattarói-öbölnél. 1918. február 27-én altengernaggyá és az osztrák-magyar haditengerészet parancsnokává nevezték ki. Ebben a minőségében reá hárult az a keserves feladat, hogy a fegyverletételt követően 1918. november 3-én átadja flottáit a zágrábi Horvát Nemzeti Tanácsnak.
Visszavonul kenderesi birtokára. Itt éli meg Kun Béla terrorját, majd az ország teljes káoszba döntését. Engedelmeskedve a nemzet hívó szavának, Horthy 1919. június 6-án Szegedre érkezik: megszervezi a Nemzeti Hadsereget, melynek élén 1919. november 16-án bevonul Budapestre. Határtalan lelkesedéssel fogadta az egy évig tartó lidércnyomásos, szörnyű lázálomból derengő eszméletre tért Budapest a csapatai élén bevonuló fővezért.
A nemzetgyűlés 1920. március 1-jén Horthy Miklós altengernagyot a magyar királyság kormányzójának választotta. Horthy Miklós egy vesztett háború, a vörösterror, a fehérterror, és a cseh-román intervenció minden katasztrofális járulékát követően vállalta az ország vezetését, és erkölcsi-gazdasági-politikai-katonai talpra állítását. A trianoni békediktátum idején, 1920. június 4-én Magyarország gazdasági tekintetben az összeomlás szélén állt. Szívós, kitartó munkával helyreállította tekintélyét és sikeresen konszolidálta Magyarországot. Visszaadta a Trianon utáni magyarság nemzeti önbecsülését és soha, egy percre se mondott le arról a szándékáról, hogy a magyar nemzetet újra egyesítse.
A következő évek a konszolidáció, a megszilárdult jogrend jegyében peregtek le. A forradalmi hangulat véget ért s a belső politikai élet a nagy nemzeti érdekek eszméi körül kezdett kikristályosodni. Az érdeklődés homlokterébe a gazdasági kérdések kerültek s éreztetni kezdte hatását a nemzetre kényszerített, átkos békeszerződés. A gazdasági újjáépítés pénzügyi akadályai mégis elhárultak, mert a népszövetségi kölcsön felhasználásával megszüntettük az inflációt, sikerült tartósan helyreállítani az állami költségvetés egyensúlyát. A külföld bizalma nemsokára újjáéledt hazánk iránt s a gazdasági és társadalmi konszolidáció nemcsak az állam belső tekintélyét állította vissza, hanem jelentősen megerősítette külpolitikai helyzetünket is.
Vezetésével a magyar nemzet viszonylag rövid idő alatt (6-8 év elteltével), megkezdte a felzárkózást a nyugati államok szintjéhez! Fellendült a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem. A Pengő (a Koronát 1926-ban felváltó új pénzegység) Európa egyik legerősebb valutája lett, és értékállósága a második világháború végéig stabil maradt!
Világ és európai hírű gyárak tömegei nőtték ki magukat az országban (Ganz, Weiss Manfréd, Láng, Tungsram, Hoffer, Telefongyár, Kábel Művek, Chinoin, Richter, Ózdi Vasművek, Győr, stb., stb.). Megnyílt a kontinens első földalatti vasútvonala, a világ első telefonhírmondó központja, és Európa egyetlen ópiumgyártó üzeme.
Az oktatás, az orvosi ellátás és a közbiztonság mintaszerűen lett megszervezve! A magyarság bebizonyította, hogy a legnagyobb tragédiából is van kiút, ha a csüggedést,- a hit és a tenni akarás váltja fel az emberekben, vezetőik pedig értik a dolgukat!
Magyarország (geostratégiai helyzete miatt) egyszerűen nem maradhatott ki a második világháborúból. Legfeljebb egy időhúzás „eredményeként”,- a német megszállás évekkel hamarabb következett volna be, és az ország lakossága nagyobb áldozatoknak lett volna kitéve!
Horthy és a magyar kormány még várakozó állásponton volt, de a Kassát ért bombázás felgyorsította az eseményeket, és a szovjetek elleni – elkerülhetetlen – hadüzenet deklarálását június 27-én. Nem mi voltunk az elsők, akik ezt a tragikus és kényszerű lépést megtettük! Magyarország csak egy apró kis figura volt a nagyhatalmak politikai-katonai sakktábláján.
Horthyt, még a megtámadott Szovjetunió vezére, és az emberiség történelmének legkegyetlenebb gonosztevője – Sztalin – sem nyilvánította háborús bűnössé. Csupán a hatalomért lihegő magyar bolsevikok kutatták nagy erővel, hogy találjanak (vagy kitaláljanak) valami kompromittáló anyagot Horthy ellen.
A magyar állampolgárságú, valamint a külföldről (Ausztriából, Szlovákiából, Lengyelországból, Romániából) idemenekült zsidók Magyarországon voltak a legnagyobb biztonságban, a német megszállás (1944. március 19.) bekövetkeztéig! Horthy kormányzó, még a megszállást követően is (augusztus 26-án) az esztergomi páncélos hadosztályt rendelte Budapestre, hogy megakadályozza a Gestapót a főváros zsidó lakosainak elhurcolásában!
Számtalan zsidó ember mondott köszönetet Horthynak a háború után, bár a bolsevik propaganda hatására sokan hallgatásba burkolóztak azok közül, akik neki köszönhették életüket.
Vitathatatlan, hogy Horthy a német megszállást követően, a hazai eseményeket egyre nehezebben tudta befolyásolni, ahhoz sem katonai erővel, sem környezetének politikai támogatásával nem rendelkezett.
A németek a magyarországi zsidókérdés „lerendezését” felgyorsították, de már nem maradt annyi idejük, mint amennyit a korábban megszállt (Horthy nélküli) területeken való garázdálkodásukra fordíthattak! Horthy megtette azt Hitlerrel szemben, amit a német befolyás alatt lévő államok egyetlenegy vezetőjének sem volt bátorsága megtenni!
A kormányzó a román kiugrás (augusztus 23.) keltette káoszban lemondatta Sztójayt (helyére Lakatos Géza került). E lépéseknek köszönhetően átmenetileg megmenekült a Budapesten összezsúfolódott közel negyedmillió zsidó állampolgár. Immár nyilvánvalóvá vált, hogy Horthy a Szovjetunióval lesz kénytelen tárgyalni. Faragho Gábor tábornok előzetes fegyverszüneti bizottsága Moszkvába ment, ahol október 8-án elfogadta a feltételeket (hadüzenet Németországnak, visszavonulás az 1937-es határok mögé), október 15-én pedig megkezdődött a kiugrási kísérlet, a kormányzói hadparancs beolvasásával kezdődött, de a nyilas és németbarát tisztek ellenállásán az egész akció elbukott. Ennek kudarcában jelentős szerepet játszott az, hogy a nyilas puccskísérletről szerzett információk alapján annak időpontját az eredetileg tervezett október 20-áról 15-re helyezték át. Idő hiányában így a szükséges előkészítést végrehajtani nem lehetett.
A Gestapo 1944. október 15-én elrabolta Horthy fiát, ifjabb Horthy Miklóst és a mauthauseni majd a dachaui koncentrációs táborba szállították. A kormányzó pedig október 16-án kénytelen volt visszavonni parancsait és lemondani; a hatalmat Szálasi Ferencnek, a nyilasok vezetőjének adta át. Másnap Horthyt családjával együtt a németországi Hirschbergbe internálták. Szálasi Ferenc hatalomátvétele után, ilyen Horthyt gyalázó propaganda plakátok jelentek meg az utcákon „Horthy Miklós, Magyarország zsidóbérenc, hazaáruló volt kormányzója…”. Szálasi hatalomra kerülésével kezdetét vette a nyilasok 170 napos rémuralma Magyarországon, a budapesti zsidóság üldözése, a kimerült ország végső erőforrásainak tönkretétele.
Hazáját mérhetetlenül szerette, széleskörű nemzetközi kapcsolatait felhasználva még Portugáliában is (az emigrációból) sokat tett a magyarságért, bár itthon csak pejoratív szövegkörnyezetben emlegették a hatalom szószólói. Az ’56-os magyarországi forradalom és szabadságharc eltiprását követően,- testileg és lelkileg összeomlott. Egészségi állapota annyira megromlott, hogy decembertől kezdve már csak nagy ritkán kelt fel betegágyából. 1957. február 9-én halt meg, temetése (február 11-én) abban a lisszaboni temetőben volt, amelyben egyszer menyének (Horthy István kormányzó-helyettes özvegyének, gróf Edelsheim Gyulai Ilonának) a következőket mondta: „Itt szeretnék pihenni, amíg haza nem visznek egy szabad Magyarországra”.
Kívánsága teljesült. Hamvait 1993. szeptember 4-én, a kenderesi családi kriptában helyezték örök nyugalomra, felesége és négy gyermeke földi maradványai mellé.
magyartudat.com
Horthy Miklós még magyar vezető volt, egy székely eredetű nemesi családból.
Ma meg zsidó nacionalista pártok, média diktatúrája van.
A „Mari” héber név … 🙂
Dimitrije Sztojakovich… őt bezzeg egy büdös komcsi se fasisztázza… Fogadjunk a legtöbb magyar ember azt se tudja kicsoda volt ő…hogy a fenébe egyetlenegy antifasiszta tüntetésen se említik meg a nevét.
Idézet:
A magyar fasizmus Horthy M. védőszárnyai alatt alakult ki.
Azt remélte Hitlertől, hogy “Trianon” visszarendezhető.
Mélyen antibolsevista volt, ami ugyan jól hangzik, de az
akkori szovjetúnió a Szövetségesek tagja volt itt a szomszédunkban.
A tanárúr szerint semlegesnek kellett volna lennie,
egyetértek. Ez jóval kevesebb áldozattal járt volna.
Az amatőr “kiugrási” kisérlettel csak a saját életét mentette,
igy megúszta a számon kérést, az országot katasztrófába sodorva.
Felelőtlen, buta államfő volt, vezetésre alkalmatlan
(egy „fidesz” honlapról másolva)