Az első, a csendőrség szervezeti elveinek megfelelő közrendvédelmi testületet Franciaországban hozták létre gendarmerie (ejtsd: zsandármöri) néven Napóleon uralma idején. Az elnevezés végső forrása a „fegyveres férfiak” jelentésű gens d’arme kifejezés, ami a magyar nyelvbe pedig a kiejtés szerinti közelítő leírással zsandár formában került be. A csendőr szó első ízben 1834-ben fordult elő a magyar nyelvben, addig – és később is párhuzamosan – a zsandár kifejezést használták.
A csendőrség tehát közbiztonsági szolgálat teljesítésére rendelt, katonailag szervezett őrtest. Feladata volt a működési területén a személy- és vagyonbiztonságot megóvni, a békét és közrendet fenntartani, a büntető törvények, rendeletek és szabályrendeletek megszegését, a véletlenségből vagy bármily természetű mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat lehetőleg megakadályozni, a megzavart rendet és békét helyreállítani, az ezek ellen vétőket felderíteni, feljelenteni, és a bíróságnak vagy más hatóságnak átadni. A Magyar Királyi Csendőrség katonailag a honvédelmi, gazdasági kérdésekben pedig a belügyminisztérium alá tartozott.
A csendőrség soraiba elsősorban katonaviselt embereket alkalmaztak. A II. Világháború folyamán a csendőrség katonai akciókban is részt vett. Utolsó bevetéseikre az orosz előretörés idején a fronton történtek. Külön felszerelést, kiképzést nem kaptak, csak a szolgálati fegyverükkel (szuronyos puska) álltak szemben az ellenséggel, mégis bátran felvették a harcot és helytálltak. Ennek tragikus és szomorú eredménye 11 000 halott vagy eltűnt csendőr lett.
A II. Világháborút követő bolsevikokkal kollaboráns zsidó vezetés a Magyar Királyi Csendőrséget bűnbaknak kiáltotta ki. A csendőröket mind a mai napig kollektív bűnösökként kezelik, Őket a magyar nép ellenségeinek nyilvánították, megtagadták tőlük még a védekezés jogát is. Sajnos egyre kevesebben élnek már azok közül, kiknek valósághű emlékei lennének erről a világról, és akik még élnek, nem biztos, hogy 70 év távlatából jól emlékeznek, pedig a Magyar Királyi Csendőrség Magyarország életében kulcsfontosságú szerepet játszott.
már az I. Világháborúban is volt hadiszolgálatos csendőri áldozat, az 1916-os Román betöréskor alig volt Erdélyben katonaság (az orosz front – Bruszilov támadás miatt) a Magyar Csendőr leakasztotta szuronyos puskáját a szegről és ki ment a határra HŐSI HALÁLT HALNI 12 – 13 000 MAGYAR CSENDŐR, tudta kötelességét a HAZA iránt ! meghaltak az utolsó szálig, DICSŐSÉG A HŐSŐK EMLÉKÉNEK !