A Magyar Liberális Párt (MLP) szerint Magyarországot ma nem a bevándorlóktól, hanem egy rossz politikától kell megvédeni, ilyen például a keleti nyitásé. Erről a párt elnöke beszélt szombati, budapesti sajtótájékoztatóján.
Fodor Gábor, aki részvétét fejezte ki a támadás áldozatai és a francia nép felé, azt mondta, hogy a szörnyű terrorcselekményre nincs mentség.
A történtek magyar vonatkozására áttérve arról beszélt, hogy az MLP nem tartja helyesnek az Orbán Viktor miniszterelnök, illetve a Jobbik által az ügyben megfogalmazottakat. Szerinte Magyarországot nem az ide érkező, különböző nációjú és hátterű emberek sodorhatják politikai és gazdasági válságba, hanem „az a rövidlátó és ostoba politika”, amelyik Oroszországhoz és a keleti államokhoz köt minket.
Mindenütt lehetnek „gonosz gazemberek, (…) de a terroristák vallása a terrorizmus” – mondta Fodor Gábor, hozzátéve: évtizedekkel ezelőtt léteztek katolikus, protestáns és maoista terrorszervezetek is, ahogy ma vannak iszlamista, dzsihadista ilyen szervezetek, ezek kialakulásához viszont vallási és politikai szélsőség vezet.
Abszurdnak nevezte, hogy az ügyben megszólalt a halálbüntetés visszaállítását követelő Jobbik, szerinte „az a szélsőjobboldali párt, amelyik Magyarországon az antiszemitizmust képviseli, azt az antiszemitizmust, ami a terroristák sajátja volt most Párizsban”.
Fodor Gábor amellett érvelt: nagy figyelmet kell fordítani a rendőrség és a terrorelhárítás tagjainak megfelelő kiképzésére, de a szabadságot, a szólásszabadságot nem szabad korlátozni.
Kérdésre válaszolva azt felelte, vizsgálatot igényel az együttélés kérdése, mert nem lehet kimondani, hogy a francia társadalomba harmonikusan beilleszkedtek volna azok, akik vagy akiknek az ősei évekkel, évtizedekkel esetleg évszázadokkal ezelőtt érkeztek más kultúrákból. Magyarországon is vannak olyan népcsoportok, amelyek nehezebben tudnak beilleszkedni a magyar társadalomba, erre a problémára viszont nem az elzárkózás a megoldás, hanem egy befogadó társadalom – mondta a Liberálisok elnöke.
Fotó: Kovács Attila / MTI
magyartudat.com
Fodor G. nyilván harmonikusan be tudna illeszkedni a francia társadalomba. Rajta!
Ez az elmebeteg szabadlábon ossza az észt? Az beígért elszámoltatást minél előbb véghez kell vinni, míg nagyobb bajt nem csinál ez a felforgató hazaáruló banda.
Miben utazik e hormon (és elmezavaros) hosszú szépfiú?
Kik is a Szabad(elvű) Demokraták?
Szabó Dezső író cikkei nyomán.
„A közéletben súlyos tehetségű morális embert veri az immorális, minden ordításra kapható, ezerfogú éhes emberbestia. És megszületik a szervezett gyilkosságok, rablások a morállá konszolidált bűnök, hazugságok és perverzitások irtózatos szisztémája, a világtörténelem legóriásibb arányú haláltánca: a korlátlan szabadverseny, a polgári kapitalista demokrácia, a zsidónak megígért nagy történelmi szüret… Legáltalánosabb formája a politikai szabadverseny elvének: az állam minden felnőtt tagja választhat, és választható.
De egyszerre felhemzsegnek a műveletlen, semmi lelkiismereti törvénytől meg nem kötött, vad politikai kalandorok, elszánt éhes politikai apacsok, akik a törvények dzsungelében könyörtelenül gázolnak át mindenen szilaj étvágyuk kielégítésére. És ezek jobban tudnak ordítani, ezek mindent tudnak ígérni a nép őselégületlenségének, ezek a végsőkig tudják nyargalni az aktuális jelszavakat, mert a becsületes lehetőségek, hazafias aggódás és a felelősség nehéz érzése nem köti őket. (a népképviselet problémája cikkből)
A liberális tábor, mint a páncél a harcos testét, a nemzetközi imperialista zsidó tőke testét vértezi. És így az a hallatlan történelmi humor kerekedik a vizsgáló megfigyelésébe, hogy a kizsákmányoló, elnyomó, imperialista nagytőke a szocializmus, a szociális igazság, szabadság és a gazdasági elnyomottak nevében hirdet harcot a kizsákmányoltak, a megrablottak, a nincstelenek tábora ellen.
Az egyik igazság a „liberális” tábor lényegét mutatja meg. A világtörténelem egyik legzseniálisabb ténye volt az, mikor a világuralomra törő vér szerint imperialista és kapitalista zsidó faj az emberi elégületlenséget, a szociális forradalmat tette hódítása eszközévé
Hirdet szocializmust, szabadságot, kommunizmust, új gazdasági világrendet, világmegváltást, hogy a kihasználtak nagy tömegeit a maga imperializmusa eszközévé tegye.
Hogy a kommunista, a szocialista, a forradalmár zsidó csak előharcosa, élő tankja zsidóságnak, s győzelmük esetén meghamisítják a kommunizmust, megsemmisítik a szabadságot, széttörnek minden szociális jogot, a proletárt csak vak eszköznek tűrik meg, s szocializmusuk nem más, mint átmenet egy új most már az egész faj szélesebb alapjaira fektetett kapitalizmus világuralmi berendezkedésére.
Ebből három dolog következik: Szabó Dezső ráérzett a globalizációra, ezt se tanították a pártiskolán, és nem véletlenül volt indexen!
Polgárság dicsősége! (összeollózás!)
. A magyar urak ezer éven keresztül mindig szem előtt tartották, hogy hatalmuk csak addig biztos, amíg nincs magyar etnikumú polgárság.(Akik ugye lefejeznék őket) Nem szabad követniük a nyugati népek példáját, ahol minden társadalomban volt viszonylag erős, saját etnikumú polgársága. Azt egyetlen királyunk nem engedte meg, hogy a városok polgárai magyarok legyenek, mert azok végül még autonómiát is követelnének. Ezért uraink örömmel fogadták a Galíciából, Ukrajnából ide igyekvő zsidókat.
Hiába, Magyarországon a polgárságot is úgy kell kinevezni, mint ezer fundamenumtalan kulturális intézményt: nincs polgárságunk. Ez az ország penészes, feudális, tarthatatlan romlottságát talán legjobban polgárságának szörnyű, silány gyávasága mutatja. Egy zagyva, kevés polgárság, amelynek élelmesei sietnek felkapaszkodni az uralkodó osztály pódiumára. Mely a polgári címet szégyelli.
A magyar polgárság csinált talpnyalást, üzletet, kalábriászt, (=hazárdjáték), de forradalmat soha, s ezért nincs! Ady Endre
Végül a középosztály tényleges magyar része: a lefelé és felfelé bukottak két rétegéből tevődött össze: az első típus az úr betyár, minden szociális igazság, kultúra, könyv művészet ösztönös ellensége, a születési kivételezettség és kiváltságosság vadagyarú emberbaromja. A második típus az ezercsalafintaságú ravasz haszonvadász, szolgál minden űrt és érdeket, elnyom minden gondolatot és munkát, lesz bármily párt vagy érdekszövetség ágense, lesz idegen érdekek zászlója, poroszlója, vagy vérebe: csakhogy a maga vagyonát és hatalmi helyzetét emelje. A harmadik típus: talán a leghitványabb, aki nem vállal soha semmilyen felelősséget, kezdeményezést, nem kockáztat semmilyen melléállást, aki mindenszínű és semmi színű, barátja minden sikernek, és elszökője minden tragédiának.
A középosztály felfelé bukott magyar elemeinek, minden lépésüket előre, minden deka több kenyerüket azzal kellett és kell megfizetniük: hogy buzgón megmutassák az uralkodó érdekszövetségnek, mindenképpen alkalmasak az álláshoz jutásra, az előléptetésre. A fentebbi lelki sajátosságból szükségszerűen következik a magyar középosztály egy másik általános vonása: antidemokratikus, demokráciaellenes… egyszerűen a jól nevelt házi kutya úrkutyasága, mely fogat vicsorít a kevésbé pártfogolt és „be nem érkezett vértestvérei ellen!… a folytonos szolgaságban Annyira úri emberré csonkult, hogy képtelen emberré egészségesedni. Szabó Dezső: Virrasztó Koppányból
(És ez az a „polgári középosztály” amelyet az új politikai kurzus szerint újjá kell teremteni?)
A „Jobboldaliság” dicsérete:
Márai Sándor Naplójából:
Ha vége lesz ennek a háborúnak, a feladatok mérhetetlen sora vár ránk: államot kell építeni a cserepekből, amit a rablógyilkos horda, melynek nagy része megszökött már, reánkhagyott…Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit;
Ha egy közösség a hazugságnak valamiféle zsákutcájába beleszorul, annak első következménye, hogy nem talál realista és lényeglátó emberekre, akikre a maga vezetését rábízhassa. Talál bőségesen gyakorlatias embereket, akiknek a számára a gyakorlati munka vagy az érvényesülés lehetősége áll mindenek felett, és ennek érdekében hajlandók abban az értelemben „realisták lenni”, hogy a hazugság fennálló és érvényesülő konstrukcióját elfogadják valóságnak.
Bibó István: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás történelem! Új zsákutca vagy a régi?