Fotó, a szerző,© Eva Bartlett tulajdona.
Első kézből nézzék meg azt a helyet, ahol Kijev és nyugati cimboráik állítása szerint az árkok több ezer holttestet takarnak.
A legújabb nyugati sajtó szerint az orosz erők 9000 mariupoli civilt temettek el „tömegsírokban” egy, az ukrán várostól nyugatra fekvő településen.
Ezek a jelentések „műholdfelvételeket” használtak feltételezett bizonyítékként, és megismétlik a Kijevhez hű tisztviselők állításait, miszerint „lehet, hogy a holttesteket rétegesen temették el” és „az oroszok árkokat ástak és holttestekkel töltötték meg őket egész áprilisban”.
Elmentem a kérdéses helyszínre, és nem találtam tömegsírt.
Április 23-án csatlakoztam az RT újságírójához, Roman Kosarevhez, amikor ellátogattam a helyszínre, Mangusz városába.
Amit láttam, azok új, rendezett sírterületek voltak, köztük néhány még üres is – a helyszínen már meglévő temető bővítése.
Nincs tömeggödör.
A sírok többségén plakát található az elhunytak nevével és születési dátumával, ha rendelkezésre áll, a fennmaradó parcellákat pedig a temetkezés szerint számozták.
Mivel a média lényegében ugyanabból a forrásból – Mariupol egykori polgármesterétől, Vadim Bojcsenko-tól (aki úgy tűnik, hogy távol van a várostól) – a copy-paste-t használja, a Washington Post cikkéből idézek.
A cikk megjegyzi, Bojcsenko
az új Babyn Yar-nak nevezte a helyet, utalva Európa egyik legnagyobb tömegsírjára, amely Kijev külvárosában található, ahol 33 000 zsidót öltek meg a nácik 1941-ben a második világháború alatt.
Ez több szempontból is ironikus.
Egy polgármester, aki élteti a városában rohamozó neonácikat – nevezetesen az Azov Zászlóaljból származókat, akik civileket emberi pajzsként használtak, megszállták és militarizáltak civil infrastruktúrát, kivégzett civileket –, összehasonlít egy állítólagos (nem -létező) tömegsír a második világháború náci mészárlásához.
Eközben a kijevi rezsim újraírta a történelmet, és a második világháborús nácikat és munkatársaikat a nemzet hősévé tette.
A leghírhedtebb példa a második világháború figurája, Stepan Bandera.
Bojcsenko másik riasztó állítása az volt, hogy az állítólagos „tömegsír” „a 21. század legnagyobb háborús bűne”.
Még csak 22 év telt el, de már láttuk az Egyesült Államok vezette Irak invázióját és pusztítását, Szíria Rakka elpusztítását, Szaúd-Arábia folyamatban lévő jemeni háborúját – amelyek mindegyike sokkal erősebb helyzet, mint Mangush „tömegsírjai”.
A valóságban a helyszínen körülbelül 400 egyedi parcella található, köztük közel 100 üres.
A 9000 holttest és a „21. század legnagyobb háborús bűne” egy városából elmenekült polgármester ellenőrizetlen állításai voltak, amelyeket a média népszerűsített, amely az oldal alján elismerte, hogy nem tudták önállóan ellenőrizni az állításokat – de addigra a kár megtörtént.
A sírásók cáfolják a tömegsírok állításait
A helyszínen járva két temetésért felelős férfi érkezett, akik a volt polgármester tömegsírokkal kapcsolatos vádjait hevesen visszautasították.
Ez nem tömegsír, és senki sem dob testeket a gödörbe
– mondta nekem az egyik.
Elmondásuk szerint mindenkit egy koporsóba és külön sírba temenek, a hullaházban naplózzák a részleteket, a névre és életkorra vonatkozó dokumentumok megadásakor pedig ezeket az adatokat tartalmazó plakáttal jelölik meg a telket.
Ellenkező esetben egy szám kerül felhasználásra.
Érdekes módon azt is megjegyezték, hogy az új sírok egy része eltemetett ukrán katonákat tartalmazott. – Ők is emberek – mondta az egyik férfi.
Aki kételkedik a helyszínt illetően, nézze meg Roman jelentését: drónfelvételei szerint pontosan ugyanaz a hely, mint a nyugati média által használt műholdfelvételeken.
Mindeközben, ahogyan séta közben Roman megjegyezte, a tömegsírokkal korábban megvádolták Ukrajnát.
A DPR vezetőjét, Denis Pushilint idézte, aki kijelentette, hogy 2014 óta legalább 300 ilyen helyet fedeztek fel.
Arról is beszélt, aminek tanúja volt.
2014-ben vagy 2015-ben tömegsírokat fedeztek fel, amikor az Azov vagy az Aidar harcosok visszavonultak a donyecki régióból.
Még egy nőt is láttam, kiásták, a karjait a háta mögé kötözték, a terhesség késői szakaszában volt, és lyukas volt a feje, vagyis kivégezték.
George Eliason amerikai újságíró, aki évek óta Luganszkban él, írt ezekről az állítólagos atrocitásokról.
Egy erről szóló dokumentumfilmben ezt mondta:
„Öt percig vagyok itt, majd azt mondják, hogy az első öt ember, akit találtak, öt lefejezett test volt.
Mind civilek voltak.
Ki teszi ezt az emberekkel?
Ez a manguszi tömegsír egy újabb hamisítvány a nyugati vállalati médiából, amely korábban az inkubátorbabákat tologatta, hogy az iraki katonák a padlóra dobják, hazugságokat szórtak az iraki tömegpusztító fegyverekről, és tudósítottak egy soha meg nem történt doumai vegyi támadásról, hogy csak néhányat említsünk az álhírek litániái közül.
Közben, amikor Mariupolban voltam április 21-én és 22-én, igen, pusztítás történt – köszönhetően azoknak a neonáci és reguláris ukrán erőknek, akik elfoglalták a lakóépületek felső emeleteit, és katonai állásként használták őket –, de Láttam embereket az utcákon is, és megtörténhet az újjáépítés előtti takarítási folyamat.
Megismétlem, amit a Szíriáról szóló nyugati médiában mondtam (ami tapasztalataim szerint az adott ország helyszínéről származó tapasztalataim szerint nagyrészt tisztességtelen): azoknak, akik ezeket az álhíreket és háborús propagandát hirdetik, vér van a kezükön.
A nyugati vállalati médiából kiáradó számtalan hazugság után remélem, hogy az emberek kritikai gondolkodást gyakorolnak, amikor új követelést terjesztenek elő, különösen, ha azt a szokásos gyanúsítottak kórusban ismétlik.
Magyar Tudat
