Horváth Tibor levele a nyilvánossághoz
Tíz év elmúlt a fiatal életükből, egy igazságtalan ítélet miatt. Ami többet soha nem jön vissza.
Odavesztek a börtön falain belül. Egy kiprovokált, előre kitervezett incidens, a magyarverések ellensúlyozására.
Akkortájt 2004. június 25-26-ára a választások elő napjára, a megtörtént piactéri incidens miatt, öt Temerini fiút semmi különösebb vizsgálati nyomozás alkalmazásával és bizonyításával, azonnali vizsgálati fogságba csuktak.
És visszaélve az emberi jogaikkal, tortúrákkal, megverték őket a börtönbezárásuk első heteiben.
Visszaéltek a nyelvtörvénnyel, de nem vizsgáltak ki semmit, bizonyíték meghamisításával, mint a vér, vizeletminta és a tanuk elmondásai, az ügyvédeik védelmét sem vették figyelembe.
A forgatókönyv sajnos erről szólt, mielőbb levezetni ezt a magyar fiúk által megvert szerb illetőt levédő, koncepciós eljárást, aki az egészet kiprovokálta. Drog és alkohol hatása alatt volt, és semmire sem emlékezett.
Nagy politikai hátszéllel támogatva és irányítva, egy gyors eljárással a fiúkat 61 év börtönbüntetésre ítélte az újvidéki kerületi bíróság Zdenka Stakić vezetésével.
Következtek a beadványok a jogorvoslatok sokasága, míg azok is jóváhagyták az ítéletét, amit meg sem lett volna szabad hozniuk. Mivel kitudódott, hogy korrupcióval vádolt bíró is volt a tanácsba, aki utólag le is lett zárva, de voltak itt még bírák is, akiket az akkortájt igazságügy miniszter Petrović a listára tett, hogy leváltsa.
Hát ez csak már a szerbiai jogrendet minősíti.
Mindent megtettek annak érdekében csakhogy végbevigyék a tervüket, hogy ezt az öt Temerini fiút drákói szigorral elítéljék gyilkossági kísérlet vádjával 61 évre.
Az egészben az a kirívó, hogy csak nekik van igazuk.
Persze rajtuk kívül azok a neves jogászok csoportjai, akik átnézték az adatokat semmihez sem értenek.
Ők pedig viszont azt mondták hogy az egész egy nagy semmi, és hogy a fiúk tízszeresét kapták a büntetésnek.
Így akarták csinálni, ez volt a parancs.
Ezért sem nem akarták újra tárgyalni, mert akkor sok minden kiderült volna,… de meddig nem fog még kibújni a szög a zsákból? A szerb újságok támadásait és becsméreléseit, hogy mekkora monstrumok ezek a fiaink nagyon keservesen viseltük, közben a házi lakcímre küldött fenyegető leveleket kaptunk, ma sem tudjuk ki küldte, kerestük az utat, hogy miként oldjuk meg ezt a sok terhet, amit a hátunkra raktak.
Összeszedtük a leendő és megkaparintható adatot az esetről, közben sok ismerőst szereztünk, sokan kezdték belátni, hogy nem is épp úgy van ez, mint ahogy a bírónő és a belgrádi korrupt bíró lezárta az ügyet.
Közben az öt fiút áthelyezték a szávaszentdemeteri – Sremska Mitrovica-i börtönbe, amiről a tévéből értesültek a szülők.
Ez 2005 októberében volt.
Elkezdődtek a nagy utazgatások, mivel 75 km-re távol voltak a fiúk, de igyekeztünk rendszeresen látogatni őket,a lehetőségeinket látva számtalan ember segített, ami mai napig nincs elfelejtve és köszönet nekik.
Kezdett kibontakozni a küzdelmünk a fiúkért, mivel derült égből villámcsapásnak számított nekünk ez a súlyos börtönítélet, mivel egyszerű munkásemberek családjaikból származunk, és nem vagyunk valami magunknak való Döbrögi-féle emberek.
De az igazságunké mindig kiálltunk.
Az összes dokumentumot eljuttattuk szakértőkhöz, még az EU parlamenti képviselőhöz is, de a Helsinki Bizottsághoz is, Sonja Biserkohoz, panasz gyanánt az ellenünk elkövetett kitervelt ily módú kisebbségellenes atrocitásra.
A délvidéken járt tényfeltáró bizottságot vezette Doris Pack asszonnyak is elpanaszoltuk, hogy mekkora büntetéseket kaptak a fiaink, és hogy a délvidéki magyarverések elkövetői egyáltalán még nincsenek kivizsgálva sem nem megbüntetve.
Rámutatva a kettős mércére, hogy igenis ez történik Szerbiában.
Később Dr. Becsey Zsolt is vizsgálódott a szülőknél tett látogatásokon.
Jogvédők emberi jogi szervezetek álltak az eset mellé. Látták, hogy semmi nincs rendbe az ítélet szabályosságával.
Elkezdődött a Temerini fiúk dokumentumfilm készítése is, M. Szabó Imre kivitelezésével, lassan ahogy a filmfelvételek készültek, úgy lettek bemutatva.
Ily módon ismeri meg a szélesebb nyilvánosság a fiúk tragédiáját és kálváriáját evvel a drákói ítélettel.
Sok helyre fordultunk, többek között az EJK szenttamási fiataljaihoz is, akiknek segítségével Bozóki Antal ügyvéd kegyelmi kérvénnyel fordult a Tadić elnökhöz.
Közben az ügyvédek a beadványok sokaságát már beadva egy sem járt sikerrel. Akkortájt amikor a kegyelmi kérvény be lett adva meghal Petrović Zoran, a sértett drog- és nyugtatok túladagolásában.
Ezt újra egy sajtótámadás követte, habár ez biztosan öt évre az eset történése után volt.
Azért bevallva, nem panaszkodhatunk mivel elég jó média háttér alakult ki mellettünk úgy sajtó úgy tv jól informálta az eset pilóta lángja mindig készenlétben volt.
Ezt követően sorba került a filmbemutatás is a Temerini ifjúsági otthonban ahova minden vajdasági párt vezetője eljött egyedül a VMSZ nem jelent meg és a kegyelmi kérvényhez aláírt petíciót sem írta alá.
De ez csak egy magyar ügy, egy nagy probléma mellé állás lett volna.
Pedig nagyobbnál nagyobb gondokkal küzdöttünk, a sok év költekezései mind már akkor észrevehetők voltak a családok anyagi helyzetein, nehézségeiken, az érintett családokból elhalt szülők nagyszülők, családtagok, sajnálatos ezt írni, de ez az igaz, hogy sokan hiányoznak már, akiket ezek a fiúk újra nem láthatnak, és a börtönök még a temetéseikre sem engedélyezték a hazajövetelüket.
Elgondolkoztató még kísérettel sem.
Hol élünk valójában az egyes eseteket olvasva, halva, amik történnek, csak gondoljuk hozzá.
De mit is írnánk még, amikor a látogatásra kértem az engedélyt a bírónőtől, hogy meglátogassam a fiamat, vagy a másik szülő, akinek a bírónő azt mondta, hogy ,,minek mentek oda minden héten látogatóba, az nem hotel”.
Nem szóltam semmit félve a letiltástól, amit így is ok nélkül megtett, és letiltott három alkalommal.
Csak azt gondoltam mi lenne, ha pont neked a te fiadhoz kellene menni látogatóba, és én lennék a te helyedbe. De embernek tudni kell lenni.
2012 novemberében két fiút az általános amnesztia törvény alkalmazásánál Nikolić elnök kegyelemben részesített. 8,5 év után hazajöttek.
Tudomásom szerint azóta is vannak folyamatban kegyelmi beadványok, de a három fiú 2014. június 26-án kerek 10 éve a börtönletöltésen van és nem volt kint a falakon kívül
Mind minden elmúlt tíz évben az idén is egy órás békés megemlékezést tartunk a Temerini piactéren 18 órai kezdettel.
Aki úgy érzi, hogy ki kell állni egy igazságtalan ítélet ellen!
Szeretettel várjuk!
Hogy közösen kívánjunk mielőbbi!!!
SZABADSÁGOT A 3 TEMERINI FIÚNAK !
Egyben szeretnénk mindenkinek megköszönni a hozzáállását, támogatását.
Köszönjük, hogy gondolnak a fiainkra és a családokra!
Üdvözlettel a Temerini fiúk és szülei!
Margit Zoltán
magyartudat.com
Ez a sok nyavalyás „jogvédő” mit csinál!Ez nem ügy? Ébresztő!!!!
Szegény fiúk. Egy kocsmai provokáció, verekedés miatt 10 éve szenvednek.
Az összmagyarság (azaz az elszakított területen élőknek) anyaországi jogvédőinek nagy nehezen 25 azaz huszonöt(!) millió forintos alapítványt hoztak létre, miközben ennek a sokszorosa is kevés lenne, annyi atrocitás éri a magyarokat. Ezzel szemben a szabadkai zsinagóga felújítására egymilliárd forintot adományozott a magyar kormány!
Tíz éve senki nem szólt a parlamentből a szerb kollégáinak, hogy segítsék a fiúkat kiszabadulni a börtönből. 🙁
Már nagyon kellene egy olyan magyar párt, akik tényleg védenek minket, nem csak beszélnek. A Fidesz a zsidó oligarchákat, milliárdosokat támogatja. 🙁