Felvidék : 45 éve halt meg Kassák Lajos – Érsekújvár neves szülöttje

Felvidék : 45 éve halt meg Kassák Lajos - Érsekújvár neves szülöttje

 

 

 

 

 

 

 

 

Kassák Lajos Kossuth-díjas költő, író, esszéista, festő 45 éve, 1967. július 22-én halt meg Budapesten.

1887. március 21-én született Érsekújváron. Gimnáziumi tanulmányait abbahagyva lakatosinasnak állt, s előbb Győrben volt segéd, majd Budapesten különböző angyalföldi gyárakban dolgozott. 1909-ben két barátjával bejárta Nyugat-Európát, alkalmi munkákból tengődve. Megismerkedett a modern művészet formáival, az expresszionizmussal, a futurizmussal, a kubizmussal, s hazatérve az itthoni avantgárd mozgalom kiemelkedő alakjává vált.

Felvidék : 45 éve halt meg Kassák Lajos - Érsekújvár neves szülöttje
Első írásai 1910-től a Renaissance és a Független Magyarország című lapok hasábjain jelentek meg. A társadalmi igazságtalanságok miatti keserűségének, a munkásság, a kisemmizett tömeg sorsával való együttérzésének prózai és lírai művekben adott hangot. 1912-ben jelent meg első regénye, a Misilló királysága, 1914-ben egyfelvonásosainak kötete, az Isten báránykái, 1915-ben pedig első verseskötete Éposz Wagner maszkjában címmel.
1915-ben alapította meg A Tett című antimilitarista folyóiratot, amelyet – betiltása után – 1916-ban Ma címmel indított újra. Belépett a szociáldemokrata pártba, majd a Tanácsköztársaság idején tagja volt az írói direktóriumnak, s a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott.
A pártirányítástól független, osztályok feletti művészet létjogosultságát vallotta (kemény vitái voltak ezzel kapcsolatban Kun Bélával), ezért eltávolodott a hivatalos baloldaltól, ám élete végéig baloldalinak tartotta magát.
A Tanácsköztársaság bukása után egy ideig börtönben ült, majd Bécsbe emigrált, ahol megindította a 2×2 című művészeti folyóiratot. Itt ismerkedett meg a konstruktivizmussal, s ebben az időszakában már nemcsak írt, hanem képzőművészként is bemutatkozott, sajátos, nonfiguratív jellegű képarchitektúrákat alkotott.
Hazatérve 1926-27-ben Dokumentum, 1928-ban pedig Munka címmel szerkesztette független, baloldali, avantgárd szellemű folyóiratait. 1928-tól a Nyugat folytatásokban közölte önéletrajzi regényét, az Egy ember életét. A harmincas évek közepétől, felesége öngyilkossága után művészete elkomorodott, szabad verseiben a magány, a bezártság kapott hangot.
A második világháború után 1945-ben az Új Idők, 1947-48-ban az Alkotás, majd rövid ideig az SZDP-hez közel álló szellemiségű Kortárs című folyóiratok szerkesztője volt. 1947-től kapcsolódott be újra a pártéletbe, a szociáldemokrata párt művészeti bizottságának lett az elnöke. 1948-ban a munkáspártok egyesülésével ő is tagja lett a Magyar Dolgozók Pártjának, de művei 1949-től már nem jelenhettek meg. Amikor az írószövetségi párttaggyűlésen kritizálta az MDP kultúrpolitikáját, 1953 szeptemberében kizárták a pártból. Ettől kezdve évekig nem publikálhatott, s csak 1956-tól térhetett vissza a művészeti életbe. Szénaboglya címmel írt ekkori önéletrajzi jegyzeteit halála után adták ki.
A mellőzöttségben újra feltámadtak festői ambíciói: az 1950-60-as években nagy sikert arattak külföldön képzőművészeti alkotásai, de őt magát egy kivétellel saját kiállításaira sem engedték ki. Erős érzelmi telítettségű, lassú sodrású öregkori költészete pályájának ismételt megújulását jelentette. (Verseinek gyűjteményes kötete halála után, 1970-ben jelent meg.)
Kassák Lajos a magyarországi avantgárd vezéralakja, nevéhez több izmus is köthető (expresszionizmus, futurizmus, dadaizmus, szürrealizmus, konstruktivizmus, aktivizmus), melyekről halála után, 1972-ben megjelent, Az izmusok története című művében ő maga is ír. Korán felismerte a művészet önelvűségét, úgy gondolta, hogy a művészet (műalkotás) nem kifejezője, hanem része a társadalmi valóságnak.
Hatalmas életművet hagyott maga után. Számos műfajban alkotott maradandót: író és költő, teoretikus és kritikus, szerkesztő és mozgalmi vezér, festő és tipográfus volt, aki alkalmanként szakértelemmel szólt zenéről, színházról, építészetről, filmről, reklámról, fotóról. Folyóiratai a hazai modern művészetnek az európai kultúrával egyenrangút teremtő fórumai.
Budapesten hunyt el 1967. július 22-én. Munkásságáért, életművéért 1965-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Óbudán 1976-ban nyitotta meg kapuit a nevét viselő múzeum.

Fotó: MTI Fotó: Zinner Erzsébet
Felvidék.ma/magyartudat.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás