Az alvilági háborúra két évtizeddel később a polgárok már csak úgy emlékeznek, mint robbantások sorozatára. Meglehet, utóbb már Dietmar Clodo sem jut eszükbe, aki „bombagyárosként” vonul be a hazai kriminalisztika történetébe. Az eseményekben játszott szerepe máig tisztázatlan.
A rendőrség 1998. június 3-án összehangolt akciót hajtott végre három helyszínen: Budapesten, Leányfalun és Pilisszentlászlón. Több személyt – köztük külföldi, egyebek mellett német és izraeli állampolgárokat – vettek őrizetbe. Lefoglaltak 10 kilogramm robbantásra előkészített robbanóanyagot, 5 kilogramm „félkész terméket”, 6,5 kilogramm plasztik robbanóanyagot, valamint további 42 kilogramm robbanószer elállításához szükséges vegyszert, elektronikus gyújtószerkezeteket, távirányítókat.
A „bombagyár” szellemi atyjának kikiáltott Dietmar Clodót őrizetbe vették, majd letartóztatták.
Az üggyel kapcsolatban máig nem derült fény néhány érdekes körülményre.
Megint az oroszok
Nem derült ki, hogy a rendőrség milyen információ alapján vette őrizetbe Clodót, miként akadtak a nyomára. Letartóztatásakor a nyomozás vezetői bejelentették: fel kell törni az alvilági „bombagyáros” számítógépének memóriáját, s akkor fény derülhet a robbantásos bűncselekmények hátterére. Sőt, állították, a mindvégig háttérben maradt megbízók személye is azonosítható lesz, mert Clodo pontos könyvelést vezetett a megrendelésekről. Minderről azóta sincs hír. Mint ahogy arról sincs, hogy a robbantások elkövetőinek vagy azok megbízóinak nyomára jutott volna a rendőrség. Meglehet, hogy végül is erősebbnek bizonyult a számítógép, és megőrizte Clodo titkait.
Az sem egészen világos, miért kellett letartóztatni Clodót. Ha már tudták, hogy ő gyártja az alvilágnak a bombákat, s azt is tudták, hogy éppen nála van egy kész darab, nem kellett volna mást tenni, mint minden lehető operatív módszerrel – személyfigyelés, telefonlehallgatás, stb. – felderíteni Clodo kapcsolatait. Így esetleg el lehetett volna jutni azokhoz a valóban érdekes személyekhez, akik például az utolsó bombát megrendelték, s akik föltehetően az egész robbantásos leszámolássorozat mögött álltak. Ám róluk egészen mostanáig nincs hír. Kérdés, hogy az ezekben a hónapokban megindult, s a régi bűnügyekre alapuló nyomozások végül is célba érnek-e, sikerül-e bizonyítani a két évtizeddel ezelőtt, minden bizonnyal tényekre alapozott teóriákat.
Clodo egy nyilatkozatában maga mondta el annak idején cikksorozatunk szerzőjének, hogy a vesztét okozó tárgyalások során egy Tolik nevű orosz férfival állt kapcsolatban. Sokat emlegetett vallomásában Boros Tamás beszélt egy bizonyos Tolik Igorról, aki – állítása szerint – Szeva, vagyis Szemjon Mogiljevics első embere volt.
Clodo dicsekszik
Néhány hónappal Clodo elfogása s röviddel az Orbán-kormány megalakulása után nyilvánosság elé került Clodo feleségének vallomása, amelyben a nő egyértelműen kapcsolatba hozta férjét az akkor már belügyminiszterként működő Pintér Sándorral. Politikai játszma zajlott, amiből végül a belügyminiszter került ki győztesen. (Egyébként nem ez volt az első eset, hogy Pintért megpróbálták hírbe hozni: korábban azt állították róla, hogy a Lakatos Csaba ügetőhajtó ellen elkövetett fegyveres támadás során – még országos rendőrfőkapitányként – bizonyítékokat tüntetett el.)
Valójában az történt, hogy Clodo tárgyalt a Preventív nevű céggel, melyet akkoriban Pintér Sándor irányított civilben. Clodo korábbi családi ismeretség okán került kapcsolatba a céggel, az izraeli hadsereg nyugalmazott őrnagyaként bemutatkozva, magánvállalkozóként jutott Pintér közelébe. Pintér egyik munkatársának elmondta, hogy cége olyan biztonsági üveget gyárt, amelyet csak az egyik oldaláról lehet átlőni.
Bemutatta a terméket Pintér Sándor kollégáinak, volt rendőrtiszteknek, akik azonnal fantáziát láttak a dologban, és az üzleti lehetőségekről tájékoztatták Pintért. Clodo ugyanakkor üzleti körökben nem titkolta, hogy a Preventívvel tárgyal – vagyis könnyen kapcsolatba lehetett hozni Pintér Sándorral.
Ki volt a megrendelő?
Ki rendelte a Clodo őrizetbevételéhez alapot szolgáltató bombát? Ez a fő kérdés, ugyanis nyilvánvalóan ez a valaki mozgatta a háttérből az eseményeket.
Clodo – szóban is megerősített – meggyőződése szerint a rendőrség egyik fedett nyomozója, de legalábbis a szervezett bűnözés elleni egység megbízott embere rendelte meg tőle azt a pokolgépet, ami aztán az őrizetbevételéhez szükséges okot szolgáltatta.
Miért egy Tolik nevű oroszra emlékszik Clodo? Ezt csak ő tudná megmondani. Lehet, hogy csupán véletlen a névazonosság.
Túl sok a véletlen egybeesés.
És miért bukkannak fel lépten-nyomon az oroszok?
(A történetekben felbukkanó szereplők egy részét megnevezzük, másokat pedig csupán nevük kezdőbetűjével jelölünk – mindkét megoldásnak oka van. A cikksorozat alapjául szolgáló írások, információk a 1990-es évek elején már megjelentek, az akkori szövegek bővített, szerkesztett változatát adjuk közre most. A szövegek természetesen tartalmaznak szubjektív elemeket, de az információk mindegyikét több forrás megerősítette – a szerk.)
Sorozatunk előző részét, Nyelvet fog a rendőrség címmel itt olvashatják, következő részét pedig holnap délben közöljük.
Forrás : hetivalasz.hu
magyartudat.hu
