1914 előtt a Mária Valéria telep helyén beépítetlen legelő volt, melyet alkalmanként lóversenyek megrendezésére használtak, a neve Lóversenytérdűlő volt. Gróf Széchényi István a lóversenyzés magyarországi megteremtője az 1830-as 40-es években itt rendezte a futtatásokat.
A XIX. század vége felé a Ferencvárosban az 1870-90-es években létesült marha- és sertésvágóhídakra érkező állatok ideiglenes elhelyezésére szolgált, majd szemétlerakó lett, de a közelben volt egy katonai gyakorló- és lőtér és a honvédségi kórház, ami indokolta a barakkok elhelyezését.
maria-valeria-telepMozgalmas élet az első világháború éveiben el is kezdődik a területen. A világháború harctereiről már az első háborús évben olyan nagy számú sebesült katonát kellett a főváros közkórházaiban elhelyezni, hogy Budapest katonai parancsnoksága kénytelen volt ideiglenes barakk-kórház építését kérni a Székesfővárostól.
Az építkezés már 1914 őszén megkezdődött, s két éven belül 120 ideiglenes barakk várta a frontokon megsebesült katonákat. 1916-ban az Üllői úti katonai kórháztábort ( Külső-Ferencváros Kispest felé eső, Üllői út menti rész) Mária Valéria  főhercegnőről nevezték el, aki rendszeresen jótékonysági akciókat szervezett a telepen. Még ebben az évben tíz újabb, ekkor már téglából készült barakk épült, majd 1918-ban az hat utolsó barakk épülete került átadásra. 1917-ben a Mária Valéria-telepet körülkerítették, a fabarakkokat hadifogolykórházzá alakították, a kőbarakkokban katonai elosztó kórházat működtettek.
maria-valeria-telep2Az őszirózsás forradalom után a hadifogolykórházat felszámolták, a barakkokat, pedig lakásokká alakították át, melyekbe először a hazatérő fővárosi illetőségű katonák, és a megszállt területekről elmenekült, egzisztenciájukat vesztett állami kistisztviselők költöztek.
A Tanácsköztársaság idején a IX. kerületi Direktórium a Ferencváros szegény munkáscsaládjait költöztette a fabarakkokba, majd 1919 őszétől helyükbe újabb, határon túli menekültek költöztek.
1920-ban a főváros intézkedéseinek köszönhetően a telep három jól elkülöníthető részre oszlik.
A telep középső része 80 fabarakkból áll, a telep fennállása alatt mindig itt a legnagyobb a nyomor, itt a legrosszabbak az életkörülmények. A telep harmadik része az Ecseri útnál elhelyezkedő 16 nagyobb téglaépületből állt.
Az első időben 1033 egyszobás, komfort nélküli lakásban 8 ezer ember talált otthonra. Az 1930-as évek második felében a telep bővült, a lakások a száma 1940-ben már 1776. A telepen három, jól elkülöníthető rész alakult ki: délkeleten, a Határ út felé a 54 fabarakkot téglaépületté alakítottak át (kislakásos telep), amely a József Attila lakótelep építésének idejében is sokáig fennállt. A telep középső része 80 fabarakkból állt, ahol a legnagyobb nyomor volt tapasztalható, s itt voltak a legrosszabbak az életkörülmények. A telep harmadik része az Ecseri útnál elhelyezkedő 16 nagyobb téglaépületből állt. 1927-ben a Székesfővárosi Mérnöki Hivatal engedélyezte, hogy a barakkok előtt, a lakások hosszának megfelelő, másfél méternél nem szélesebb területeket a lakók előkertként használatba vegyék. A kertek körülkerítése révén szűk utcák alakultak ki a barakksorok között. A komfortérzet  illúzióját a barakkok végén elhelyezett vécé és zuhanyzó adta meg végül.

„… A hajdani Mária Valéria telepre emlékezve akaratlanul is koncentrációs táborok döbbenetes képe villan elém. Igen tábor volt ez is valaha, a szegények, a legnincstelenebbek lágere.
Nem volt körülfonva árammal töltött szögesdróttat lakóit sem őrizték fegyveres pribékek, az itt lakókat a nyomor, a kiszolgáltatottság kötötte a rozzant, düledező viskókhoz. Egy átkos népnyúzó rendszer kegyetlen vastörvénye: az éhség, a munkanélküliség kényszerítette ide a társadalom kivetettjeit. …
…Akkoriban állondó ás általános volt a munkanélküliség.
Mi telepiek, többnyire munka nélkül, éhesen ődöngtünk a városban, vártuk telet.
A tél, illetve a hó szinte egyetlen segítője volt a nyomorgóknak. A havazás pénzt hozott szegényes konyhánkra. Ilyenkor csapatostul vonultunk a hómunkásokat felvevő helyekre. …”
Dankó István: Tíz év a nyomortelepen
Egy volt Mária Valéria telepi lakos emlékezik
Népszabadság 1960. december 1.

A telepen tanyát verő nyomor túléli az 1945 utáni koalíciós éveket és a Rákosi rendszert is, felszámolása nyilvánvalóan csak a barakkváros eltüntetésével volt lehetséges.
maria-valeria-telep31945 és 1948 között mindenhol a háború okozta károk helyreállítása folyik, a nyomortelep megszüntetése nem kerül napirendre. A Horthy korszakban született nyomorteleppel a Rákosi korszak sem sokat tesz, inkább szégyennek tartja létezését, ezért szinte semmi adat nem maradt ránk ebből a korszakból.

A Kádár korszak gazdasági és politikai konszolidációja után a lakásépítések száma növekedik, ekkor következik be a Mária Valéria telep végzete is. Egyrészt a városokba való áramlás gyorsuló folyamata követel meg új építkezéseket, másrészt a szükséglakótelep az egyik szégyenfoltja a rendszernek.
Így a Mária Valéria telep bontása 1957-ben megkezdődik és a bontással párhuzamosan elkezd épülni az új lakótelep is, mely a IX. kerületben a József Attila Lakótelep nevet kapta.
1966-ig négyemeletes komfortos lapos tetős téglaházakat építenek melyekben viszonylag kis méretű, de komfortos lakások találhatók.
budapest-ix-kerulet-maria-valeria-telep2budapest-ifjumunkas-utca-jozsef-attila-lakotelep1Forrás:
József Attila Lakótelep

Fotók:Lazarus/MEK/Magvető

magyartudat.com

2 thoughts on “Volt egyszer egy Mária Valéria telep”

    1. Bátran nevezheti hazaárulónak, hiszen kiszolgálta Magyarország egyik
      ellenségét a Szovjetuniót. Mert hogy az volt, hiába üldözték ki a náci németeket,
      a szovjetek maguknak csinálták meg a boltot, míg végre ők is összeomlottak.
      Ez ma is kálváriánk, hiszen voltunk fasiszták és kommunisták kiszolgálói is,
      képtelenek vagyunk normálisan feldolgozni eme gyászos múltunkat. Temethető.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük