![](https://magyartudat.com/wp-content/uploads/Elena-Ceausescu-Nicolae-Ceausescu.png)
Miután a kelet-közép-európai országokban a kommunista rendszer teljesen megvetette a lábát, az addig a hatalomátvételbe nagy szerepet játszott zsidóság jelentősége megszűnt. A szocialista országokban a Szovjetunió vezetésével és iránymutatásával hatalmas antiszemita hullám vette kezdetét, amely 1953-ban érte el a csúcspontját. Mindez hatással volt Romániára is.
1958-ban Romániából a Szovjetunió kivonta csapatait, így mindinkább lazult a szovjet nyomás az országon. A csapatkivonás után Románia jelezte, hogy a nyugati országokkal szeretné kereskedelmi kapcsolatait újjáéleszteni.
Mivel a nyugati országok szkeptikusak voltak, Románia jó szándéka jeléül ismét megkönnyítette a zsidók kivándorlását. A kivándorlás lehetősége, felizgatta az egész Romániai zsidóságot. Több kilométeres sorokba álltak fel, hogy kiváltsák az ország elhagyásához szükséges iratokat. Viszont, azokat, akik kikérték a kiutazási dokumentumokat, elbocsátották munkahelyükről, sőt a diákokat is kizárták az egyetemről. A kiutazási kérelmek hamar elérték a százezret. A román diplomácia azonban ekkor nem várt nehézségekbe ütközött: az arab országok heves tiltakozásba kezdtek az miatt, hogy Románia katonákat küld Izraelnek. Ekkor engedve az arab nyomásnak, 1959-ben az ország visszavonta a kivándorlás engedélyezését, a kiadott engedélyeket pedig semmisnek nyilvánította, és újbóli letartoztatásokat hajtott végre a cionista vezetés soraiban.
Ugyanakkor az ország külügyminisztere Ion Gheorghe Maurer megkérte az izraeli kormányt, hogy tiltsa meg az izraeli sajtónak a tudósítást romániai bevándorlókról és ne szivárogtasson ki információt az arab országoknak. Az izraeli kormány beleegyezett és megtette a szükséges intézkedéseket. Ettől kezdve a romániai emigránsok kérdése tabu témának számított az izraeli sajtó számára.
A Knesset egy speciális törvényt fogadott el, amely bűncselekménynek minősítette az alijára való vonatkoztatást. Az amerikai diplomáciai kikötötte, hogy a kereskedelmi kapcsolatokat a két ország között, csak akkor újítsák fel, ha Romániai szabaddá teszi a kivándorlást a zsidók számára.
Románia és Izrael olyan megoldást keresett, amellyel feltűnés nélkül tudták bonyolítani a zsidók kivándorlását. Végül, megtalálták a megfelelő embert az ügylet lebonyolítására Henry Jacober személyében. Jacober 1961-ben kezdte el tevékenységét, amelynek során zsidókat váltott ki Romániából az Izraelben élő rokonaik kérésére.
A személyek ára 4000 és 6000 dollár között változott. Az Izraeli titkosszolgálat is felfigyelt Jacobs működésére. Először nagyon zavarta őket a ténykedése, viszont mikor Shaike Dan (az izraeli titkosszolgálat Romániában kihelyezett főnöke) találkozott Jacobbal meglátta a lehetőséget. Miután Ben Gurion 1961-ben megadta a felhatalmazást Dan neki kezdhetett a munkának. Jacobert utasította, hogy találkozzon Gheorghe Marcu-val, a DGIE (Direcţia Generală de Informaţii Externe) vezetőjével.
Jacob elmondta, hogy az izraeli titkosszolgálat az ő közvetítésével szeretne egy, általuk megegyezett összeget fizetni, minden egyes zsidóért, akit a román hatóságok emigrálni engednek. Románia először visszautasította az ajánlatot, mivel provokációt sejtett a háttérben. Jacober ekkor arra tett javaslatot, hogy 500 zsidó emigrálásáért cserébe egy csirkefarmot épít Romániában. Dej jóváhagyta mint alkalmi üzletet. A farm elnyerte Dej tetszését és továbbiakat is rendelt ugyanezért az „árért.”
1960 közepére a Belügyminisztérium rendelkezett a legnagyobb csirke-, malac- és más állat farmokkal az országban. A farmok által termelt javakat diplomáciai fedezett alatt Jacober segítségével nyugatra exportálták. Az ezekből származó jövedelem elérte az évi 8-10 millió dollárt. Pár ember tudott a farmok létrejöttében játszott izraeli szerepről.
(folytatjuk)
Olosz Levente
kolozsvaros.ro/erdely.ma/magyartudat.hu