Kína nem csak álmodik. Hatalmas léptekkel halad, hogy helyét visszaszerezze a nagyhatalmak között. Az álom, a kimondott vágyakozás fél siker. A kínaiak jól ismerik a hatást, ezért mernek is álmodni.
A kínai siker az egyének a saját álmain keresztül valósul meg. A szerelem és a boldogság személyes célok eléréséhez vezet, amely végül az egész nemzet sikerének alapja.
A nemzetek jólétről és biztonságról álmodnak. A kínaiakat a történelem megtanította arra, hogy nincs az az elnyomás, nincs az a gazdasági-politikai káosz, amely képes lenne elvenni az emberek álmát. A kínaiak töretlenül azt vallják, hogy minden embernek joga van az álomhoz. Az egyének álma képviseli a reményt, a törekvést, az eszmék kialakulását és azokat az elvárásokat, amelyek előbbre viszik a teljes társadalmat. Az álmok az egész nép álmává válnak, a közös cél pedig lelkesít, motivál, még akkor is, ha időnként áldozat- és felelősségvállalással jár.
A kínai álmok a történelemben gyökereznek. Történelmük igazságát nem kényszerülnek bizonygatni, idegen forrásokkal alátámasztani. Őseik iránt érzett tiszteletük él. Zhang Zai (kínai filozófus 1020–1077) szerint a tudósok feladata az, hogy hangot adjon a lélek üzenetének. Ég és Föld tömegek szolgálatában álljon, az örökségül hagyott ősök bölcsessége a béke garanciája a jövő generációi számára. A hagyományos kínai kultúra ma is átszövi a kínai álom minden egyes momentumát és egy olyan filozófiai jövőkép elérésének ideális állapotát vázolja fel, amely erős kitartáshoz és kemény munkához vezet. Ezen a ponton az álom a valós civilizáció működését eredményezi.
A köznyelvben az álom egy bizonyos életmód, vagy kulturális szint jelenkori leképezése történik. Amikor a kínai emberek például amerikai álomról beszélnek, akkor a gazdagságra, a hatalomra és a bátorságra gondolnak, amelyek azonban csak a hollywoodi filmekben látható jelenetekhez kötődnek. A kínai filozófia szerint az álom maga a civilizáció, amelyben az emberek a jövőre vonatkozóan szüntelenül módosíthatják törekvéseiket, miközben folyamatosan a jobb életformát keresik.
Európában, az ipari forradalom idején, a 18. és a 19. században még létezett jövőkép. Különösen Nagy-Britannia, Franciaország és Németország szerepe volt jelentős, ezek az országok töretlenül igyekeztek felülmúlni a világ többi civilizációját. A 20. században azonban az európai álmokat leverte a két világháború. Ezt követően az amerikai álom került a középpontba, úgy tűnt, hogy a dollár és a fegyverek az egész világot meghódították. Ezek az álmok kudarcra voltak ítélve.
Amit elfelejtettünk, azt most újra kell tanulnunk. A kínai álom erre jó példa. A kínai civilizáció sajátos jellege abban áll, hogy a vízió, amellett hogy fenntartja a társadalmat, állandó kölcsönhatásban áll más civilizációkkal, amelyek működésére a hatás-kölcsönhatás, a közös megértés és folyamatos tanulás törvényszerűségén alapul. Csakhogy a kínai álom eredetileg egy éppen olyan mitikus korszakból ered, mint a miénk. A legendák és a hiteles, írott történelem szerint az ősi civilizáció az, amely meghatározza egy nép jövőképét és tisztázza a jólét és biztonság kérdését.
A mai politikai zűrzavarban, hiteles, ősi történelemtudás hiányában, egyetlen nép sem képes hosszú távon szembenézni a kihívásokkal. Különösen a politikusok hiányos történelmi ismeretei és légből kapott víziói jelentenek veszélyt a nemzetre. Jelenleg, a kínai példával ellentétben, nem a társadalmat alkotó egyének hagyományokon alapuló álmai megvalósításáról van szó. Ma egyfajta, folyamatosan ránk erőltetett, kultúránkat, civilizációnkat végképp szétziláló, néhány politikus álma látszik megvalósulni.
magyartudat.com