Traian Basescu felfüggesztett román államfő az alkotmánybíróságnak, Európának és az erdélyi magyaroknak köszönheti, hogy visszatérhet hivatalába, miután a leváltásáról rendezett népszavazáson a részvétel – 750 ezer szavazó híján – nem érte el az érvényességi küszöböt. Egyébként hét és félmillió ember voksolt leváltására, az országban élő választók fele, az urnákhoz járulók 88 százaléka, úgyhogy küszöb nélkül esélye sem lett volna megúszni a leváltást.
Más kérdés, miért kellett egyáltalán megmérni most a népszerűségét. Egy elnöknek a rendes elnökválasztáson kell népszerűbbnek lennie ellenfeleinél, és ha azt megnyeri, ötéves munkaszerződést kap. Ezt a szerződést nem kellene menet közben felrúgni, csak azért, mert közben megcsappant a népszerűsége, és ma nem ő nyerné a választást.
A jobbközép Demokrata Liberális Párthoz (PDL) közel álló Basescu távolról sem ártatlan áldozat ebben a történetben. Politikai ellenfeleinek egyike, a szociáldemokraták vezére, Victor Ponta miniszterelnök azt állította róla, hogy nincs Basescunál megosztóbb személyiség a román politikában – és ezzel a kijelentéssel nehéz vitatkozni.
Basescunak lételeme a konfliktus, és tulajdonképpen maga provokálta ki az ellene indított hadjáratot. A miniszterelnök szerint legalábbis ő küldte a Nature szerkesztőségéhez egyik elnöki tanácsosát Ponta doktori disszertációjával és azokkal a könyvekkel, amelyekből azt összemásolta. A plágiumváddal sarokba szorított kormányfőnek így nem igazán maradt más eszköze széke megmentésére, mint az ellentámadás.
Feltételezhető, hogy mindebben volt némi számítás is, tekintettel arra, hogy Basescu népszerűségével együtt a válság idején kormányzó, drasztikus megszorításokat hozó PDL népszerűsége is drámaian megcsappant. Elképzelhető, hogy Basescu annak reményében bízta meg kormányalakítással, majd kezdte provokálni politikai ellenfelét, hogy az ellene indított hadjárat során, áldozati szerepkörben visszaszerezhesse az elvesztett népszerűség egy részét maga és pártja számára.
De ha nem is lenne Basescuban annyi ravaszság, mint amennyit a PDL városi legendái tulajdonítanak neki, tény, hogy sok reménytelennek tűnő helyzetből győztesen keveredett ki. Ezúttal az alkotmánybíróság, Európa és a magyarok segítségével.
Az alkotmánybíróság ahhoz kellett, hogy meggátolja az érvényességi küszöb eltörlését a népszavazási törvényből. Erre volt már példa 2007-ben, Basescu első felfüggesztésekor, amikor a PDL-n kívül minden parlamenti párt (kormányoldal és ellenzék) összefogott Basescu ellen. A parlament akkor is eltörölte a küszöböt, de az alkotmánybíróság (akkori összetételében) ezt nem minősítette alkotmányellenesnek. Basescunak 2007-ben nem volt szüksége küszöbre, az akkori népszavazáson nyolcmillió választó közül hatmillió a visszatérésére szavazott.
A küszöböt a PDL – kormányzása utolsó hónapjában – 2012 tavaszán állította vissza, természetesen azért, hogy megvédje vele Basescut a leváltástól.
Ez azonban kevés lett volna a kormányzó Szociál-liberális Szövetség (USL) Basescu-ellenes rohamának megfékezéséhez. Az USL – miután házelnököket cserélt le, ombudsmant váltott le, sürgősségi rendelettel módosított olyan törvényeket, amelyek egyébként a parlament napirendjén is szerepeltek – elsőre nem akarta lenyelni azt, hogy kilenc idősödő alkotmánybíró el akarja akasztani a leszámolás fiatalos lendületét.
Ehhez kellett Európa.
Az egyébként roppant magabiztos Victor Ponta miniszterelnököt az államfő felfüggesztése utáni héten Brüsszelbe rendelték. Nem tudni, mit mondhatott neki José Manuel Barroso bizottsági elnök a zárt ajtók mögött, de Ponta már az alkotmánybíróság függetlenségének és döntései betartásának meggyőződéses védelmezőjeként tért haza Brüsszelből.
Az USL kénytelen volt törvénybe iktatni, hogy a július 29-ei referendum csak akkor lesz érvényes, ha a polgárok többsége leadja voksát.
És talán még ez sem mentette volna meg Basescut, ha a magyar választók nem döntenek a távolmaradás mellett. Igaz, hogy az az 570 ezer voks, amelyet a magyar pártok a júniusi önkormányzati választáson kaptak, kevesebb, mint az a 750 ezer szavazat, amely az érvényességi küszöb eléréshez hiányzott, de könnyen elképzelhető, hogy egy szoros eredmény esetén az USL még elő tudott volna teremteni valahonnan néhány tízezer szavazatot.
Ilyen látványosan még sosem különbözött a magyar választók viselkedése az ország többi részétől, és csak találgatni lehet, hogy ez mivel magyarázható. Az USL-s politikusok Orbán Viktor miniszterelnök „beavatkozását” kárhoztatják, mert ez a magyarázat azzal az összeesküvés-elmélettel is összecseng, hogy az erdélyi magyarság Magyarország ötödik hadoszlopa, amelyet dróton rángatnak Budapestről.
Mások úgy vélik, a magyaroknak egyszerűen szimpatikus Basescu, de legalábbis kevésbé ellenszenves, mint az Iliescu-Nastase ideológiai vonulathoz tartozó Victor Ponta és az általa vezetett Szociáldemokrata Párt.
Ami a folytatást illeti, kétséges, kinek hozott több szavazatot ez a történet. A Basescu által „államcsínynek” nevezett időszakban, amikor az USL hibát hibára halmozva vonta magára a civilizált Európa kritikáit, nagy valószínűséggel csökkent az USL népszerűsége, de most Basescu is kockára tette a választók maradék szimpátiáját azzal, hogy az egyértelmű elutasítás dacára sem mond le.
Romániában tehát elhúzódó politikai háború várható, legalábbis az őszi parlamenti választásokig. Mindkét fél megbékélési készségét bizonygatja ugyan, mert tudja, hogy a választóknak elegük van az örökös csatározásokból, de a megbékélni akarás üzenete mindkét félnél csak arra való, hogy a másik felet hibáztathassa az elhúzódó és egyre gorombább háborúskodásért.
vajma.info/magyartudat.hu