Az eltelt pár hónapban rengeteg elemzést, magyarázatot olvastam saját magunkról felvidéki magyarokról, hogy miért is vagyunk önpusztítók. Itt mindjárt meg is jegyezném nem ilyen formában, nem önkritikák gyakorlásával, hanem csak úgy szépmagyarosan a másikra próbáljuk ráhúzni a vizes lepedőt. A politikusaink azt gondolják ők a zenészek és mi pedig a botfülűek. Azt mondják nekünk a nézőtéren a helyünk, ők majd muzsikálnak nekünk. A zenészélésükkel csak az a baj, hogy pár éve már nagyon hamisan szól és csak jobb hiányában hallgatjuk, félfüllel. A kármentő mögött ott vannak azok is akik beszélnek, de sohasem mondanak semmit sem, a pellengérre pedig azok kerültek, akik mondanak, de nem figyelnek rájuk. Persze aztán ott van a harmadik legnagyobb csoport, a hallgató nép, amely érthetetlenül figyeli, hogy az össze-vissza beszélő politikusaink miért is akarják a vesztüket. Pedig ők semmit mást nem akarnak csak magyarként születni, magyarként élni és az ősi földbe magyarként visszatérni. Megjegyezném én magam is rengeteg kritikával éltem a politikusaink irányában, de mindig igyekeztem konkrét lenni, mi nem tetszik és igyekeztem mindig javaslatokkal is élni. Nehogy úgy nézzen ki a dolog, hogy csak a hibákat keresem, de közben nem merek saját véleményt, ami a bajaink orvoslását illeti megfogalmazni. Általában ez a MKP-s és a Hídas médiákban(más nincs, a civil szférának nincsen saját médiája) a válaszreakció vagy lenézés, lesajnálás és sértegetés volt, manapság már beérik azzal, hogy évek óta teljes hírzárlat alá vették a javaslataimat, írásaimat, megmozdulásaimat.
Ma két írást olvastam Balassa és Mihályi tollából (felvidek.ma), ahol az egyik a memorandumát próbálja népszerűsíteni (megj. tartalmilag minden rendben van, magam is aláírtam, csak ilyen már sok született és semmi sem történt), a másik a szokásos propaganda szöveggel jött, aminek tartalma még akármennyire is valós, de dobpergéssel madarat még nem fogott senki sem, a négy fal között sem. Ahhoz ki kell menni, ha kell az utcára, rétre, az emberek közé. …… És ilyen az utóbbi 22. éveben nagyon sok volt, csak az igazi tettek maradtak el.
Most inkább egy kicsit más szemszögből közelíteném meg a százéves bajainkat. Mint mindig a végén megfogalmazok egy ésszerű javaslatot (bizonyára az említett médiák megint magamutogatással fognak megvádolni, de ezt is vállalom az igazmondás ennyit megér), ami segíthetne ebből a kaotikus állapotokból, amiben a felvidéki magyar politikum szenved, egy fénysugár formájában kiutat mutatni.
Jó lenne, ha végre ne azt néznénk, hogy mi volt este lefekvés előtt, ki kinek farkasa volt, hanem közösen kiáltanánk másnap.
Jó reggelt, Fölvidék! Jó reggel, felvidéki magyarság! Jó reggelt, tenni akaró polgárok! Jó reggelt, ma csakis az igazat fogom mondani! Jó reggelt, ma kezdjünk mindent új-lappal, ami a megmaradásunkról szól majd, hisz mindannyian ezt szeretnénk. Ezt kiabáljuk közösen, ennek van értelme, de a mellébeszélést, hagyjuk meg a tegnapnak. Ma új kihívások, új akarat mezsgyéjén tegyük a dolgunkat a saját idősíkunkban.
Hogyan tovább? Összhangban a belső meggyőződésünkkel csakis az igazat mondva legyünk nemzeti közösségünk prófétái, akik nem mások érdekeit, hanem a közösségünkért és megmaradásunkért fognak beszélni, cselekedni. Az egyén erkölcsi kötelessége arra törekedni, hogy az igazmondás segítségével olyan kedvező légkört teremtsen, amelyben félelem nélkül és határozottan oldhatjuk meg a ránk nehezedő gondokat. II. János Pál is kitért arra, hogy az igazmondás a társadalom és a gazdasági élet számára is nélkülözhetetlen erény (CA 27), s a politikában alapvető, objektív erkölcsi követelmény (VS 101).
Nos kedves MKP-s és Hídas politikusok, a civil szférában és az említett pártok segédszervezeteiben tevékenykedők, tenni akarók(?) elég megfogadni II. János Pál gondolatait és eszerint cselekedni.
Holnap reggel ébredjünk és kiáltsunk egy nagyot az ég felé: Jó reggelt, Fölvidék! Jó reggelt, felvidéki magyarok! Majd tegyük a dolgunkat a múltat magunk mögött hagyva, csakis az igaz szó erejével.
Bósza János
magyartudat.hu