Bajnai Gordon már rég visszatért. Nem én vagyok az első, aki rögzíti a tényt, de nem árt újra megtenni ezt, amikor sokadszorra foglalkozik a sajtó a témával, jósolja meg a várva várt nagy bejelentést. A kormánya mögött álló pártok választási katasztrófája után Bajnai egy viszonylag rövid amerikai kitérőt beiktatva már többször megszólalt Magyarország problémáit boncolgatva, miközben egy minden ízében politikai alapítványt is irányít, amely a közélet aktív szereplője kézzelfogható amerikai támogatással.
Itt jár közöttünk, jelen van a volt kormányfő politikai életünkben, függetlenül attól, hogy mikor mondja ki azt, amit amúgy mindannyian tudunk, amire számítunk. Bajnai Gordon ismét miniszterelnök szeretne lenni. Bel- és külföldön komoly erők mozdulnak meg az ügy érdekében, az erre irányuló terv végrehajtása régen megkezdődött, ami állítólag ősszel várható, csak a következő lépcsőfok.
Bizonyos értelemben már az egyéves miniszterelnöksége is ezt a pályát egyengette. Bajnai kormányzása a 2008 őszén sürgősen felvett IMF-hitel részleteinek folyósításáért cserében vállalt, kizárólag a lakossági jövedelmeket apasztó intézkedések végrehajtásában merült ki. A küldetést végrehajtotta, ezért is ő a nemzetközi pénzügyi körök és Amerika ideális magyar miniszterelnök-jelöltje. A 2010-ben lényegében fél évre készített költségvetés, a valutaalap gigahitelének utódokra hagyott törlesztése, a devizahitel-bomba élesítése, az államadósság felduzzasztása mint örökség a legélesebb fegyver, ami legyőzheti a jelenlegi kormányt, és hozzásegítheti Bajnai Gordont a politikai hatalomba való visszatéréshez immár a választók akaratából. Legalábbis ezt a forgatókönyvet gondolhatta ki a volt kormányfő mögött álló agytröszt. Ezt a tervet keresztezte aztán az Orbán-kormány unortodox politikája, s keresztezné még inkább egy olyan hitelmegállapodás, amelyet arcvesztés nélkül írhat alá a magyar fél. A miheztartás végett persze nem árt felidézni, hogy még a kormányzati ciklus félideje után sem született olyan felmérés, ami szerint a magukat demokratikus ellenzéknek nevező politikai erők akár összefogva, akár külön-külön indulva kormányképes többséget szereznének egy „most vasárnapi” választáson.
Aztán van itt egy másik bökkenő is. A baloldal vezető ereje, legszervezettebb társulata az MSZP maradt, a pártot pedig sokak várakozására rácáfolva Mesterházy Attila uralja. Aki nemcsak a Gyurcsány-szekta kiválását vezényelte le, hanem sikerült neki az is, ami az őszödi embernek nem: háttérbe szorította a régi szoci gárdát. És úgy hírlik, időközben megnőtt az étvágya és az önbizalma. Így hát Bajnaiéknak leginkább vele kell kiegyezniük, ha – ahogy a Heti Válasz írta – valóban egy ellenzék feletti mozgalom megszervezésében gondolkodnak, amelynek olajfája alá az MSZP-től az LMP-n keresztül a különféle kormányellenes mozgalmakig sokakat beterelnének. Gyurcsányékat állítólag nem, ami az előéletét ismerve nem lenne szép Bajnaitól, de itt Pozsgay Imre örökérvényű mondása jut az eszembe: a hála nem politikai kategória.
Oszkó Péter szerint Bajnai Gordon nem halogathatja sokáig a bejelentést arról, milyen szerepet képzel el magának. Valóban, az ütemérzék a politikában is kulcskérdés. Németh Miklós például addig halogatta az egyértelmű állásfoglalást, amíg az ő visszatérése okafogyottá nem vált. Ha az MSZP idővel elhiszi, hogy jelenlegi állapotában eséllyel hívhatja ki 2014-ben a Fideszt, nehéz lesz Mesterházyt meggyőzni arról, hogy ugyanúgy engedjen utat Bajnainak, mint annak idején Kovács László Medgyessy Péternek. A végén úgyis összeáll majd az egész csapat, de a szereposztás kérdéses. Meg az is, hogy mit gondol majd erről a választó.
Szerető Szabolcs
mno.hu/magyartudat.hu
