Fotó: Elismondom
A Városliget szélén, a Damjanich utca tengelyében kezdődött meg a templom építése.
A templom alapkövét 1925-ben rakták le, a tényleges munkálatok 1926 nyarán kezdődtek Kotsis Iván tervei alapján.
Az épület, amely a budapesti Városliget szélén, a Dózsa György úton állt, 1820 négyzetméter volt, kupolás, erősen
emlékeztet a jeruzsálemi Szent Sír templomára.
Tornyát, egyedülálló módon a Szent Korona másolata díszítette.
Az első plébános a Regnum Marianum Közösség házfőnöke, Shvoy Lajos székesfehérvári püspök lett 1927-től 1928-ig.
A közbeszédben így lett a templom a Nagy Regnum, a kápolna a Kis Regnum.
Shvoy Lajos utóda már nem regnumi atya volt, így a közösség és a plébánia elvált egymástól.
Gróf Mailáth Gusztáv támogatásával készült el a templom, dél-francia stílusban (pénzhiány miatt a harangtorony nem készült el).
1931. június 14-én szentelte fel Serédi Jusztinián hercegprímás.
A Regnum Marianum templom helyén épített tribün, a fölé magasodó Sztálin szoborral
1951-ben Rákosi Mátyás, Sztálin születésnapjára szánt ajándékként építtetni kezdte a nagy felvonulási teret, a
templomot pedig lebontásra ítélték.
Ebben az is szerepet játszhatott, hogy a templomot az 1919-es kommün bukása után építették, és ezt a gondolatot
megörökítették az alapkő letételénél és a benne elhelyezett dokumentumokban.
Emberek élőlánca próbálta megakadályozni a pusztítást, ám az ÁVH tagjai szétoszlatták a tömeget, és a templomot
felrobbantották.
Az ingoványos területen beton cölöpökre épült vasbeton szerkezetű templom bontása több mint fél évig tartott és
csak katonai segédlettel, robbantásokkal sikerült porba tiporni.
Ifjú regnumisták, köztük Hajnal György atya, követték a maradványok sorsát és figyelték azok nyughelyét
A templomnak még a nyomait is igyekezett eltüntetni a szocialista kultúrpolitika, fényképeit még az építészeti
szakirodalomban sem engedték megjelentetni, mintha nem is létezett volna.
A lerombolt templom helyét hamarosan elfoglalta a szocialista dísztribün és a Sztálin-szobor (amit később, 1956-ban
ledöntöttek), majd a Magyarországi Tanácsköztársaság emlékműve. A Sztálin-szobor és a tribün a mai Városligeti fasor
tengelyébe épült.
Vörös József
Magyar Tudat
Pekingben van egy olyan metrómegálló, hogy „Szerzetes-templom”.
Miután földig rombolták a történelmi épületüket,
metró-megálló lett a helyén, a túristák nagy bosszuságára.
De több nagy áruházukon is látszik a patinás múlt egy kis részlete.
Ma már bánják a néhai rombolást, ma ez kiváló üzlet is lenne,
mint a szerencsésen megmaradt „Menyország templom”,
vagy a „Tiltott város”. Pedig kommunista ország még ma is.
Angliában a „tudoros ” Thomas Cromwell (nem az Orivel !),
rombolt le templomokat az egyházi vagyon bekebelezéséért,
aztán lefejeztette a saját főnöke. Ma is dühösek rá az amúgy
minden hagyományukat megörző britek.
De ismerünk a történelemből olyan korokat, helyeket
ahol egész országokat tüntettek el és még át is keresztelték
azokat más névre, volt amelyeket sikerült visszarendezni,
de volt ami örökre eltünt, esetleg geológiai maradványok
emlékeztetnek, hogy valakik éltek ott.
Nálunk a teljes hazai építészet van már lerombolva,
mindenki veszteségnek fogja fel a karbantartást,
felújítást. Az épület tulajdonosok alig várják, hogy hotel, bank…
legyen a helyén, ehhez partner minden mai szervezet.
Köszönöm a továbbítást.
A fenti bejegyzés az én „művem” lenne, csak elírtam a „szerzőt”.