(Forrás (kép): 1950. Hortobágy Kilenclyukú híd. Fortepan
A szájhagyomány szerint.
Történt egyszer, hogy Rózsa Sándor, a hírös betyár éppen a hortobágyi csárdában mulatott, amikor jött a hír, hogy pandúrok közelednek.
Rózsa Sándor felpattant a lovára és át akart kelni a folyón, de híd híján nem tudott.
Ezért kilenc szeretője állt a vízbe és borult egymás nyakába.
Így tudott egyik partról a másikra vágtatni és megmenekülni.
A hortobágyi Kilenclyukú híd igaz története:
Debrecen városa 1827-ben elhatározta, hogy a Pest-Buda és Bécs felé évszázadok óta fontos kereskedelmi és marhahajtó út mentén álló, akkor már 130 éves régi fahidat lebontják és helyére új kőhidat építenek.
Érdekesség, hogy ez a 19. század eleji „projekt” volt az egyik első ismert közszállítás (mai szóhasználattal: közbeszerzés) hazánkban.
A kőhíd építése nem volt zökkenőmentes.
Ugyanis egyszer a királyi kamara vonta vissza az engedélyt, másszor az építőmester és a kőfaragók között mérgesedett el a viszony. Aztán előfordult, hogy a kiváló minőségű tokaji kockakövekkel megrakott hajó a kikötőben elsüllyedt.
Povolny Ferenc egri építőmester „kilenclyukú” tervei alapján végül 1833-ra készült el a történelmi Magyarország máig leghosszabb és legszebb közúti kőhídja.
„Debrecennek van egy vize,
Kinek Hortobágy a neve.
Arra van egy kűhíd rakva,
Kilenc lyukra van állítva.”
(népdal részlet)
Mihaliczkó Mihály
Magyar Tudat
