![](https://magyartudat.com/wp-content/uploads/csana1.jpg)
Szegedi Csanád, a Jobbik volt alelnöke interjút adott a párthoz közeli barikad.hu portálnak, amiben elismerte, hogy anyai ágon zsidó felmenői is vannak. Szegedi az őt ért támadásokra reagált ezzel: a volt alelnököt az elmúlt napokban több jobboldali hírportálon is kritizálták származása miatt, a liberális fősodor meg kivárt pár napig, hogy aztán a klasszikus oszd meg, és uralkodj alapján ők profitálhassanak a Szegedi-ügyből. Szerdára már minden jelentősebb orgánumon megjelent az eset, a cionista irányultság erőssége függvényében. Arra viszont senki sem gondolt közülük, hogy a történet közreadásával saját maguk ütik a legnagyobb rést falukon. Azzal, hogy a minden megnyilvánulásában antiliberális, antiglobalista, magyarvédő Szegedi Csanád zsidó származását hangsúlyozzák, darabokra törtek egy általuk festett képet. A zsidó Szegedi neveltetése, tanulmányai, önképzése alapján és segítségével választotta a magyar identitást, ennek népszerűsítésének egyik meghatározó személyisége lett. Itt a lényeg, amit eddig a hiperliberálisok privilegizáltak maguknak: a választás szabadsága. Ez elfelejtődött, illetve szándékosan kifelejtődött a liberális kelléktárból azon megközelítés szerint, hogy mi van akkor, ha egy zsidó származású ember nem a kozmoliberalizmust, hanem az egészséges magyar tudato választja ?
Szegedi anyai családfájáról néhány hete egy hírportál közölt részleteket, hangsúlyozva, milyen névmagyarítások fordultak elő a család múltjában.
Az ügy hátterében valószínűleg a Jobbik borsodi belháborúja áll. Áprilisban kizárták a Jobbik frakciójából Endrésik Zsoltot, a párt korábbi Borsod megyei elnökét, mert egy belső vizsgálat szerint Endrésik pártügyeket szivárogtatott ki a hvg.hu-nak. A hvg.hu írt többek között arról is, hogy az Endrésik vezette megyei elnökség lemondott, mert elegük volt Szegedi Csanádból. A cikk szerint az EP-képviselőként dolgozó Szegedi döntően befolyásolta a párt ügyeit Borsod megyében, ez ellen lázadtak fel Endrésikék. Endrésiket májusban a pártból is kizárták egy társával, Kisgergely Andrással együtt.
A Szegedi ellen indult internetes kampány nem volt sikeres, a vasárnap tartott tisztújító választmányi gyűlésen az EP-képviselőt 92 százalékos többséggel megválasztották a Jobbik Borsod megyei elnökévé.
Szegedi a interjújában elmondta, hogy másfél éve karaktergyilkossági kísérlet zajlik ellene, de valójában Vona Gábor a célpont, csak előbb a pártelnök támaszait akarják „levadászni”. Zsidó felmenőiről azt mondta, hogy nem tudott róluk, és az új információknak még ülepedniük kell, de a Kárpát-medencében soha nem a származás számított, hanem az, hogy ki hogyan viszonyul a magyarság ügyéhez. „A magyarság mindig vállalást jelentett és nem valami faji felsőbbrendűséget” – fogalmazott.
A Szegedi-ügy kapcsán vissza kell térnünk a liberál-kommunista réteg által fasiszta diktátornak kikiáltott vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó személyéhez. Az emléke ellen folyó gyűlölet- és hecckampány tetőpontján érdekesnek tűnő megállapításokat tett Turbucz Dávid történész az mno-nak adott interjújában. Turbucz leszögezte: Horthy szerint kétféle zsidó létezik: a jó zsidó és a rossz zsidó. A jó zsidó az, aki hasznos tagja a társadalomnak, a gazdasági életben, a sportban, a művészetekben, stb. olyan szerepet tölt be, ami öregbíti az ország hírnevét. A rossz zsidókat Horthy úgy emlegette őket, hogy a „galíciai söpredék”. Nagyjából a nem asszimilálódott, a baloldali mozgalmakhoz, a szocialista és kommunista pártokhoz tartozó, vagyis szociális demagógiára fogékony, a magyarság számára nem hasznos tagjait értette alattuk.
A magyar Horthy tehát a magyarsághoz való viszonyulásuk alapján közelítette meg a zsidókat, jelen társadalmunkban is ez lehet csak a mérce egy nemzetben gondolkodó ember számára, amely egyformán vonatkozik mindenkire, származásra való tekintet nélkül. Szegedi, mint mondotta, csak a közelmúltban szerzett tudomást arról, hogy milyen etnikai hovatartozásúak találhatóak felmenői között. Ennek ellenére nem akart harcos, cionista zsidó lenni, mert a korábbi választása mindent felülírt. Nem úgy mint azoknál a liberálisok által futtatott személyeknél, akik abban a hitben voltak, hogy nemzsidók, aztán amikor kiderült, hogy azok, egyből harcos cionistává vedlettek. Az ő példájukat úgy állítja be a liberális fősodor, mint a törvényszerű életpálya. Szegedi este cáfolja, mégsem az.
Hírportálunk következetesen azt a nézetet vallja, hogy a magyarsághoz, annak hiteles történelméhez, szakrális múltjához kötődők, azt elfogadók és a magyar szabadságért harcolók a magyarok, a fentiek a mérce, és nem a származás. Éppen ezért Szegedinek nincs semmi szüksége arra, hogy úgymond ülepítse az információkat. Csak járja azt az utat, mint eddig. Hogy még egy kis csemegével is szolgáljunk álláspontunk alátámasztására: a zsidó származású Szegedi Horthy Miklós nagy támogatója, és a nemzeti gondolat hirdetője.
Befejezésül álljanak itt Vona Gábor, a Jobbik elnöke, Szegedi Csanád vállalt bajtársa több, mint négyéves gondolatai. Miután minden sora ráillik Szegedi Csanádra a jelenben is, az esetleg egyesekben még mindig ott bujkáló kisördög-kérdést nagyon egyszerűen rövidre lehet zárni:
Magyar számomra az, akinek fáj Trianon. Aki testvérének érez egy 56-ost. Magyar, akinek 2004. december 5-én éjjel nem jött álom a szemére. Akinek összeszorul a szíve, ha megtaposnak egy magyar zászlót, ha felakasztja magát egy tönkretett gazda, ha csődbe megy egy tisztességes hazai kisvállalkozás. Aki nem tud belenyugodni abba, hogy bár a magyar fiatalok akarják a legtöbb gyermeket Európában, mégis a legkevesebb nálunk születik, hogy a magyar föld külföldiek kezébe vándorol, hogy hazánkat gyarmatosítják, és hogy a magyar embert rabszolgának szánják a saját hazájában. Akinek a Gyurcsány-kormány ország-rombolásából nem is az anyagi, hanem a lelki-szellemi pusztítás fáj igazán. És aki hisz egy szebb jövőben, aki hisz Magyarország feltámadásában, a Szent Koronában.
Magyar az, aki sajátjának érzi mindezt a szenvedést. Aki vállalja. Aki rálép a magyar Golgotára, és aki aztán vállaira veszi a magyarság keresztjét. Ehhez képest egy igazolvány vagy egy szépen megfogalmazott mondat semmivé foszlik, hiszen semmit sem ér. Amikor élet-halál küzdelme zajlik, amikor saját sorsunk és gyermekeink jövője a tét, nincs lehetőség jótékony semlegességre. Élet és halál áll szemben egymással. Centrum és közép nem létezik, azt csak a halál találta ki. Magyarnak születni most kevés, beszélni róla még kevesebb, tetteink és vállalásaink döntenek rólunk. Az én felfogásomban nem az a magyar tehát, aki állampolgára ennek a csonka hazának, még kevésbé az, aki csupán szavak szintjén vállal közösséget. Magyar az, aki magyarként ébred fel reggel, magyarként lélegzik egész nap, hogy aztán magyarként térjen este nyugovóra.
barikad.hu/,magyartudat.hu