A sajtóból tájékozódó olvasó azt válaszolja a címbeli kérdésre: hát Izraelben. Hiszen mindig úgy emlegetik Zuroffot, hogy ő a Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodájának a vezetője. Ez igaz, de a fickó nem Jeruzsálemben él. S nem is Izraelben.
Mielőtt Efraim Zuroff lakhelyére elkalauzolnám az olvasót, röviden összefoglalom a Csatáry-ügy legfrissebb fejleményeit.
Számomra az a legfontosabb fejlemény, hogy megszólalt Szakály Sándor, a kitűnő történész. Az olvasó bizonyára emlékszik rá: tavaly, a Képíró-perben ő volt az egyik történész szakértő, s a bíróságon tartott remek „előadása” is hozzájárult a kép tisztázásához, s végül a megvádolt egykori csendőrtiszt felmentéséhez. Szakály Sándor a téma alapos ismerője, hiszen kutatási területéhez tartozik a két világháború közötti időszak fegyveres testületeinek a története is.
Szakály az elmúlt napokban a közszolgálati rádiónak, a nyomtatott sajtónak is nyilatkozott. A történész elmondta, hogy az utóbbi időben Csatáry Lászlóval kapcsolatban olyan állítások hangzottak el, amelyek dokumentumokkal nem támaszthatók alá. Lássunk egyetlen példát: Efraim Zuroff szerint Csatáry Lászlónak kulcsszerepe volt abban, hogy mintegy 300 zsidót Kassáról az ukrajnai Kamenyec-Podolszkba deportáltak, ahol 1941 nyarán szinte az összes deportáltat meggyilkolták. Szakály Sándor a korabeli hivatalos rendőrségi zsebkönyvre hivatkozva azt állította, hogy 1941-ben Csatáry László rendőrfogalmazó gyakornok volt Kecskeméten, tehát Zuroffnak ez a vádja nem megalapozott. Mindez persze Szakály szerint nem zárja ki, hogy 1944 májusában a kassai téglagyári internálótábor parancsnoka lehetett Csatáry László – ezt a nyomozásnak kell kiderítenie.
Minden fórumon olvasható, hogy Csatáryt 1948-ban Csehszlovákiában halálra ítélték (bár az ítélet hiteles példánya még nem került elő). Szakály Sándor ugyanarra a problémára hívta fel a figyelmet, amely már a tavalyi Képíró-perben is felmerült: hetven év távlatából a tanúkat és a vádlottakat nagyon nehéz szembesíteni, ez a háború utáni években sem volt egyszerű. S ami a perdöntő: egy 1948-as ítélet nem bizonyíték, ráadásul Csatáry ügyében a vádlott távollétében zajlott a tárgyalás, ami megkérdőjelezi az eljárás pártatlanságát.
Szakály Sándor az egyik napilapnak azt mondta: ő Efraim Zuroff helyében előbb jó nevű történészekkel konzultált volna – a sajtóhoz rohangálás helyett. Így igaz. Efraim Zuroff azonban nagy hangzavart, médiafigyelmet akart, hiszen az egész nácivadászatnak ez a lényege: a magamutogatás. Efraim Zuroff semmi egyéb, mint beteg lelkű, perverz alak.
Persze nemcsak Szakály Sándor mondta el véleményét az ügyről: a perverz nácivadász is nyilatkozott a közszolgálati rádiónak. Elöljáróban álljon itt egy rövid megjegyzés, bár ezt már többször is leírtam: Zuroff nem a Simon Wiesenthal Központnak (SWC), hanem a központ jeruzsálemi irodájának a vezetője. Nagy különbség! Az SWC főnöke ugyanis a „holocaust-ipari” holding egyik nagy öregje, Marvin Hier rabbi. Zuroff csak alfőnök, irodavezető. Jeruzsálemi irodáját 1990-ben hozta létre Hier rabbi hozzájárulásával. Hogy miért éppen ekkor? Mert a kommunista rezsimek összeomlásával nagy kiterjedésű vadászterület szabadult fel, s a „holocaust-ipari” holding azonnal rátelepedett ezekre az országokra.
E rövid kitérő után lássuk, miről beszélt a rádiónak Efraim Zuroff. A nácivadász elmondta: meggyőződése, hogy Csatáry László bűnös. Emlékszünk: a perverz zsidó ugyanezt mondta Képíró Sándorról is, akit aztán a bíróság felmentett.
„Érdekes” volt, amit Zuroff a nácivadászat műhelytitkairól elárult. A perverz zsidó közölte: irodája nem úgy dolgozik, mint a rendőrség, amely az adott bűncselekmény alapján a tettes után nyomoz. Ők fordítva dolgoznak: az irodához beérkeznek bizonyos információk olyan emberekről, akik esetleg háborús bűnösök lehetnek, ők pedig ezután megkeresik a bűnt.
A nácivadászat lényege tehát a következő: bejelentés alapján találunk egy állítólagos háborús bűnöst, majd a személyhez megkeressük az állítólagos bűnt, bűnöket. Ha nincs a személyhez kapcsolható bűn – kitalálunk. Hát így működik a züllött Efraim Zuroff és bandája.
Zuroff aztán megismételte: meggyőződése szerint Csatáry László magas rangú rendőrtiszt volt Kassán a második világháborúban, amikor onnan mintegy 15 ezer zsidót deportáltak Auschwitzba. Zuroff szerint Csatáry volt az egyik kassai gettó parancsnoka, s fontos szerepe volt a deportálás megszervezésében is.
Zuroff beszélt a hazai ügyészséggel való kapcsolatáról is. Elmondta, hogy július 9-én járt utoljára az ügyészségen, s akkor megkérdezte, hogy miért nem vonták be Csatáry útlevelét. Azt a választ kapta, hogy a volt rendőrtiszt hivatalosan még nem gyanúsított. Aztán eltelt néhány nap, s az ügyészség engedett a külhoni nyomásnak: őrizetbe vették Csatáry Lászlót. Ha alaposan megnézzük az elmúlt hetek történéseit, nem vitás: a magyar ügyészség a „holocaust-ipari” holding politikai érdekeit szolgálja ki. Hogy világosan fogalmazzak: nincs független, politikától mentes magyar ügyészség.
A perverz Zuroff persze nemcsak az ügyészséget tartja a markában. A hazai (szélső)baloldali sajtó is úgy muzsikál, ahogy ő dirigál, hiszen a Népszavától a cionista atv-ig minden mocskot rászórtak már Csatáry Lászlóra. Leginkább azt, hogy „náci” háborús bűnös. Egy valami biztos: Csatáry László nem volt náci. Nácik ugyanis Németországban voltak. Csatáry László viszont magyar.
Zuroff végül megjegyezte: nem érdeklik a magyar történészek kommentárjai. „Cáfolta” például Szakály Sándor történész dokumentumokra hagyatkozó megállapítását, miszerint Csatáry 1941-ben Kecskeméten szolgált, tehát senkit nem deportáltathatott Kassáról ebben az évben. Zuroff „szavahihető kassai túlélők”-re hivatkozott, akik azt állítják: Csatáry Kassán volt abban az időben. S most jön a legdöbbenetesebb zuroffi mondat:
„Ha találnak olyan személyt, aki ennek az ellenkezőjét bebizonyítja, akkor elfogadom, bocsánatot kérek, és elismerem, hogy hibáztam.”
Hihetetlen: a túlélők beszámolói fontosabbak, mint a dokumentumok. Tehát ha holnap előkerül a lomtárból egy újabb, „holocaust-ipari” gyorstalpalón végzett szemtanú, s azt vallja, hogy Szent Péter és Szent Pál apostolok szervezték a kassai zsidók deportálását, akkor holnaptól ez lesz az új „igazság”?
A közszolgálati rádiónak adott nyilatkozata végén Zuroff arról beszélt, hogy a Simon Wiesenthal Központ ((SWC) „nem elsődlegesen nácivadász szervezet”, küldetése egészen más:
„A fő tevékenységünk az antiszemitizmus elleni harc, illetve az Izrael Állam elleni legitimációs támadások elhárítása.”
Zuroff kivételesen igazat beszélt: a szervezet a „holocaust-ipar” része, a már korábban említett Marvin Hier rabbi családi vállalkozás, hiszen a rabbi felesége és fia is a központnál dolgozik. Norman Finkelstein A Holokauszt-ipar című könyvében azt olvassuk, hogy 1995-ben a családi vállalkozás jövedelme 520 ezer dollár volt. Ennyi pénzért tényleg érdemes aggódni az ún. „antiszemitizmus” állítólagos erősödése miatt. Mellesleg szintén Finkelstein könyvéből tudjuk, hogy Simon Wiesenthal évi 90 ezer dollárért adta bérbe a nevét Hier rabbi 1977-ben alapított vállalkozásának. Lám, az ún. „holocaust” sok pénzt hozott az élelmes zsidók konyhájára. Ez az egyik fő oka annak a jogos és megalapozott zsidóellenes érzületnek, amit ezek a züllött urak tévesen „antiszemitizmusnak” neveznek.
No de messzire kanyarodtam írásom címétől: hol él Efraim Zuroff? Most végre eljött a válasz ideje.
Idéztem az előbb: Zuroff szerint a Wiesenthal Központ egyik feladata „az Izrael Állam elleni legitimációs támadások elhárítása”. Az alábbiakban azt fogom bebizonyítani, hogy a züllött nácivadász – illegitim. Olyannyira illegitim, hogy az Efraim Zuroff elleni legitimációs támadásokat még a Wiesenthal Központ sem tudná elhárítani.
Zuroff angol nyelvű könyvének hátoldalán azt olvasom, hogy családjával együtt Izraelben, Efratban él. Ez hazugság: Efrat NEM Izrael része. Efrat megszállt terület. Efraim Zuroff illegális zsidó telepen él Palesztinában, s mint tudjuk, a megszállt területen végrehajtott „lakosságcsere” háborús bűntett – a negyedik genfi egyezmény szerint. Efraim Zuroff tehát maga is háborús bűnös – judeonáci kiadásban. Efraim Zuroff palesztinoktól elrabolt területen él, ráadásul a nemzetközi közösség Izraelnek ezt a „hódítását” soha nem ismerte el. Az Európai Unió is „megszállt területként” tartja számon Efratot és egész Ciszjordániát.
Efraim Zuroff illegális lakóhelye Jeruzsálemtől 12 kilométernyi távolságra, délre található, Betlehem és Hebron között. Az illegális telep honlapja szerint a törvénytelen építkezésre még a manapság sokat ünnepelt Rabin cionista kormányfő adott engedélyt a 70-es évek végén, s a település 1983-ban jött létre. Főként vallásos cionisták laknak itt, s van számukra húsz ortodox zsinagóga (néhány évvel ezelőtt mintegy nyolcezren laktak Efratban, azért kell ily sok imaház). Az izraeli kormány már többször kinyilvánította: egy esetleges békeszerződés keretében ezt a települést sem óhajtja visszaadni a palesztinoknak, akik szeretnék végre létrehozni önálló államukat. Hát többek között ezért nincs béke, s a palesztinok nagyon jól teszik, hogy nem engednek az izraeli nyomásnak, s nem ülnek tárgyalóasztalhoz. A cionistákkal ugyanis egyetlen módon lehet tárgyalni: a fegyverek nyelvén. Egy súlyos, megsemmisítő katonai csapás a cionista államra: ez lenne az egyetlen ésszerű és erkölcsös megoldás.
Hogy tisztán lássuk Efrat helyzetét, nézzük meg jól a mellékelt térképet, amely Ciszjordánia déli részét mutatja. Betlehem alatt, nyugat felé (vagyis balra) található Efrat. A vastag lila vonal mutatja az ún. „Green Line”-t, vagyis az 1949-es háború után létrehozott demarkációs vonalat. Tudjuk, Izrael már ekkor megszállt olyan területeket, amelyek az ENSZ 1947-es felosztási terve szerint a palesztin államhoz tartoztak. Ma a palesztinok már nem követelik vissza a nekik megítélt terület egészét, beérnék a felénél is kevesebbel, amit a lila színnel rajzolt, 1949-es demarkációs vonal jelöl. Ez a vonal lenne a leendő palesztin állam és Izrael határa.
Igen ám, de az 1967-es háborúban a cionista bűnözők megszállták egész Ciszjordániát, tehát a felosztási terv előtti Palesztina maradék területét is. Ezt a hódítást a nemzetközi közösség soha nem fogadta el; az ENSZ már 1967-ben arra szólította fel a cionista bűnözőket, hogy vonják vissza csapataikat. A bűnözők ezt nem tették meg, mert a cionista állam – tudjuk – mindig is legyintett a nemzetközi jogra. Azóta Ciszjordániában illegális telepek tömegét hozták létre a cionista bűnözök, s a telepek létesítése ma is folytatódik: Benjamin Netanjahu kormányfő – cionista bűnözők mostani führere – a nemzetközi tiltakozás ellenére sem visszakozik, maga is gyarapítja elődei háborús bűntetteit.
Nos, ha megnézzük a mellékelt térképet, látjuk: Efrat a lila vonaltól – a leendő államhatártól – nem nyugatra, hanem keletre, tehát nem izraeli, hanem palesztin oldalon fekszik. Megnéztem pontosan: 6,5 kilométerre van a demarkációs vonaltól. A térképen látható egy vékony piros vonal is: ez a „gyűlölet falának” a nyomvonalát mutatja, amit a cionista bűnözők a tőlük megszokott hazudozással „biztonsági kerítésnek” neveznek. Igen ám, de ez betonmonstrum nem a leendő határon épült-épül, hanem néhol sokkal beljebb, palesztin területen. Mint például Efrat esetében is: „a gyűlölet fala” éppen Efrat mögött húzódik, elszigetelve a települést Ciszjordániától. Izrael tehát illegálisan magához csatol újabb s újabb palesztin területeket – az állandó nemzetközi tiltakozás ellenére. Ezért nem szabad komolyan venni, amikor a cionista bűnözők békéről beszélnek. A cionista ugyanis mindig hazudik. Mint a hivatásos fajvédő, a züllött Efraim Zuroff.
Efraim Zuroff tehát egy illegális zsidó telepen, törvénytelenül megszerzett, elrabolt palesztin földön lakik családjával együtt. Vagyis Zuroff nem Izraelben él, még akkor sem, ha ezt a települést ma a cionista szörnyállamban a szörnyállam részének tekintik. Mellesleg az Efrat mögött húzódó „gyűlölet falát” a hágai nemzetközi bíróság 2004. július 9-én kelt ítélete törvénytelennek, a nemzetközi joggal ellentétesnek minősítette, s az ítélet értelmében el kellene bontani. Izrael persze erre a döntésre is legyintett. Hogy miért? Mert ők az ún. „holocaust” örökösei és haszonélvezői. Őket nem lehet bírálni, nem lehet törvényességre kényszeríteni. Izrael az ún. „holocaust”-ra való állandó hivatkozással éppen saját bűneit akarja elfödni. Az eredmény azt mutatja: kétségtelenül hatásos politikai fegyver az ún. „holocaust”.
Hát ezért kellenek olyan ügyek, mint Csatáry László állítólagos háborús bűnössége. Hadd beszéljen erről a világ, mert ez a fontos, nem az, hogy Izrael évtizedek óta népirtó politikát folytat, s folyamatosan háborús bűntetteket követ el. S miközben erről hallgatnak, az a szégyen ér minket, hogy a hazánkban zajló nácivadászatot egy olyan fajvédő zsidó vezényli, aki megszállt területen élve az Izrael elleni „legitimációs támadások” ellen küzd, tehát háborús bűntetteket véd.
A náci háborús bűnösöket üldöző nácivadász tehát a saját faja által elkövetett háborús bűnökhöz asszisztál. Már pusztán azzal is, hogy megszállt területen él – illegálisan. Talán nem túlzok, ha azt mondom: az „illegitim” Efraim Zuroff maga a háborús bűn.
Jól tenné a magyar ügyészség, ha az Efraim Zuroff nevű bűnözővel többé nem állna szóba. Az Európai Unió ugyanis nem ismeri el a megszállt területeken végrehajtott „lakosságcserét”, s a jövőben sem ismerheti el, mert ez háborús bűntett. Elvárható tehát a magyar ügyészségtől, hogy minden kapcsolatot megszakít az illegitim Efraim Zuroffal. Akinek semmi erkölcsi alapja nincs arra, hogy másokat háborús bűnökkel vádoljon.
Szalay László
neményi.net/magyartudat.hu
Az ilyen kényes és régi ügyeket minden esetben arra szakosodott történész szakértő csoportra kellene bízni.E
nélkül nagyon nagy a tévedés lehetősége.És hát ügye az ité-
let előtt talán még érvényes a ártatlanság vélelme?
Szerintem szégyen,hogy egy böfögésre megmozdul a magyar appa
rátus.Mi célja van ennek?