Az 1990-es évek leszámolásos bűncselekményeinek összefüggései a jelennel – hogy a minap letartóztatott Portik Tamás cinkosainak és ellenfeleinek neve ne veszhessen a múlt homályába.
Mozgalmasan teltek az 1990-es évek Magyarországon. A demokratikus berendezkedés kialakítása mellett ezekre az esztendőkre tehető egy másik, kevésbé ismert, szövevényes struktúra megszilárdulása is. Utóbbinak zajos felhangjai voltak: felrobbantottak egy-két autót; nyílt utcán lelőttek vállalkozónak mondott férfiakat; a belvárosi Aranykéz utcában pedig 1998. július 2-án egy „kispolszkiban” felrobbant a Jozef Rohác szlovák alvilági zsoldos által fabrikált pokolgép, mely a célszemélyen kívül ártatlan embereket is megölt.
Ezek az események jelezték, hogy javában zajlik a hazai szervezett alvilág (fekete)gazdasági, hatalmi pozíciókért folytatott harca. Az Aranykéz utcában felrobbantott Boros Tamás sokat tudott az események főszereplőiről – egészen biztos, hogy ezért kellett meghalnia. Pedig mindent elkövetett, hogy védje életét. Még nevet is változtatott, és a keresztségben kapott József helyett Tamásként mutatkozott be mindenfelé, így adva ki magát Boross Péter korabeli belügyminiszter, majd kormányfő fiának. De ez is kevés volt a túléléshez.
Nem óvta meg hatalma a homlokába csapódó lövedéktől Prisztás Józsefet sem. 1996. november 1-jén egy kerékpáros állt meg terepjárója mellett, nevén szólította, majd egy zacskóba csomagolt fegyverrel fejbe lőtte. A HÉV-sínek felé elkarikázó tettes a zacskóban magával vitte a lőszer hüvelyét is, így érdemi nyom nem maradt a helyszínen.
Ma már kevesen emlékeznek ezekre a részletekre, melyek most váratlanul újra fontosak lehetnek. Az elmúlt hónapokban ugyanis a rendőrség olyan embereket vett őrizetbe, akiknek neve rendre felbukkant a magyarországi szervezett alvilág – rendszerváltozás utáni – első évtizedének zajos történetében. Kik ezek az emberek? Mikor bukkantak fel először, és miféle kapcsolatok fűzik, fűzhetik őket egymáshoz? Hogyan alapozták meg az alvilágban megszerzett pozícióikat? És egyáltalán: hogyan lehetséges, hogy máig itt jártak-keltek közöttünk?
Ezekre a kérdésekre felel a Heti Válasz Online most induló cikksorozata. Bemutatjuk azt a gazdasági, jogszabályi környezetet, amelyben felvirágzott a hazai alvilág anyagi bázisát megteremtő, adózatlan százmilliárdokat jövedelmező olajszőkítés. Elbeszéljük, hogyan nőtt ki a Conti Car cégcsoportból az Energol Rt., hogyan kerültek a nyomozóhatóság látókörébe az „alapító atyáknak” tekinthető férfiak: Radnai László, Csüllög Zsigmond, Ferencsik Attila, Drobilich Gábor és a most letartóztatott Portik Tamás.
A történetben felrobban néhány bomba, az egyik például egy, az alvilági csoportok pénzét forgató Naji Awad arab pénzváltó autója alatt. Legalább ilyen sok pénzt, és egyes információk szerint milliárdokra rúgó összeget bukott az alvilág a „Kisbandiként” ismert Lakatos András eltűnésén. Sokaknak hiányoztak ezek a pénzek, viszont senkinek sem hiányoztak akkor már ezek az emberek.
Aztán felbukkannak a történetben a ’90-es évek hazai bűnözését ugyancsak meghatározó oroszok, akik előbb az olajozás „hátországát” biztosították, majd megerősödve összemérték erejüket a magyar alvilági csoportokkal. Ki volt a legendás Szeva bácsi, azaz Szemjon Mogiljevics? Mi köze volt az olajszőkítő csoportokhoz, és miért robbantottak föl a sármelléki repülőtéren 1994. március 3-án egy, már 1993. december 8. óta ott veszteglő IL-76-os szállítógépet? Hová tűnt a gép tulajdonosa? És miért végeztek röviddel később a tulajdonos testőreivel?
Forrás: hetivalasz.hu
magyartudat.hu
