„Kedves Kancellár Asszony!
Angela!
Először is engedd meg, hogy megköszönjem Neked, amiért olyan szépen megemlékeztél halálomról. Mindig rendkívülien szórakoztattak azok a nekrológok, ahol a szerző saját maga felmagasztalására használja fel az elhunytat. Ebben nagyon jó voltál, gratulálok, Angela!
Köszönöm neked azt is, hogy levetted a feleségem vállairól temetésem gondjait.
Maike azt akarta, hogy német politikusok ne beszéljenek a gyászszertartásomon, viszont szólaljon fel a magyar miniszterelnök.
Viktor a barátom volt, a nemzetközi politikusok közül az utolsó, akivel találkoztam. Jólesett volna, ha ott, van, ha Ő emlékezik rám.
Azonban Te, Angela, nagyon bölcsen átláttad, hogy egy gyászoló özvegy „nem tud elég politikus lenni” ilyen helyzetben.
Ezért ráküldted sameszeidet, akik belesulykolták, hogy Orbán Viktor, a barátom megemlékezése „botrányra” provokálna.
Kit, kedves Angela?! Netán Téged, akit Maike nem kért fel a gyászbeszédre?
Tehát köszönöm, Angela, hogy a helyes útra kormányoztad az özvegyemet, igazán egy európai, konzervatív, hagyományokat és értékeket tisztelő politikus megnyilvánulása volt ez!
Köszönöm Angela, hogy ezek után önfeláldozóan vállaltad, megemlékezel rólam a gyászszertartáson. Strasbourgban. Igaz, én európai politikus voltam mindig, de elsősorban német hazafi!
De rendben van, talán jó ötlet, fontolgattam én is. Szívesen meghallgatom, mit mondanak brüsszeli kreatúráid, Tajani EP- és Tusk ET-elnök.
Kedves gesztus az is, hogy kortársaimat is felszólalásra kérted. Jó, hogy jönnek Amerikából. De könyörgöm, csak Bill Clintont sikerült megtalálnod?
Aki minden tárgyaláson Kennedyt akarta utánozni, de csak a Marilyn Monroe-s altesti poénokra futotta?
Vagy Junckert, ezt a véreres orrú luxemburgi hamiskártyást?
S miért szólal fel Emmanuel Macron?
Egy selyemfiú, aki beházasodott hatvanas felesége vagyonába, hogy onnan befizessék az Élysée palotába?
Igen, a francia kapcsolat fontos, én hoztam össze Európa érdekében Mitterranddal a Párizs-Berlin közötti történelmi kiegyezést.
De amit Te csinálsz most, Angela, ezzel a Macronnal, az nem történelmi léptékű európai egyezség, hanem egy szánalmas alku, hogy együtt diktáljatok Európának!
Mi ez a többsebességes, vagy új Európai Unió, Angela, drágaságom?!
Ez lenne az én örökségem?
Az, hogy semmibe vedd a kicsiket, főleg a közép-európai országokat?
Az, hogy megszerezd a piacaikat és teletömd őket lejárt szavatosságú áruval?
Vagy az, hogy kihasználd az olcsó munkaerejüket, sőt még tovább verd lefele a fizetéseket azzal, hogy rájuk ereszted a migránsokat?
Apropó, bevándorlók!
Te megőrültél, Angela, hogy ezeket a hordákat Európára engedted?
Igen, annak idején én is ösztönöztem, hogy jöjjenek vendégmunkások. De csak annyian, amennyire szükség van. Ráadásul az újraegyesülés után egyre kevésbé volt szükség friss munkaerőre. Meg aztán valljuk meg, mi még nem láthattuk, hogy azokat a törököket, kurdokat sem igen tudjuk integrálni, akiket befogadtunk.
De Te ezt már láttad, Angela! Neked megvoltak a mi tapasztalataink, tudom, mellettem dolgoztál, én emeltelek fel. Ismerted a kétségeimet. Azonban más utat választottál.
Az ősi Speyerben, ahol július 1-jén temettek, már papot is alig lehet találni, egymás után zárnak be a parókiák.
Húsz év múlva meg ki emlékezik majd rám, a speyeri főmufti? A mecsetté alakított székesegyházban?
Azt mondod mindig, kedves Angela, hogy tovább viszed az én külpolitikai örökségemet is!
Küldtem én valaha német katonát külföldre harcolni?
Összevesztem az amerikaiakkal? Nekimentem Oroszországnak?
Főleg most, amikor újra ereje teljében van?!
Nem, Kancellár Asszony, Te csak hagyd szépen békén az én örökségemet!
Neked immár semmi közöd hozzá!
Liberális hullarabló barátaidnak meg végképp!
Búcsúzik egykori jóakaród,
Helmut Kohl
a Kancellár
U.i.: Adenauer és Schmidt kérte, hogy véletlenül se üdvözöljelek a nevükben, Willy Brandt szerint meg nagyon kerüld el majd a német mennyországot.”
Küldte: Adorján András
Magyar Tudat
Remek írás!
IGAZA VAN KOHL ÚRNAK MERKEL ELMEHÁBORODOTT
Kohl 3 éve nem él, az írás kitaláció 🙂
Horn Gyuláék megnyitották a magyar határt,
akkor lett ő is a berlini „nyitás” politikusa.
A berlini fal leomlása” – 1989. november 9. ezzel az elnevezéssel került be az egyetemes történelembe. Realitása a gorbacsovi politikát és a bomlási folyamatot látva, már 1988 végétől felsejlett. Közvetlen előzménye és az események motorja azonban a keletnémet menekülteknek kaput nyitó magyar döntés volt, ekkor Kohl bukásra állt, de a magyar
határnyitás ettől megmentette.
Vazze el sem olvastad, ha elolvastad meg nem érted, ettől függetlenül velős véleményt formálsz.
Tévedsz, én nem „véleményt formáltam” erről a meséről,
hanem tényeket írtam le tömören Helmut Kohl életéből,
nevezetesen, hogy a magyar határnyitásnak köszönhette
a megmaradását a politikában, hiszen kishíján bukott lett.
Ítt a butuska „mese” írója felhasználta a nevét, ráadásul rosszul.
Nyilván nem nézett utána ki volt valójában Kohl.
Valaki mást kellett volna választani, hogy kit, azt nem tudom
és nem is érdekel, vizesnyolcas, ez már a „véleményem” 🙂
Megy a próbálkozás rég elhunyt politikusok koporsójáról
letörülni a port, fölösleges kínlódás, nyugodjanak békében,
akár hasznosak-becsületesek voltak, akár káros-bűnözők.
Nálunk mindkettőből volt, több az utóbbiból, ahogy a világon máshol is.