![](https://magyartudat.com/wp-content/uploads/ne-feszitsd-tul-ahurt-mert-szakad-ceausescu-hazaspar-kivegzese.jpg)
Fotó: Think
A végzet 1989. december 25-én mégis utolérte a kegyetlen zsarnokot és feleségét.
Az indulat érthető, hiszen Nicolae Ceausescu a legszemetebb diktatúrák egyikét építette fel, és mindezt önerőből, hiszen 1958-ban Romániából kivonták a szovjet csapatokat.
A keleti szomszédot 1965-től vezető „Conducator” csak a saját feje után ment.
Önnönmagát a „Kárpátok géniuszának”, az „eszmék Dunájának” tartotta, és szerényen azt állította magáról, hogy „ilyen ember minden ötszáz évben csak egy születik”.
Ezek után okkal gondolhatta megérdemeltnek, hogy államköltségen jegesmedvéket hozasson Romániába, mikor megunta a helyi mackókra lövöldözést.
De nemcsak a medvék, hanem az ember, az igazság és a jövő, vagy tételesen kétezer falu is csak annyit számított neki, mint szavannán vadászó oroszlánnak az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése.
Hatalma megingathatatlannak tűnt, védték a secusok fegyverei.
A Steaua Bucuresti 1986-ban BEK-et nyert.
Románia egyetlen szocialista államként visszafizette minden államadósságát, miközben a nép nyomorgott.
Ceausescu még a világ legnagyobb parlamentjét is felépítette, továbbá egy luxusstadiont a szülőfalujába, és minden problémát a külföldi rágalomkampány hazugságainak nevezett.
A végzet 1989. december 25-én mégis utolérte a kegyetlen zsarnokot.
Az egész az utolsó beszéde kifújolásával kezdődött, amely után az állami tévé jobbnak látta, ha félbeszakítja a közvetítést.
Nem sokkal később a rögtönítélő katonai bíróság bűnösnek mondta ki feleségével együtt, s azonnal lelőtték a kettőst.
Nem volt fellebbezés, komolyan vehető tárgyalás, csak bosszú. És hát nem sokat segít egy demokrácián, ha ilyen akcióval nyit.
Még akkor sem, ha a felkelés egyértelműen Ceausescu ellen tört ki. Nem elsősorban a szabad választásokért, hanem a szocializmus megismert formájának eltiprásáért.
Merthogy annak annyi köze volt az eszméhez, mint jamaicai bobcsapatnak a globális felmelegedéshez.
Erre az eseményre emlékszünk.
Pedig mikor 1989. december 22-én a románok Petőfije, Mircea Dinescu bejelentette: a diktátor távozik a hatalomból.
A hír hozzánk is megérkezett a Panorámán át.
A felvilágosult nyugati értelmiség már arról álmodozott, hogy kelet Párizsában nemsokára még a hajléktalanok is latte macchiatót kérnek presszó helyett és a stoptáblák is avantgárdok lesznek, olvasható itt.
Ehelyett a neosztálinista diktatúrát lebontották, és a demokratikus rendszerben a csúcsra jutottak a diktatúrában szocializálódott káderek.
De ez már másik sztori, ami azután jött, hogy kivégezték a Ceausescu házaspárt.
Magyar Tudat
Még mindig őrzöm azt a VHS felvételt arról a napról…
„Románia egyetlen szocialista államként visszafizette minden államadósságát”
Ez ugyanakkora állami baklövés mint a fizetésképtelenség,
mindkettő a vezetés alkalmatlanságát, a gazdasági csődöt jelzi.
Más felől a kommunista diktatúra egy verziója volt a sztálini mellett.
Érdekes lett volna egy nyílt tárgyalás a középkori megoldás helyett, bár lehet kimentik.