Csaba Atilla legkisebbik fia volt.
Mint minden kultikus személyről,így róla is mondák keletkeztek,ám ne felejtsük el,minden mondának valós alapjai vannak.
Egy biztos,a Székelyek az Ő hunjaitól származtatják magukat.
Amikor Attila, a világverő hun király meghalt, a nyugati népek még jobban reszkettek, mert a fiaitól
kezdtek félni.
Attilának annyi fia volt, hogy meg se lehetett őket számlálni.
Mindenki azt hitte, hogy utána az egyik fia fog uralkodni.
De a ravasz német fejedelmek, különösen Veronai Detre és társai addig ármánykodtak, míg Attila fiait
egymás ellen nem fordították.
A német fejedelmek Aladár pártjára álltak, mert ő Krimhilda német
fejedelemasszonytól származott, de a hunok Csabát pártolták, aki
a görög császár leányának fia volt.
Mindkét fiú uralkodni kezdett, – végül a kard döntött közöttük.
Az első ütközetben Csaba győzött.
Ekkor Aladár nagy sereget gyűjtött, és Csaba népét Szikambria
közelében megtámadta.
Két álló hétig folyt a küzdelem.
Végül Csaba seregét úgy legyőzték és szétszórták, hogy Attila fiaiból és a hunokból csak nagyon kevesen
maradtak meg.
De ebben a csatában, amelyet a hunok Krimhilda csatájának neveztek, rengeteg német vér is elfolyt.
Ha a németek nem szégyellnék, és őszintén szólnának róla, elmondhatnák, hogy a Dunából több napon át
sem ember, sem állat vizet nem ihatott, mert a folyó Szikambriától egészen Potenciána városáig kiáradt a
vértől.
Telt-múlt az idő, sírba szállottak a hun vitézek és már az unokáik hordták a fegyvert, amikor a
szomszédos népek nagy sereggel támadtak a székelyekre.
Késő éjszakáig folyt a harc, és már-már elveszett a székelység, amikor csoda történt.
Az égboltozat Tejútján, amelyet Hadak Útjának neveznek, egy lovas csapat jelent meg.
A csapat élén Csaba királyfi vágtatott, aki a holtak szellemét új csatára vezette.
Az égből leszállt csapat az ellenséget elsöpörte, aztán a hadak útján némán visszatért a magas égbe.
A székelyek pedig híven őrizték az erdélyi határt, s ez a maroknyi nép századokon át erős hittel várta a
magyar testvérek bejövetelét.
Amikor meghallották, hogy a magyarok Szittyaországból elindultak, és Pannóniában akarnak letelepedni,
nagy örömmel elébük siettek.
A találkozásnak a magyarok is megörültek és ma is él a hagyomány a magyar nép lelkében, hogy Attila
földjét, Attila örökét foglalták vissza.
Erdély őrzése pedig azóta is székelyekre hárul.
A címlapon Csaba királyfit ábrázoló szobor Blaskó János alkotása. Zalaegerszegen látható.
Csaba Királyfi
Attila százezer vitéze Attila halála után letelepedett az ott lakó testvér székekbe.
Pár ezren, bizonyossan visszamentek Szittyaországba, de ujra hallunk felőlük az avarok (A+VÁR) emlitésénél.
Miután igen sokan telepedtek le a már meglévő, a már ottlévő székekbe, sőt új székeket is létesitettek, HIT-ük és TUD-ásuk fennmaradt évszázadokon keresztül.
Ez a hit és tudás a mai napig él az erdélyi székelyeknél és a mai Székelyföldön. (SZÉK+HELY).
A székelyek mindig is úgy tudták és tudják ma is, hogy ők Csaba királyfinak, Attila legkisebb fiának leszármazottai.
(Tudom azt, hogy magyar történészeink csoportokra oszlanak ebben a kérdésben is, egyesek szerint volt Attilának az ilyen nevű fia, mások szerint nem volt stb., stb., és költöztetik a történelem könyvekben a székelyeket Nagy Magyarország belső területeiről a határokra, ilyen és olyan nevű királyaink alatt, határvédő szerepek betöltésére, de adósok maradnak annak magyarázatával, hogy vajon miért voltak ők, a székelyek, kiválóbbak a többinél, hogy őket tették a határok őrzésére?)
Igy is van, mert minden SZÉK fia beolvadtak az őket megszálló idegen nyelvű katonaság, vagy nép fiaiba, keveredtek velük és X-ik leszármazottjuk már nem is tudta azt, ő magyar, mert ha figyelmessen nézzük, láthatjuk azt, hogy Noétól kezdve-kezdetben csak az Araráttól délre eső területek SZÉK-eink magyar nyelve és népe hígult, keveredett és semmisült meg teljesen a magyar nyelvet beszélők számára, később az Araráttól északra eső területek SZÉKeivel, és még későbben a teljes Ázsia és Európa, a teljes föld, míg napjainkban az egész föld területén találni magyarokat, kik igy-úgy még magyarul beszélnek, de már nem élnek SZÉKekben, és minden SZÉK-ét élveszve találjuk, az utolsó természeti határaitól is megfosztott Magyarország magyarjait, tíz milliót, kik magyarul beszélnek még – de e nagy turista “hadjárat” hatására igen hígul drága magyar nyelvünk ajakukon, és találjuk magyarul beszélő testvéreinket a Magyarország határaihoz simulva, kik már csak a családi körben beszélhetnek magyarul, de mindennapi kenyerük “nyelve” idegen nyelv.
Utolsó napjainkban is élő SZÉK-ünk a Székelyföld, Jáfet fiainak a leszármazottai, kik feldúsultak Csaba királyfinak és vitézeinek vérével, hogy át idők végéig kitartsanak.
Mentették évezredeken keresztül drága magyar nyelvünket és még ma is legdrágább kincsünk, magyar nyelv őrzői ők.
Kettős szerep hárult rájuk, mióta ember, felvette a világvallások valamelyikét, vagy a szekták valamelyikét, mert ezzel a cselekedetével elfordult Sém fiainak leszármazottaitól, kik egyedül, mint papok, mint az Úr papjai (“Áldott az Úr, Sémnek Istene”) voltak hivatva arra, hogy őrizzék az Úr nyelvét.
A Székek fiai közül, ma már az utolsó Szék is nyelvével együtt VÉGVESZÉLY-ben van, most teljesedik majd be a HIT-ük, mely szerint Csaba királyfi eljön a hadak útján és megmenti népét.
E HIT bekövetkezését János Patmosz (P+T+M+ŐS) szigetén a következőképen látta:
“És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga.
És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.
És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve.
És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját.
És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.
És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jőjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára;
Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok űlőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.
És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül vala és az ő serege ellen.
És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének:
A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, a mely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind megelégedének azoknak húsával.”
Jel.19:11-21
Most már úgy érthető a hunok és avarok lóval való temetkezése és valamennyi lovas sír Európa és Ázsia földjén, de még csak az említetteken, hanem bárhól a földön.
Tudták Jáfet leszármazottai, hogy ők miért vannak a földön, hogy ők a HAD FI-k, és megis mondták ezt a császárnak, mikor az ezt kérdezte, hogy miért olyan kegyetlenek a keresztények iránt. Bulcsú és Lél kapitányoktól, mi volt feletekük?
“Mi a legfőbb Isten bosszúja vagyunk, tőle küldve ostorul hozzátok.
Ti akkor fogtok el bennünket és öltök meg, mikor mi megszűnünk titeket üldözni.
Mire a császár azt mondta nekik: Válasszatok magatoknak halált, amilyet akartok!
Lél igy felelt: Hozzátok ide kürtömet, amelybe előbb belefúvok, aztán felelek neked.
Odavitték a kürtöt és a császárhoz közeledve, mikor nekikészült a kürtfúvásnak, erősen homlokon vágta a monda szerint a császárt, kit egy csapással megölt.
S azt mondta neki: Előttem fogsz menni és szolgálni fogsz nekem a másvilágon.”
Nem félt a haláltól, sem ő, sem társai, sem ősei, sem útódai, mert magyarok voltak, magyarul beszéltek és magyar nyelv elvont szavai bizonyítékok a “másvilág” létének.
Kívánságuk volt Jáfet fiainak az volt, hogy lóval, saját lovukkal temessék őket el, valamint harci eszközeikkel, mert tudták azt, hogy vissza kell jönniük, vissza fognak jönni lóval és karddal, hogy megfizessenek ellenségeiknek, ellenségeinknek.
Szimbólum, mondják e világ vallásainak papjai Jelenések könyvében leírtakra, de nem szimbólum, mert a LÓ és Édenkert állata és most újra egy teljes könyvet lehetne csak erről írni, kezdve a teremtéssel, az édenkerti állatok formálásával, szerepükkel ott és a kiűztetésé után, felhasználásukkal, a magyar ember szeretetéről lovával szembe, a huszárokról (ŐS+ÁR, melyek nem tízes, hanem húszas csoportokba voltak álltival) harcmodorukról, ruháiról, csintevéseikről stb., stb., stb., és ez is mind a mienk magyaroké.
Ki állhat ellent e seregnek, mely már a HAD-ak Út-ján áll és vár az eljövetelre?
Sajnos csak igen röviden, de igyekeztem bemutatni Jáfet és leszármazottainak szerepét és történelmét.
Ezzel elérkeztem Sém és leszármazottainak bemutatásához.