A táltos író-költő, aki megjövendölte ötvenhatot
Az alábbi költemény látomás értékű, pontosan egy hónappal a Forradalom és Szabadságharc kitörése előtt vette papírra Máté Imre, táltos és író-költő:
“ROZSDÁSODIK AZ ŐSZ (1956. szeptember 23.)
Rozsdásodik az ősz már
vérvörösen.
Itt-ott vérfolt csillog
a leveleken.
Ha lehullik a földre
a sok levél,
szomorú lesz az utca
és csupa vér.”
Következő versét a harcokban tapasztalt tragédiák ihleték:
“KÓCOS
Kócost, a karcsú szőke leányt
a Corvin-köz hadából
szíven találta egy golyó…
Ha még tudnék sírni,
most zokogni volna jó,
mert fáj nagyon
a szép nő, a magyar nő,
a harcostárs halála.
Az is fáj, hogy jutalma
nem lesz soha hála. –
Amíg hős lelke mélyen alussza
örök álmát,
elorozzák tőle a pálmát.
hitvány, gyáva hímek,
kik utólag lopkodnak
dicső tetteket!”
Két tovább verse pedig már az akkori jövő képét tárja elénk, amiben szintén nem tévedett, épp úgy következett el, ahogy elénk tárta:
“HERNYÓK
(fekete látomás)
Elhallgattak a fegyverek,
Most már nem hernyótalpak, –
a hernyók veszélyesek,
az elvek, ideálok rózsafáit
kopaszra rágó elvtelenek.
Most övék a terep!
Degeszre hízva begubóznak
és ha új tavasz szele
új vizet áraszt,
átrágják rőt gubóikat.
Szárnyra kelnek birtokba vesznek
hasznosítható múltat,
jövedelmező jelent.
Lelkes forradalmárt,
elvhű kommunistát
egyaránt félrelöknek
és rápetéznek merészen,
gátlástalanul
a Nap felé sarjadó szebb jövő
zsenge hajtásaira!”
“ELVTÁRS A NYUGATI BANKBAN
Jobbra kémlel,
balra kémlel,
nem figyeltetik-e kémmel,
és ha tiszta a levegő,
svájci bankba beoson ő…
(pártmunkás-folklór töredék)
Az elvtárs beoson.
Bent is körülnéz.
Pénzt tesz jeligés kontójára.
Sarló, kalapács,
vagy csillag-e a jelige,
ez suttogott titok.
Gyarapodik a titkos vagyon!
Majd egyszer
egy szép napon lelécel,
idegenbe szakad
a nép hűséges fia.
Esetleg a világ
változik körülötte.
Sok jel erre vall.
Ha üt az óra,
az Elvtárs Úrrá vedlik át,
nyugati autót vásárol,
villát épít,
vállalatot alapít
és többé nem pártot,
kormányzatot, népet
szolgál hűségesen
a pofájával,
hanem Istent, hazát
és nemzetet!”
Végül e versében jelen korunkat látta meg:
“TŰNŐDÉS
Eltűnődvén,
alászálltam gyötrő poklokon át
ős-önmagamba,
táltos ősanyák, táltos ősapák közé.
Kimostam szájukból
a konok szótlanság iszapját,
hogy nyelvükről igék csorduljanak
mint sebzett juharból a nedű,
mint tűzbe borult asszonyból a harmat.
Fejedelmi őseim,
íme itt vagyok köztetek
a lét Istenből táplálkozó gyökerénél,
tele panasszal!
Új szelek támadtak,
új szelek szárnyán idegen istenek,
kegyetlen, sivatagi istenek zúdultak ránk
s vágtak fejünkhöz kantárt!
Népetek meg nem nemzet, nem is nép már,
nem egy vágy, nem egy akarat!
Milliónyi önző kis féreg igyekszik
egyenként sárkánnyá tekeredni,
úgy tipratik el együtt egyenként.
Még kettesben, férfi, nő sem egyek.
A férfinak játékszerei fontosak,
a nőnek mulandó apró örömei,
a férfi nem vért a nő keblén,
a nő esküje májusi hó.
A harcos nem talál asszonyt
aki hajat bontana érte míg ő hadban jár.
Bizony, megromlott a nemzet!
Öt égtáj felé
tűzöm ki a zendülés lobogóit,
hogy lássák az istenek is,
kik tudást és hatalmat adtak,
hogy szembeszegülhessek minden ártalommal.
Eredjen meg nyelvetek
bemohosodott ősi ősök!
Vértezzetek föl bűvös igékkel,
melyek zárakat nyitnak
a fölismerések titkos szekrényén!
Mert a tudás hatalom,
a tudás hatalma győzelem.
Eltűnődtem,
és találkoztam Ukkó istenanyánkkal,
homlokán holddal ékes Boldogasszonyunkkal.
Fényt kértem tőle egy asszony szeméből,
hogy értelme legyen a küzdelemnek,
mert a nő a kérdés és a válasz a sorstáblák örök lapjain!”
Máté Imre – Yotengrit IV. Tűnődés 5-6. oldal; Látomások 15-17. oldal
Megjegyzés a Tűnődés c. költeményhez: az ősök jóslatai irányadó jellegűek!
Mivel nincsen előre megírt sors és elrendelt jövő, ezért ezek tanácsadó jóslatok – A Nyirkai is!! – amelyek a helyes jövő elérésben hivatottak segíteni! “Nemcsak a balsors kerülhető le, hanem a jó szerencse is!” Máté Imre
Összeállította: Balaskó Tibor Kaplony, Yotengrit klub
A fényképet szerető leányainak Máté Juditnak és Máté Hajnalnak köszönhetjük!