Csapó Endre: Maffiarendszer Romániában

 

 

 

 

 

 

 

 

Országosan nagy jelentőségű volt a június 10-én megtartott községi választás, mert annak eredményét kihasználva átrendeződés alá került az egész román politikai szisztéma. A kormányzó Szociál-liberális Unió (USL) látványos győzelmet aratott a román helyhatósági választásokon. A pártszövetség az elmúlt három évben kormányzó Demokrata-Liberális Párt (PDL) széleskörű elutasítottságát meglovagolva megszerezte a főváros és a legjelentősebb városok vezetőségét. Egy elemzés szerint majdnem az összes nagyobb város balliberális kézre került, kivételt csupán Kolozsvár és Marosvásárhely képez, ahol a Traian Basescu államfőhöz közel álló formáció jelöltjei győztek, a kincses városban Emil Boc volt miniszterelnök tért vissza a városvezetői székbe. Nem kell különösebb elemzői képesség annak megállapításához, hogy a romániai szavazók kíméletlenül megbüntették a Nemzetközi Valutaalap segítségéért cserébe eddig sohasem tapasztalt megszorításokat alkalmazó kormány gerincét alkotó demokratákat. A terv szerint a kegyelemdöfés az ősszel esedékes parlamenti megméretésen következik be, ezért változtatta meg az új többség villámgyorsan a választási rendszert egyfordulós egyéni választókerületesre. A brit példát követve, a győztes mindent visz alapon működő képlet esélyt sem ad a második helyezettnek, ami azt jelenti, hogy a jobbközép demokratáknak statisztaszerepet szán a bosszúra éhes Szociál-liberális Unió. A balliberális szövetség nagy valószínűséggel kétharmados parlamenti többséget szerez ősszel.

Négy héttel ezelőtt jelentettük a fentieket és máris jelenthetjük a községi választások eredményeként megerősödött baloldal támadó hadjáratának részleteit, amivel a politikai hatalom minden fontos állomását igyekeznek megszerezni. A romániai baloldal nem hasonlítható sem a magyarországi, sem a nyugat-európai baloldalhoz. A szocialista szó és a liberális szó Romániában helyileg értelmezendő, és csak arra szolgálnak a nyugati elnevezések, hogy a hatalomért egymással szembenálló csoportoknak politikai neve legyen. Közös alapjuk a nacionalizmus, aminek esetleg csak a hevületében lehet különbség.

Mindamellett a román politikára a kapitalizmus liberalista irányzatának a gazdasági helyzetben tett kártételei miatt fordult a nép az új kormányhatalomhoz. Amíg Magyarország hasonló helyzetben előre lépett, a román politika a visszarendeződésben keresi a megoldást.

A nyugati országok politikai rendjében meghonosodott baloldaliság keleti másolatában a „szociálliberális” alakzat más tartalommal jelenik meg Romániában, mint ahogy a kommunizmusnak is kifejlődött egy sajátos román változata, amit eltűrt Moszkva, és keblére ölelt az „antikommunista” Nyugat, mint valami bátor ellenállást. Pedig csak az történt, ami lényege, a román nép elfogadja a központi kormányzást, amely az egyént alárendeli a közösség érdekeinek. Ceausescu diktatúrájában elenyészett az eszmei nemzetköziség (ilyen érzés soha nem talált talajra Romániában), de a szovjet típusú pártállam és a román nacionalizmus megfeleltek egymásnak. A román elszenvedi a diktatúrát, személyes szabadságát is alárendeli, ha azt érzi, hogy azzal szolgálja a román nép évszázados együttélési törekvését.

A szociál-liberális kormány – amit nem a nép választott meg, amit az idegen (nyugati) pénzügyi beavatkozás miatti felháborodást kihasználó pártpolitikai taktikázás hozott létre – tudatosan rálépett a Kárpátok Géniusza által kikövezett útra: kielégíti a nép nacionalista igényeit. Alig győzzük olvasni a kormány bátor cselekedeteit, amivel majd megmenti az országot:

Bukarest új, szociál-liberális urai az utóbbi hetekben megváltoztatták a választási rendszert. Leváltották a képviselőház és a szenátus ellenzéki elnökeit, valamint az emberi jogok fölött őrködő ombudsmant, átvették a közszolgálati televízió, illetve rádió vezetését, offenzívát indítottak valamennyi fontos állami intézmény bekebelezésére, sürgősségi kormányrendelettel törölték az alkotmánybíróság feladatai közül a parlamenti határozatok alkotmányosságának vizsgálatát, s elindították a nagy ellenségnek tartott Traian Basescu államfői tisztségéből való felfüggesztését. A Szociálliberális Unió nem is tagadja, hogy az ellenzékbe szorult jobbközép demokraták megsemmisítése a tét, s e szent cél érdekében bármire képes.

Egy kívülállónak úgy tűnhet, mintha legalábbis kétharmados szavazói felhatalmazás erejével cselekedne a minden akadályt szétromboló éppen létrejött párt kormánya. Holott annyi történt csupán, hogy jó néhány demokrata honatya elárulta pártját, politikusi jövőjének folytatása reményében átállt a korábbi ellenség oldalára, és kíméletlenül megbuktatta sajátjait. Azt persze nagyon jól tudják, hogy még sok minden kell a hatalom birtoklásához, ezért nagy sietve elkövetnek minden törvényes és törvénytelen lépést, amivel állandósíthatják a párt kormányzó hatalmát az őszi választásokig, és annak megnyerése érdekében.

*

Viktor Ponta, 40 éves, jogász. Ügyészi tevékenységére 2001-ben felfigyelt Adrian Nastase akkori miniszterelnök, és államtitkárrá nevezte ki. 2004 és 2008 között Gorj-megyei parlamenti képviselő, majd az uniós jogharmonizációt felügyelő tárca nélküli miniszter (2004). 2008-ban újabb parlamenti mandátumot szerzett, a Szociáldemokrata Párt és a Demokrata Liberális Párt nagykoalíciója idején pedig a parlamenti kapcsolattartásért felelős miniszteri tisztséget töltötte be (2008–2009). Traian Basescu 2009. október 1-jén menesztette a belügyi tárca vezetőjét, Dan Nicát, mire válaszul a szociáldemokrata miniszterek – köztük Ponta – kiléptek a kormányból. A Szociáldemokrata Párt 2010 februári kongresszusán a párt elnökévé választották. 2012 áprilisában Basescu kormányalakításra kérte fel, miután a bukaresti törvényhozói testület – ugyanezen a napon – megbuktatta a Mihai Ungureanu vezette kormányt. Május 7-én, a bukaresti törvényhozás két házának együttes ülésén megkapta az új kormány megalakításhoz szükséges bizalmat, és miniszterei még aznap este letették a hivatali esküt az államfő előtt.

Röviddel hivatalba lépése után konfliktus alakult ki közte és Basescu államfő között azzal kapcsolatban, hogy ki képviselje az országot a különböző nemzetközi fórumokon. A kialakult helyzetet tetézte az is, hogy 2012 júniusában Ponta plágiumbotrányba keveredett. Az egyik legtekintélyesebb tudományos ismeretterjesztő folyóirat, a brit Nature azzal vádolta meg, hogy doktori disszertációja felét Dumitru Diaconu és Vasile Cretu munkáiból másolta. A 2003-ban írt, a Nemzetközi Büntetőőbíróságról szóló doktori dolgozat témavezetője egyébként párttársa, Adrian Nastase korábbi miniszterelnök volt. A plágium tényét a romániai Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács is megállapította, és a kormányfő doktori címének visszavonását kezdeményezte, ám a testületet az ülés közben Liviu Pop ideiglenes oktatási miniszter egy rendelettel átszervezte, döntéseit érvénytelennek nyilvánította és megvonta tőle a jogot, hogy a továbbiakban plágiumügyekkel foglalkozzék. Így nyomul Ponta előre azóta is. Látni fogjuk, hogy bánik pártfogóival, mint Nastase és Basescu urakkal.

*

A kőkemény nyomulás egyik legérdekesebb eleme az volt, amikor Victor Ponta miniszterelnök közölte, hogy szakítva a korábbi szokással, ne Basescu menjen az EU-csúcsra, mert ő szeretne elutazni. A román alkotmánybíróság hiába döntött úgy, hogy Basescu joga eldönteni, hogy ki menjen, a kormány egy bürokratikus eljárással megakadályozta a bírósági ítélet hivatalos kihirdetését (kinyomtatását), és így Ponta utazhatott.

A hatalmi harc következő lépése az államelnök kiiktatása. Június 6-án a parlament két házának együttes ülésén – négyórás feszült vita után – felfüggesztették tisztségéből Traian Basescu államfőt. Leváltásáról népszavazást írnak ki július 29-én. A parlament döntése nyomán a referendum kiírásáig tartó időszakban Crin Antonescu, a szenátus liberális elnöke látja el az államelnöki teendőket. Ha a népszavazáson részt vevők többsége Basescu leváltása mellett szavaz, új államfőválasztást kell kiírni. Amennyiben többen szavaznak menesztése ellen, Basescu visszatérhet a Cotroceni-palotába.

Nem ez lesz az első eset, hogy a 2004 óta elnökösködő Basescut a törvényhozás menesztené, és a nép előtt kell megvédenie magát. 2007-ben is így járt, és akkor sikerült neki a túlélés. Akkor a választók többsége inkább marasztalta, ami elég nagy pofon volt az akkori kormánynak, Markó Béla (RMDSZ) akkori miniszterelnök-helyettes bele is bukott. (A magyar többségű megyékben kapta Basescu a legmagasabb támogatást.) A Basescut támogató előző kormány megváltoztatta a népszavazási szabályt, hogy csak az összes választásra jogosult több mint felének a szavazatával lehessen az elnököt leváltani. Ezt a korlátot viszont a mostani kormány máris eltörölte, látni fogjuk, miért.

Ezt követően az alkotmánybíróság került a figyelem középpontjába, a taláros testületnek 24 órát adott a parlament arra, hogy véleményezze a Szociál-liberális Szövetség által kezdeményezett felfüggesztési kérelmet, melyben az alaptörvény megszegésével vádolták Traian Basescut. A kormánypártok egyebek között azt rótták fel az államfőnek, hogy kisajátította a miniszterelnök alkotmányos feladatkörét, állandó társadalmi feszültséget szított, megpróbálta megfélemlíteni a sajtót, és megsértette az igazságszolgáltatás függetlenségét.

Ponta elérte célját, július 9-én érvényesnek nyilvánította a hozzá igazodó (vagy igazított) román alkotmánybíróság a parlament döntését Traian Basescu államfő felfüggesztéséről. Így lehetett Crin Antonescu, a szenátus éppen megválasztott új elnöke ideiglenes államfő. Az alkotmánybíróság közölte: „elhárította a keresetet”, amelyben Basescu az ő és a parlament közötti, alkotmányos jellegű jogi konfliktus megállapítását kérte a taláros testülettől. Az alkotmánybíróság közleménye nem teszi egyértelművé, hogy az alkotmánybírák illetékességüket hárították el, vagy érdemben megvitatták Basescu keresetét és azt utasították el. Kis késéssel a taláros testület közölte is döntését, melyben azonban nem adott egyértelmű választ arra, hogy megszegte-e az alkotmányt az államfő. Igaz, különösebb tétje nem is volt a testület döntésének, a hatalom ugyanis már két nappal korábban csorbította az alkotmánybíróság hatáskörét, kötelező véleményezését konzultatív jellegűvé minősítve, elejét vették tehát annak a helyzetnek, hogy a bírák megvétózhassák a kezdeményezést.

Egy harmadik és negyedik határozatban a taláros testület elutasította az előző héten leváltott két ellenzéki házelnöknek, Vasile Blaga volt szenátusi és Roberta Anastase volt képviselőházi elnöknek az alkotmányossági óvását. ők a leváltásukról szóló parlamenti határozatokat támadták meg.

Az alkotmánybíróság ötödik döntésében alaptörvénybe ütközőnek minősítette azt a törvénymódosítási tervezetet, amely az alkotmánybíróság hatáskörét szűkítené. Victor Ponta miniszterelnök azt nyilatkozta, a kormány nem fogja megsérteni az alkotmánybíróság függetlenségét. Ehhez képest alig egy óra múlva a kormány sürgősségi rendelettel törölte az alkotmánybíróság feladatai közül a parlamenti határozatok alkotmányosságának vizsgálatát. Az alkotmánybíróság működését szabályozó törvényt a parlamentben is ugyanilyen értelemben módosította a szociálliberális kormánytöbbség.

Ponta megmutatta: így kell a pártállami struktúrát visszaállítani a demokratikus kilengésben elpuhult parlamenti pártok ellenében.

*

Tőkés László ki is mondta, úgy értékeli, új szakaszába lépett Romániában a posztkommunista visszarendeződés. Azzal vádolja a romániai baloldalt és „liberálisnak álcázott” elvtársait, hogy újra az egypártrendszer kényszerzubbonyának fogságába akarják hajtani a társadalmat. „Vádolom a magyarországi baloldalt és annak európai képviselőit, hogy – kettős mérce alkalmazásával – tevőleges módon elősegítik a romániai posztkommunista visszarendeződést azáltal, hogy az Európai Parlamentben gátat vetettek a román helyzet plenáris vitájának!” Hozzátette, vádolja az RMDSZ-t, hogy parlamenti tartózkodásával hallgatólagosan támogatta a lopakodó vörös diktatúra visszatértét.

Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is állást foglalt a belföldi helyzettel kapcsolatban, közleményük szerint véget kell vetni a szociálliberális ámokfutásnak, és az RMDSZ-nek is fel kell hagynia azzal a gyakorlatával, hogy „a mindenkori konjunkturális többséghez csapódik”. Az EMNP értékelése szerint mindaz, ami a közelmúltban történt Bukarestben, „alapjaiban kérdőjelezi meg a román baloldal demokratikus elkötelezettségét”, a „parlamenti többség által folytatott hadjárat az önkényuralom és a nemzetközi elszigetelődés veszélyét hordozza”. A hatalmon levők „már a demokratikus változás látszatának fenntartását sem tartják fontosnak”, és az egész ország az elszenvedője a szűk politikai eliten belüli hatalmi átrendeződésnek.

Az egész eljárásnak a kormányzó Szociál-liberális Szövetség (USL) szempontjait nézve derül ki az értelme: a népszavazással el lehet terelni a figyelmet Ponta plágiumbotrányáról, illetve ha Basescu bukik, akkor jó eséllyel a népszerűségi listákat vezető USL adhatja kövektező elnököt is.

Magyarországi lapvélemény szerint a most kilakoltatott román elnök ugyan a mostani román kormányhoz képest rendes demokratának tűnik, de azért róla sem lehet azt mondani, hogy a szilkaszilárd elvek embere. Ő volt az, aki 2009-ben azzal kampányolt Erdélyben, hogy ő a legmegértőbb román politikus az autonómia tekintetében, majd elnökként azzal kérkedett, hogy Orbán Viktor szemébe mondta, hogy szó sem lehet területi autonómiáról Romániában. Basescu szinte minden volt már: kommunista, szociáldemokrata és jobboldali liberális is. A forradalom után Basescu a Nemzeti Megmentési Fronthoz csatlakozott, azt mondta, hogy csak karriervágyból volt kommunista párttag, és hamarosan közlekedési miniszter lett. 2000-ben Bukarest főpolgármesterévé választották, annak ellenére, hogy addigra már volt egy nagy botránya. 1996-ban indult ellene büntetőeljárás, mert a vád szerint áron alul privatizálta a román kereskedelmi flottát. Később a vádat még kétszer elővették, de minden esetben felmentették. Kezdettől azt mondta, hogy az a sok ócskavas sosem ért többet. Basescunak sajátos viszonya van a magyarokkal is. 2009-ben volt olyan kampányszórólapja, amin Orbán Viktorral fogott kezet, miközben 2006-ban azt mondta az amerikai nagykövetnek, hogy „Orbán Viktor Európa utolsó szélsőséges politikusainak egyike, a Fidesz pedig az utolsó szélsőséges párt. Orbán Viktor és a fidesz az etnikai katlan alá akar gyújtani.”

Egyik tizenkilenc, másik egy híján húsz. Vitathatatlan, Basescu egyeduralomra törekedett, és vállalkozásához talált is két olyan miniszterelnököt és kormánykoalíciót, akik szolgalelkűen és zokszó nélkül átsinkófálták neki a hatalmat. Több mint három évig semmibe vette a parlamentet, az ellenzéket, valósággal csúfot űzött vezetőikből, s ha nagy ritkán konzultációra hívta, igyekezett földig alázni őket. Egyedül döntötte el, hogy a fizetések egynegyedét le kell vágni, s tervezte a nyugdíjasok megrövidítését, de az alkotmánybíróság közbeszólt, megvonatta az egészségügytől a pénzt, szétzilálta a szociális rendszert anélkül, hogy megreformáltatta volna. Sajátjait is csak annyira becsülte, amennyire alázatos szolgái voltak, s az RMDSZ-t is csak azért tűrte meg a kormányban, mert rájuk volt utalva. Kiszámíthatatlan viselkedésével magyarázható az is, hogy Ungureanu bukása után Victor Pontát jelölte miniszterelnöknek. Csak találgathatjuk, milyen okból, milyen elképzeléssel, kiknek a megregulázásáért. De mint láttuk, törököt fogott.

*

Az Európai Parlament plenáris ülésén vita alakult ki a képviselőcsoportok között arról, hogy sürgősen napirendre kell-e venni a román helyzetet. A legnagyobb frakció, a kereszténydemokrata–konzervatív Európai Néppárt a sürgős tárgyalás mellett kardoskodott, a többi nagy képviselő-csoport, köztük a román kormányt alkotó pártok képviselőit is soraikban tudó szocialista és liberális frakció azonban nem járult hozzá ehhez. „Úgy nézzük Romániát, mint bármely más EU-tagállamot. Eddig nem láttuk, hogy sérülnének az EU-s jogszabályok és értékek, ezért nem látjuk szükségét a fellépésnek jelen szakaszban” – írta közleményében Hannes Swoboda. Az európai szocialisták korábban három határozatot is elfogadtattak a magyar kormány intézkedései miatt, de most úgy látják, nem kellene beavatkozni a bukaresti politikába. „Ez egy olyan döntés, amelyet a román népnek kell meghoznia, mi nem vehetünk részt ebben” – írta az S&D frakcióvezetője. Ezt nevezzük elvtársi szolidaritásnak.

Összegezésül mondhatjuk, a magyarok számára rossz irányba mennek a dolgok Romániában. Nemcsak a kormány miatt, de a még mindig legerősebb magyar párt miatt is. Erről a Bukarestben élő Szőcs Levente ad ismertetőt, aminek utolsó bekezdése így hangzik:

Nagyon durva az, amit a szoclibek Romániában művelnek. A sok korrupt, maszatoló, bőrét védő, egymásnak falazó gazember a parlamentben néhány éve egyszer már fel akarta függeszteni Basescu-t. Nem sikerült. Basescu fényes győzelmet aratott. Az RMDSZ is mindhiába buzdította ebbe az irányba a szavazóit, a magyar többség által lakott megyék voltak a legjelesebb Basescu-párti térségek, az RMDSZ nagy leégésére! Ez a meghasonulás magyarok és RMDSZ között a rákövetkező elnökválaszáson is bekövetkezett, amikor a magyar lakosság épphogy nem az RMDSZ által pártolt vörös Geoana-t választotta, hanem Basescu-t. De mégis, miféle dolog ez? Basescu-t a nép többsége az ország elnökévé választotta, méghozzá kétszer is; a korábbi elmozdítását célzó referendumot nagy arányban ellenezték; most azonban 2–6 ezer szavazatot kapott szenátorok próbálják ismételten eltávolítani azt, akire már három alkalommal is milliók szavaztak. Jó, hogy nem indítanak minden félévben újabb szavazást: maradjon vagy menjen az elnök.”

Ezt a jelentésekből és véleményekből összeállított tájékoztató írást az Erdély Ma, július 8-i számában közölt olvasói hozzászólás idézésével zárjuk:

Nagyon meg fogja ezt még bánni a román nép. Én sose voltam Basescu-kedvelő, de meggyőződésem, hogy a mostani helyzetben józanul gondolkodó ember nem szavaz az elnök menesztése mellett, hacsak nem tagja az USL kiéhezett sáskahadának, amely mindent letarol majd, és szuper-korrupt Ukrajnává zülleszti majd az országot vagy hacsak nem az RMDSZ öncélúvá terebélyesedett, megélhetési klientúrájának a szereplője.”

neményi.net/magyartudat.hu

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás